Hogy milyen fegyverekkel rendelkeznek az oroszok, arról cikkünk második felében aduk egy rövid összefoglalót!
A francia államfő rendszeresen ellentmondásba keveredik az állításai során, hiszen úgy emlegeti a békét, hogy azt a háború további elnyújtásával akarja elérni.
Az európai országoknak teljes mértékben támogatniuk kell Ukrajnát, és minden forgatókönyvre fel kell készülniük a béke eléréséhez – mondta Emmanuel Macron francia elnök német kollégájával, Frank-Walter Steinmeierrel tartott közös sajtótájékoztatóján.
Macron szerint a béke azt jelenti, hogy lehetőséget kell adni egy országnak arra, hogy megvédhesse határait és szuverenitását. Hozzátette, hogy egyebek között erről is szó esik majd a bilaterális védelmi és biztonsági tanács keddi ülésén. Mint mondta, a tanácskozáson hangsúlyozni fogják, hogy a végsőkig segíteni fogják Ukrajnát abban, hogy ellenállást tanúsítson az orosz–ukrán háborúban. Úgy fogalmazott: Ukrajnát felszerelik, elkísérik, kiképezik, és felkészülnek minden forgatókönyvre.
A francia államfő rendszeresen ellentmondásba keveredik az állításai során, hiszen úgy emlegeti a békét, hogy azt a háború további elnyújtásával akarja elérni. Biden ennek a szöges ellentéte, hiszen mindig arról beszél és úgy is cselekszik, hogy Ukrajnát a végtelenségig támogatni fogja!
Frank-Walter Steinmeier mindenesetre szintén úgy vélekedett, hogy nem szabad felhagyni Ukrajna támogatásával. Ahogy arról lapunk korábban beszámolt, Nyugat-Európa súlyos háborús pszichózisban szenved, a sort éppen Macron elnök kezdte meg, aki először nem zárta ki, hogy nyugati katonák harcoljanak az orosz–ukrán háborúban, majd ma már egyre többször sejteti, hogy még egy világháború kirobbanását is megkockáztatná. Macronhoz azonnal csatlakoztak vezető politikusok, elnökök és miniszterelnökök, így Európa lényegében kettészakadt: háborúpárti és békepárti erők vitáznak azon, hogy mi legyen az orosz–ukrán háború sorsa.
Az bizonyos, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök és az orosz vezérkar többször leszögezte, ha a Nyugat beleszól a háborúba, az világháborúhoz vezet, amelyben nem félne az atomarzenálját is bevetni. Hogy milyen fegyverekkel rendelkeznek az oroszok, arról az alábbiakban aduk egy rövid összefoglalót:
Nukleáris arzenálok ura: így nézne ki egy totális atomháború Oroszországgal
A nukleáris kardcsörtetés soha nem látott szintre fokozódott, Oroszország pedig világossá tette, hogy képes bevetni a pusztító nukleáris arzenálját és a mindent elsöprő triászát abban az esetben, ha a szuverenitását vagy az ország létét fenyegetik. Az Oroszországi Föderációnak van a világon a legtöbb atomtöltete, ami a globális készlet felének felel meg. Az már világos, hogy nem rettennek el ezeket bevetni. Hogyan nézne ki egy totális atomháború és az orosz nukleáris arzenál? Megvizsgáltuk az orosz nukleáris képességeket, amelyeket több grafikával ábrázoltunk.
Jelenleg minden arra mutat, hogy az orosz–ukrán háború eszkalációjának köszönhetően egyre közelebb sodródunk egy totális atomháború irányába. Egyre erősebb és intenzívebb kardcsörtetés zajlik a nukleáris hatalmak között, különösen Oroszország hívta fel a figyelmet arra, hogy kész bevetni a nukleáris arzenálját azokban az esetekben, amikor veszélybe kerül az ország szuverenitása, vagy amikor fenyegetve érzi magát. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a két legnagyobb atomarzenállal rendelkező nagyhatalom totális atomháborúja végzetes és nagyon borzasztó következménye lenne az egész emberiségre nézve. Az Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció készleteinek összecsapása esetén megváltozna a történelem menete és az, hogy hogyan is ismerjük a földi létet jelenleg.
A nagyhatalmak nukleáris doktrínája és a pusztító atomháború
A nagyhatalmak nukleáris doktrínája értelmében nem igazán számít az, hogy melyik ország nyomja meg az indítógombot, ugyanis amikor az egyik fél nukleáris rakétákat indít, a másik fél észleli azokat, majd pedig visszalő, mielőtt becsapódnának a másik fél által kilőtt nukleáris tölteteket hordozó rakéták. Ezzel pedig kialakul az emberiség létét fenyegető totális atomháború, majd pedig az utána következő nukleáris tél, ami feltételezések szerint teljes egészében ellehetetleníti a maradék emberiség jövőjét is.
