“Én nyugalmat akarok és megvédeni a várost, Karácsony forradalmat” – Tarlós István nyílt levele

Én nyugalmat akarok, és megvédem a várost. Karácsony Gergely (Gyurcsány nyomán) tüntetést, „forradalmat”, szakadatlan háborúskodást ígér.

Ráerőltetné a városlakókra a feszültséget – írja nyílt levelében Tarlós István, mely a Magyar Nemzetben jelent meg. A főpolgármester hosszasan sorolja, hogy vezetése alatt az elmúlt években milyen fejlesztések valósultak meg Budapesten, a Margitsziget, a Szél Kálmán tér felújításától, a M3 metró szerelvényeinek felújításán át az M4 metró befejezéséig, amely során a korábban kötött rossz szerződéseket is korrigálni kellett. Így pedig visszaszereztek több tízmilliárd forintot a fővárosnak. Párhuzamba állítja mindezt a Karácsony vezette Zuglóval, ahol könnyebb felsorolni mi nem történt az elmúlt 5 évben, minthogy mi igen.

Nem véletlen tehát Tarlós szerint, hogy Karácsony “saját személyisége és teljesítménye bemutatása helyett mintha valami kormánypárttal szembeni „budapesti demonstráció” tervével és reményével bizakodna sikert elérni”.

Én nyugalmat akarok, és megvédem a várost. Karácsony Gergely (Gyurcsány nyomán) tüntetést, „forradalmat”, szakadatlan háborúskodást ígér. Ráerőltetné a városlakókra a feszültséget. Karácsony gerillaharcról álmodik.

Szeretném azzal kezdeni, amiről szólni kellene egy főpolgármesteri kampánynak! Mit valósított meg 2010 óta a hivatalban levő városvezetés?

Tehát! Négy év munkával fejeztük be az M4-es metrót (közben több tíz milliárd forintot szereztünk vissza a városnak a korábbi rossz szerződések korrigálásával, csak az Alstomtól 36 milliár­dot szedtünk vissza); felújítottuk az M3-as szerelvényeit (az M2-es szerelvényeit is mi szereztük be egyébként); folyik az alagút és állomások 2. szakaszának kivitelezése teljes akadálymentesítéssel; megépítettük a budai fonódó villamost; jelentős mértékben kicseréltük a BKV járműállományát; megújítottuk a Margitszigetet, a Széll Kálmán teret, hat fürdőt korszerűsítettünk, bővítettünk; meghosszabbítottuk, illetve felújítottuk az 1-es és 3 -as villamosvonalakat; Mol–Bubi kerékpáros kölcsönzés; tízezer fát ültettünk; Pünkösdfürdői és Aranyhegyi patak árvízvédelmi mű kivitelezése folyik; állatkert „Holnemvolt park” elkészült, épül a Pannon park biodóm; visszaszereztük a Fővárosi Vízműveket a franciáktól; BKV teljes működési konszolidációja, az államit meghaladó mértékű béremelés a BKV-nál; a taopénzek visszaszerzése a színházaknak; a szemétdíjak eredeti szinten való visszaszerzése; a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának megalakítása; számos közterület felújítása a kerületekkel közösen a fővárosi tér-köz pályázatok keretében; a barnamezős területek feltérképezése és koncepció az újra felhasználásukra; új szmogrendelet; Duna-partok első (déli) szakasza koncepciójának elkészítése; együttműködési megállapodások az MTA-val (hozzáteszem, az MTA-val szemben most hozott parlamenti döntést én is elhamarkodottnak tartom) és a legnagyobb budapesti egyetemekkel; drogprevenciós egyeztető fórum létrehozása és működtetése; szoborállítások; nagyszabású virágültetési akciók; mégis elindult az e-jegyrendszer pilot projektje a gyakorlatban júniusban a repülőtéri buszjáraton; hosszú távú mobilitási terv elkészítése és elfogadása; taxisrendelet; hajléktalan-infrastruktúra fejlesztése; repülőtéri zajprobléma megoldása (ez utóbbi még folyamatban van); Futár utastájékoztató rendszer; Budafok-kocsiszín fejlesztésének kivitelezése; csepeli gerincút I. ütem; 35 közúti és gyalogos felüljáró felújítása; 2700 új P+R férőhely, több mint 100 kilométer kerékpárút, együttműködési megállapodás a kerékpárosokkal; jegyvásárló-automaták, több száz busz, 36 új Solaris troli; 47 új CAF villamos; házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés; Pusztazámori Hulladékkezelő Központ II. ütem megépítése; városligeti gördeszkapark; Szent István park rózsakert; Erzsébet téri játszótér megépítése; 5 darab fitneszpark; II. János Pál pápa tér átépítése; Gellért-hegyi játszótér; Vérmező játszótér; Feneketlen-tavi játszótér fejlesztése; BKISZ 300 kilométer csatornaépítés; margitszigeti csatornázás; dél-pesti telep záportározó fejlesztés; Budapest teljes árvízvédelmi helyzetének felmérése és fejlesztési koncepciójának kialakítása; nagyszabású vízcsőrekonstrukció folyamatban; Budapest 2030 hosszú távú fejlesztési alapdokumentum, Budapest 2020 integrált településfejlesztési stratégia; Budapest területfejlesztési koncepciója; Fővárosi területfejlesztési program; Budapest integrált területi programja; tematikus fejlesztési programok; Duna menti területeink fejlesztési tanulmányterve és hasznosítási koncepciója; Budapest zöldinfrastruktúra programja; Budapest klímastratégiájának megalkotása; Szociális városrehabilitációs kézikönyv; Zöldinfrastruktúra füzetek kiadása, fővárosi településképi arculati kézikönyv; Óbudai Gázgyár tornyainak műemléki rekonstrukciója; Belvárosi plébániatemplom rekonstrukciójának támogatása; BTM Kiscelli Múzeum részleges rekonstrukciója; Integrált jásztótér Csepelen; kondipark a Margitszigeten; 100E közvetlen reptéri buszjárat létrehozása; Színházak éjszakája; Zene éjszakája; Kávéházak éjszakája; Rákóczi kert családi park Csepelen; Európa sportfővárosa év programsorozata; Városligeti Műjégpálya korszerűsítése.

