„Valószínűleg jobb, ha a sátorban van, és kifelé pisil, mintha a sátoron kívül pisilne befelé”
– nagyjából így vannak a NATO-n belül Törökországgal, melynek erőskezű vezetője, Recep Tayyip Erdogan egyre mélyebb kapcsolatokat ápol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és egyre nagyobb az aggodalom, hogy Ankara segíteni akarja az oroszokat a szankciók kijátszásában.
Az Európai Unió se nagyon tud vele mit kezdeni.
Erdogan egyszerre gonosztevő és hős, és nagyon bonyolult szövetséges – így jellemezte a török elnököt Ivo Daalder, az Egyesült Államok volt NATO-nagykövete a Politico egyik augusztusban adásba kerülő podcastjében.
A jellemzés elég jól ráillik Erdoganra, és arra, milyen ellentmondásos szerepet tölt be jelenleg Törökország a NATO-ban és az orosz-ukrán háborúban.
Ahogy az a Daalderrel folytatott beszélgetésben is elhangzott, nem Erdogan az egyetlen NATO-tagállamot irányító vezető, aki baráti kapcsolatot alakított ki Putyinnal, hiszen Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnökre és Orbán Viktorra is igaz ez.
A különbség annyi, hogy közülük egyedül Erdogan az, aki fejlett légvédelmi rakétákat vásárolt Oroszországtól, ahelyett, hogy a katonai szövetség légvédelmi hálózatába integrálható nyugati eszközöket vett volna. És ő az egyetlen NATO-vezető, aki erőszakkal fenyegette meg szövetségesét, ahogyan azt néhány hete tette egy görög nyelvű tweet-sorozatban. Mindezen felül a NATO-n belül is bomlasztóan viselkedett, gyakran használta fel a szövetség konszenzusra épülő rendszerét arra, hogy megpróbálja keresztülvinni az akaratát – vagy megakadályozzon egy-egy megállapodást. Szinte az összes többi szövetségessel ellentétben Törökország szívesen vétózik a NATO-ban, és egyedül próbálja elérni, amit akar.
Kétoldali kulcsszerep
Azért nem mindegy, hogy Erdogan mennyire jó szövetségese a nyugati államoknak, mert a háború megindítása előtt Putyin arra számított, hogy amikor a NATO szembesül a háborús erőszakkal és gazdasági nehézségekkel, a nyugati katonai szövetség szétszakad és ellenáll annak, hogy egy nem tagország segítségére siessen. Ehelyett azonban a NATO összefogott, és számos tagja küldött fegyvereket és pénzt az ukránoknak.
Ezzel tulajdonképpen „olajat öntöttek a tűzre”, mert arra ösztönzik a szembenálló feleket, hogy ne kössenek blklt, hanem döntsék el, ki nyeri a háborút!
Boris Johnsos szerint Ukrajna győz, nem is lehet másképpen, viszonz nyugati elemzők ennek éppen az ellenkezőjét állítják!
Te mit gondolsz? Ki fogja megnyerni az orosz-ukrán háborút?
hvg nyomán