A Norvégia partjainál állomásozó amerikai tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakéták mindösszesen 10 perc alatt elérik Oroszországot, míg a Kanadától északra lévő orosz rakéták pedig néhány perc múlva elérik az Egyesült Államok területét. Az orosz nukleáris atomtölteteket hordozó rakéták mindössze 20 perc alatt elérhetik az amerikai nagyvárosokat, még rövidebb idő alatt az Egyesült Államok szövetségeseit. Becslések szerint a konfliktus első néhány órájában több mint 90 millió halott és sebesült lenne.
Az első becsapódó nukleáris töltetek méterenként több tízezer voltos elektromágneses impulzust keltenek, amitől az adott ország elektromos hálózata megsül, vagyis felmondja a szolgálatot. Az eddig modellek szerint ezután következik a nagyobb városok támadása, majd pedig a következő csapások a parancsnoki, irányító központokat és a nukleáris indítóberendezéseket célozzák.
A nukleáris doktrínák szerint a nagyvárosokat azért veszik célba, mert azok nagy katonai létesítményekkel rendelkeznek, ezek lerombolása pedig esszenciális ahhoz, hogy meggátolják az ellenség háború utáni rehabilitációját és újjáépülését.
A jelenleg létező atombombák a becsapódáskor olyan forró tűzgömböt hoznak létre, mint a Nap magja, amit radioaktív gombafelhő követ. Az intenzív robbanások elpárologtatják az atombomba rádiuszában levő embereket, távolabb pedig tüzet és vakságot okoznak. A hatalmas tűzgömb kiterjedése ezután robbanáshullámot okoz.
A NATO 5. cikkelye által előírt kollektív védelem miatt az atomháború első percei során Oroszország célba veszi az Egyesült Államok nukleáris képességeivel rendelkező szövetségeseit, úgy mint az Egyesült Királyságot és Franciaországot, amely országokat az orosz rakéták perceken belül elérnek.
A keletkező tűzviharok sok várost elborítanak, ahol a viharszintű szél felszítja a lángokat, meggyújtva mindent, ami égni képes, megolvasztva az üveget és fémeket, az aszfaltot pedig gyúlékony, forró folyadékká változtatja.
A számos felrobbanó atomtöltet miatt nukleáris tél keletkezik, amit a nukleáris tűzviharok fekete szénfüstje okoz. A szimulációk szerint a fekete füstfelhőket a napfény felmelegíti, és akár egy évtizeden át hőlégballonként szállítja a magasban. A magaslégköri sugáráramlatok olyan gyorsak, hogy csak néhány napba telik, amíg a füst az északi félteke nagy részén elterjed. Ennek eredményeképpen nyáron is jéghideg lesz, egyre kevésbé lesz alkalmas a környezet a normális életvitelhez.
A jelenlegi tanulmányok szerint ötmilliárd ember halhat éhen a nukleáris tél következtében. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban, Európában, Oroszországban és Kínában élők mintegy 99 százaléka meghalna az északi féltekén maradó kialakuló fekete füst és annak következményei miatt.
A hatalmas hőmérséklet-csökkenés miatt lehetetlenné válik az élet és különösen a mezőgazdaság is. Ez azonban nem minden, mert ezek csak becslések, a meghalt emberek száma és a károk hatása valamivel lehet jobb, de akár sokkal rosszabb is egy valódi szcenárió esetében. Egy dolgot azonban fontos leszögezni: egy ilyen háborúnak csak vesztesei vannak, senki sem nyerhet meg egy ilyen szintű konfliktust.
Az Oroszországi Föderáció katonai doktrínája szerint megnyerhető egy atomháború
Mivel az orosz politikusok és különösen Vlagyimir Putyin elnök kijelentette, hogy készek atomfegyvert használni, górcső alá vettük az orosz nukleáris arzenált a teljesség igénye nélkül, mivel sok adat titkosítva van, továbbá az országnak egy hatalmas arzenálja van. Az orosz katonai doktrína a szovjet örökségnek köszönhetően az vallja, hogy egy totális atomháború nyerhető, tehát nem félnek használni a nukleáris fegyvereket, ha a cél azt kívánja.
Kezdetben Oroszország számos olyan szerződést és megállapodást kezdeményezett, amelynek fő célja az volt, hogy mérsékeljék, csökkentsék a nukleáris fegyverek számát. Miután az orosz–ukrán háború kitört, Oroszország felmondta az Egyesült Államokkal kötött új START-egyezményt. A Szovjetunió bukása után a következő évtizedek során ezen szerződések biztosították azt, hogy az oroszok a kezdeti 40 ezer robbanófejes csúcsról csökkentették a nukleáris fegyvereik számát a mai ismert szintre.
A becsült és a hivatalos adatokat figyelembe véve elmondható, hogy az Oroszországi Föderációnak van a világ legnagyobb nukleáris fegyverkészlete. Az ország képes a fegyvereit szárazföldi rakétákról, tengeralattjárókról vagy repülőgépekről indítani.