A közeljövőben kezdődő, illetve jóváhagyott, forrásbiztosított projektek:

A Lánchíd és teljes környezete felújítása, BKV-járműcserék intenzív folytatása, Blaha Lujza tér és Széna tér rekonstrukciója, XIII. kerület Béke tér szennyvízkomplexum, EuroVelo kerékpáros-fejlesztések, P+R parkolóprogram, Nyugati tér rekonstrukciója; befejeződik a Budapest 2030 hosszú távú városfejlesztési program aktualizálása, a budai fonódó villamos alsó ágának kivitelezése, Főtáv-körvezeték (már épül), a millenniumi földalatti vasút felújítása, M3-as metró meghosszabbítás kiviteli szintű megtervezése, aquincumi híd és repülőtéri gyorsforgalmi út komplex, kiviteli szintű tervezése, engedélyeztetése. Nem csoda, hogy fentiekről Karácsony mit sem tud, lévén hogy öt éven át gyakorlatilag nem vett részt a közgyűlés és bizottsága munkájában.

Hát Zuglóban? Mi történt 5 év alatt? Illetve mi nem?

Ehhez képest nem kimondottan korrekt az az irány, amerre az eseményeket terelgeti a zuglói polgármester csapata. Közvetlen a „nagy győzelmet” követően, mikor Karácsony valamivel több, mint 30 ezer szavazatot begyűjtve „nagy fölénnyel” fölékerekedett Kálmán Olgának, illetve egy teljesen ismeretlen kívülállónak. Az ellenzék megnyerte az ellenzéki előválasztást mintegy 5 százalékos részvétel mellett. Tőlem pedig kérdezgetik, miért nem vettem részt azon az előválasztáson, ahol az én ellenfelemet akarták megtalálni.

A 3×3,5 méteres otthoni „dolgozószobámban” gurgulázó hangot adva emelkedem fel a kanapéról, mikor újra észlelem, hogy ez a főpolgármesteri kampány igazában nem a főpolgármester-választásról akar szólni.

Visszaszorulóban van a kép, midőn Karácsony Gergely mintha tétován tapogatózva némi jártasságot igyekezne mutatni a városvezetésben. Az ma már érdektelen. Inkább körvonalazódik, hogy a saját személyisége és teljesítménye bemutatása helyett mintha valami kormánypárttal szembeni „budapesti demonstráció” tervével és reményével bizakodna sikert elérni. (A hatályos törvényekkel nem összeegyeztethető, együgyű ígéretei sorozatának – újabban már budapesti tudományos akadémia is – részletezésétől eltekintek.) Az MSZP–P-különítmény tagjai még az Országgyűlésben is ezzel a felfogással lármáznak. Sem odavalónak, sem természetesnek nem gondolom ezt a koncepciót. Lényege szerint jelöltjük nem velem szeretné összemérni magát, hanem szinte kizárólag a Fidesz relatíve szerényebbnek mondott fővárosi népszerűségére kíván építeni, engem valami népnyúzó rezidensnek feltüntetve. Azt szeretné elérni, hogy itt ne egy Karácsony–Tarlós-meccs legyen, hanem inkább egyéb, gerjesztett indulatok farvizén sikerüljön révbe érnie. Kereken kimondom, az ilyesmi egyáltalán nem idegen Gergely természetétől. Nem a maga erejére támaszkodva igyekszik megélni. Mindennap fel akarja szabadítani a szerinte rabigában sínylődő fővárosiakat. Az a rögeszméje, hogy a főpolgármester-választás egy szabadságharc. Mint 1703, 1848, 1956. Ő pedig Rákóczi, Kossuth és Pongrátz Gergely reinkarnációja. Városvezetés helyett forradalomfélével fenyegetőzik.

A legújabb népámítási kísérlet ez az állítólagos alkotmánymódosítás és a főpolgármester személye közti összefüggés víziója, ami már a tudatzavar határát súrolja. Semmi összefüggés nem lehetséges a kettő között, az alkotmánymódosítás kétharmados parlamenti hatáskör, és a főpolgármester még csak nem is parlamenti képviselő. Karácsony – mint valami Robin Hood – semmilyen parlamenti döntést nem tud megakadályozni, a Fidesz pedig több éve módosíthatna alkotmányt, ha akarna. Nem tudom, meddig merészkedik az ellenzék abban, hogy bármilyen degenerált kommunikáció elindulhat, csak nehogy jelöltek összehasonlítása irányába terelődjön a folyamat.

Karácsony úgy tesz, mintha rá sokkal fontosabb ügyek érdekében lenne szükség, így – bár a dolga ez lenne, de– városvezetői teljesítményei lényegtelenek. Jelentékeny erőfeszítésembe kerül egy ilyen „küzdelemben” részt venni, ökölvívónyelven az ilyen versenyzőket erőnyerőnek hívják, vagyis akik tényleges harc nélkül lépnek tovább. Döntőkben ilyesmire apellálni nem számít elegánsnak. Ám tény, hogy ha a budapestiek többsége így dönt, akkor ez is lehetséges. (Más kérdés, hogy azután milyen szaldóval jön ki belőle a város.) Igazában nem értem a dolgot. Abból a szempontból, hogy a „demokratikus ellenzék” miért nem őszintébb. Hiszen arról van szó, hogy nem érdekli őket, személy szerint ki a főpolgármester, az sem, hogy mi lesz a várossal. Karácsony nem is beszél Budapest tényleges problémáiról, valószínűleg mélységében nem is ismeri azokat. A lényeg, hogy Gyurcsány irányíthassa. Gyurcsány Ferenc mindenáron vissza akarja szerezni a hatalmat, ha nem is formálisan, de úgy, mint mondjuk Teng Hsziao-ping. A történetnek ez a lényege, a többi halandzsa.

Azt, hogy kell valami szerepe legyen a teljesítmények összehasonlításának, Karácsonyék minden jel szerint elfelejtenék. Ehelyett azt detektálom, hogy a Fidesz-ellenes negatív érzelmi hangolásokkal iparkodnak behelyettesíteni azt, amit korábban főpolgármesteri kampánynak neveztek. A tervnek három fő eleme van. Az egyik, hogy engem nettó fideszes „végrehajtó emberként” jellemeznek. Ez persze verbálisan erőltethető, bár a valóságban több szempontból tűri a vitát. A másik a budapesti „szabadságharc” kényszerképzete. Ezzel kényszerzubbonyt lehet nyerni a tárgynyeremény-sorsoláson.

A harmadik az nehéz ügy. El kellene hallgatni, de legalábbis bagatellizálni Karácsony fővárosi képviselői szereplését, főképpen pedig rizikós zuglói ügyeit. Az ezekre vonatkozó felvetések kivétel nélkül tapintatos hallgatásra ösztönzik Karácsonyt és pártfogóit. Legfeljebb egy riadt „karaktergyilkosságot” préselnek ki magukból.

Minden, teljesítményértékelésre vonatkozó kísérletet eleve „karaktergyilkosságnak” sorolnának be, biankó menlevelet kiállítva az egyébként semmilyen elv mellett soha ki nem tartó zuglói polgármester számára. Arról ugyan nincs elképzelésem, miként gondolják megoldhatónak, hogy három hónapon át Zuglóról meg se kelljen szólalni, de ez más lapra tartozik. Több mint érdekes az az eddig példátlan jelenség, hogy Karácsonynak következetesen „semmi köze” sem a saját előterjesztéséhez, sem a saját szavazatához, sem a saját aláírásához, sem a saját szerződéseihez. Ez vicc, és úgy jogilag, mint politikailag értelmezhetetlen. A menekülő róka valóságos mongúz hozzá képest. Felfoghatatlan, hogy miként képzeli, hogy egy sokkal nagyobb rendszerben integrátor legyen, mikor ma már napnál világosabb, hogy ezt a feladatot még a kerületében is nulla mértékben tudta megoldani. Saját bevallása szerint a testülete 90 százaléka szembement vele, még az őt jelölő párt, az MSZP képviselőit sem tudta befolyásolni. Állítása szerint azok a Fidesszel inkább együttműködtek, mint vele.

Kísérleteznek „vita” provokálásával, és már előre eljátsszák, hogy velük (vele) „nem mernek” kiállni, miközben a vita metodikájáról persze előre begyakorolt elképzelésük van. Vitától elvileg ab ovo nem zárkózom el, de nem az ő szabályaik szerint. Tehát hogy „Gulyás Marcik”, Magyar Györgyök, netán maga Karácsony majd „javasolják” a témákat, utána pedig a „vitavezetők” (vagy más) a színfalak mögött a „Gerivel” esetleg megkonzultálják, betanultatják azokat, hát olyat vagy hasonlót biztosan nem játszunk. Én sem kívánnék sem témákat, sem vitavezetőt kijelölni, kinevezni. Ha lesz is értelme vitának, az csakis előre nem egyeztetett fővárosi és zuglói témákban, és „face to face” közreműködő nélkül. A felkészültség csak így mérhető le.

Igazán sok választást nyertem 30 év alatt, és nem szenvedek kóros hatalommániában. Ha a nép Karácsonyt választja, én gratulálni fogok neki, sok szerencsét kívánok (amire talán szüksége lesz), és szívfájdalom nélkül elmegyek. Ez esetben azonban a levegőben van a kérdés, hogyan folytatja a város.

Az ellenzéki népmesével ellentétben ugyanis sosem voltam „végrehajtó ember” a Fidesz mellett. Sőt, legalább 25 éven keresztül még a sajtóban sem tudtam levakarni magamról az „önjáró” bélyeget. A „helytartó” jelzőt néhány éve ragasztgatják rám egyes ellenzékiek. Az ötlet valakinek a hanyatló szellemi tevékenysége termékeként születhetett, lévén, hogy a valóságban megalapozatlan. Karácsony kétóránként ezt ismételgeti, mintegy kényszeres zavarban szenvedve.

Két dolgot szeretnék tisztázni:

Az egyik, hogy egy fővárosnak nem sok van, ami kevésbé érdeke, mint hogy a főpolgármester visszavonhatatlanul elmérgesedett viszonyban legyen a kormánnyal. Én jó néhányszor elmentem a falig, nem is egy miniszterrel nyílt konfliktusba bocsátkozva. Nem hinném, hogy ez cáfolható lenne. Azonban az együttműködés esélyének elveszítése már ártana Budapestnek. El kell játszani a gondolattal, hogy többet megszereztem (és megtartottam) így a városnak, mint bármelyik ellenzéki képes lett volna. Most ellentmondásos módon próbál együttműködési készségről beszélni Karácsony is, miközben épp a kormánnyal szembeni hangulatkeltéstől vár választási sikert. Egyébként is rejtély, hogyan képzel eredményes együttműködést győzelme esetén azok után, amilyen viszonyt kialakított a kormánnyal, illetve amilyen kifejezéseket használva gyalázza a kormányt évek óta. Nagy a homály Karácsony körül. Bejelenti, hogy Zuglóban „piszkos alkuk” vannak. A kisebbségben lévő fideszeseket lemaffiázza, egyben az őt jelölő MSZP-t a Fidesszel való összejátszással vádolja meg. A „piszkos” szerződést ellenvetés nélkül (!) aláírja. Közli, hogy semmi köze ahhoz, amit aláírt. Egyidejűleg beszél „teljes ellenzéki összefogásról” és arról, hogy a testülete „90 százaléka szembemegy vele”. A nyilvánosság előtt együttműködést vár a Fidesztől, akiket közben egész Budapesten le akar váltani.

A másik dolog, hogy akkor engedtem a kormánynak, amikor hatályos törvénybe ütköztem volna (kórházak, oktatás – ezek országos érvényű törvények –, de a Városliget is törvényen alapult). A törvényeket minden önkormányzat és önkormányzati vezető be kell tartsa, hívják akárkinek. Az MSZP-vezetésű megyei jogú városok is betartják. Karácsony is betartaná, csak handabandázik, amit olyan mosollyal igyekszik kompenzálni, amit feltételezhetően barátságosnak vél.

Ezzel szemben számos fontos kérdésben érvényesítettem a főváros érdekeit. Élén azzal, hogy 2019-ben is közvetlenül választhatják Budapest főpolgármesterét, ami indulásom alapfeltétele volt. Említhetem azonban a 15 pontos megállapodást, a megszerzett nagy volumenű fejlesztési forrásokat, a közfejlesztési tanácsot, ahol a miniszterelnökkel azonos jogosítványokat kaptam, vagy akár azt, hogy legutóbb mégis sikerült újra kinyitnom a parkolásról szóló egyeztetést a miniszterelnöknél két szakminiszter és a parlamenti frakcióvezető bevonásával, elértem, hogy munkacsoport alakult az értelmezgethető, bonyolult közbeszerzési törvény felülvizsgálatára. Az ellenzéki manifesztációval ellentétben sokat megőriztem a város autonómiájából.

Ami a moralizálást illeti, nem gondolnám, hogy a főváros negatív példa lenne. A fővárosi városházán 2010 óta korrupciós botrány nem volt, ilyenen a BKK-jegyrendszer kapcsán is hiába erőlködtek. Karácsony helyében hallgatnék egy olyan Zugló vezetőjeként, ahol egyszer csak tréningruhában nyomtalanul eltűnnek képviselők, ahol még a szocialisták szerint is kezelhetetlen állapotok vannak. Karácsony által aláírt parkolási „piszkos” szerződésen kívül kifizetetlen számlák, fizetésképtelenségi ügy, Zuglói Sport és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. több mint gyanús 300 milliós, Karácsony által generált és aláírt „törzstőkecsökkentési” ügye (a kerületi önkormányzattal kötött, a polgármester írásos utasításával tovább terhelt, majd villámgyorsan visszavont „bérleti szerződésről” és nem értelmezhető pénzmozgásokról van szó), gazdálkodási adatok eltitkolása, stb.). Ezek mind megválaszolatlan kérdések. Rá­adásul a válaszokat könnyű volna ellenőrizni. Karácsony mindent el akar intézni azzal, hogy: „jaj, nagymamuska, a Fidesz verekszik”.

Nem érzek késztetést annak feszegetésére, hogy a városvezetésben szerény jártasságú jelölt miként oldaná meg a folyamatos flörtölést olyan pártokkal – a DK-tól az MSZP-n vagy az általa szétzilált LMP-n keresztül a Jobbikig –, melyekbe korábban (mikor pillanatnyilag jó ötletnek tűnt) két lábbal szállt bele (például: „a szocikat jobban utálom, mint a Fideszt”). Egy ideje „teljes összefogásról” beszél, mint egy Putyilov gyári aktivista, de nem sokkal korábban még azt mondta, azért szorgalmazza az együttműködést az „Együttel”, hogy „kihúzza a szocik s…ggéből az összefogást”. Hogy fog bármire is „nem”-et mondani, mikor Zuglóban csak az MSZP-nek sem tudott. Ők diktáltak neki.

Arra aspirálok, hogy teljesítményekről, budapesti és zuglói történésekről beszéljünk. Azt se radírozzuk ki az emlékezetekből, hogy 2019-ben épp Brüsszelből Budapest kapta az Európa legjobb úti célja kitüntető díjat. Az a Budapest, amit Karácsony szerint „tönkretettünk”.
Lelki szemeimmel előre olvasom Karácsony múzsájának, Bíró Mariannának a tollából a főcímet az Indexen: „Tarlós magyarázkodik”, „Tarlós durván (!) nekiment ellenfelének”. Ez nem ilyen egyszerű, ha valaki végigolvassa az írást. Tarlós csak látja, hogy Karácsony a várost és annak vezetését örökös háborúskodásra akarja felhasználni. Semmi másra.

Tarlós István,
Budapest főpolgármestere

Magyar Nemzet, Vezető kép: Horváth Péter Gyula