Az orosz bombák pusztító ereje széles skálán mozog, a több száz kilotonnás TNT-nek megfelelő fegyverektől az úgynevezett taktikai nukleáris fegyverekig, amelyek többnyire 10-100 kilotonnásak. A nem stratégiai nukleáris fegyverek bevetése is pusztító humanitárius következményekkel járhat. A Japánra ledobott atombomba, amely 1945 végére elpusztította Hirosimát és mintegy 140 ezer embert ölt meg, 15 kilotonna hatóerejével akkora volt, mint az orosz nukleáris arzenál egyik legkisebb fegyvere.
Vlagyimir Putyin orosz elnök világossá tette, hogy aki megsérti Oroszország szuverenitását, vagy aki megpróbálja akadályozni az ukrajnai katonai műveleteket, annak a történelem során soha nem tapasztalt következményekkel kell számolnia. Tehát nyilvánvalóvá tette, hogy adott esetekben képes ezeket a fegyvereket használni.
Az alkalmazott doktrína szerint Oroszország célzott nukleáris csapást hajthat végre, hogy meggyőzze az ellenfelet arról, hogy egy támadás esetén a további agresszió nem éri meg. A doktrína kezdetben egy nagyszabású globális konfliktusban képzelte el a nukleáris fegyverek alkalmazását, amit most felváltott az akár regionális bevethetőség lehetősége is. 2010 februárjában Moszkva elfogadta az Oroszországi Föderáció katonai doktrínája a 2020-ig terjedő időszakra című új dokumentumot, amely felváltotta a 2000-ben kiadott korábbi változatot. A 2010-es doktrína a korábbiakhoz képest is előirányozza a nukleáris fegyverek alkalmazását egy nukleáris támadás vagy más tömegpusztító fegyvereket érintő támadás megtorlására, valamint válaszul egy nagyszabású Oroszországot érő hagyományos támadásra. Az orosz–ukrán háború miatt pedig egyre közelebb sodródunk ahhoz, hogy az oroszok alkalmazzák a doktrínájukat.
A brutális orosz nukleáris arzenál
Oroszországnak a 2024-es becslések szerint 5580 nukleáris robbanófeje van. Oroszország igen változatos és sokrétű atomarzenállal rendelkezik, amely lehetővé teszi az ország számára, hogy szárazföldi, tengeri és légi hordozóeszközökkel indítson nukleáris csapásokat. Ezt a hármast nevezik a nukleáris triásznak.
A szárazföldi fegyverek ballisztikus vagy cirkálórakéták, amelyek közül néhánynak interkontinentális hatótávolsága van, képes nagyon távoli célpontok, például az Egyesült Államok elérésére. A kisebb hatótávolságú nukleáris fegyverek pedig európai kontinens irányába szegeződnek.
A tengeralattjáróról indított nukleáris rakétákat nehéz lokalizálni, mivel ezek szerte a világ óceánjai alatt rejtőzhetnek. A nehezebb és nagyobb bombákat továbbra is légi úton vetik be stratégiai bombázókkal, amelyek nagy távolságokra repülnek. A nukleáris triász nagy előnye, hogy nagyobb elrettentő erőt, valamint kiváló stratégiai képességet és rugalmasságot biztosít Oroszország számára.
Hatótávolság
Az alábbi térképen a Magyar Nemzet elkészített a teljesség igénye nélkül a nyilvánosan fellehető források alapján a különböző orosz interkontinentális rakéták hatótávolságáról egy térképet, amely jól szemlélteti, hogy az Oroszországi Föderáció gyakorlatilag a Föld bármely pontját képes elérni az interkontinentális ballisztikus rakétáival. A négy legújabb rakétát vettük alapul, ezek közül hármat fogunk alább bemutatni. A RT–2PM2 Topol-M és a R–36-os, vagyis a SS–18 Sátán hamarosan nyugdíjazásra kerül, azonban szükség esetén bármikor bevethetők maradhatnak.
A legmodernebb Jarsz és a nyugdíjazásra váró Topol nevű rakéták hozzávetőlegesen 11 ezer kilométer hatótávolságúak, amelyek elérik Kínát, szinte egész Afrikát és a teljes Egyesült Államok területét. Az R–36 Sátán 16 ezer kilométeres hatótávolsága eléri az előbb említett földrajzi helyekét, továbbá szinte egész Dél-Amerikát is.
A Sátán II-esnek, egy kis kivételtől eltekintve, a 18 ezer kilométeres hatótávolsága miatt gyakorlatilag nincs olyan pont a bolygón, amit ne érne el Oroszország hatalmas területéről.
Az alábbi térképen pedig az látható, hogy a Csendes-óceán közepén megbúvó orosz nukleáris tengeralattjáróról indított Bulava a 8300 kilométeres hatótávolságával eléri szinte egész Kínát, Mexikót és az Egyesült Államok teljes területét. Fontos megjegyezni, hogy a hadrendben álló orosz nukleáris tengeralattjárók gyakorlatilag több mint 100 napra el tudnak rejtőzni nyomtalanul a világóceánban, majd pedig bárhol felbukkanva képesek kilőni a Bulava és egyéb brutális rakétáikat.
Alább azt is szemléltetjük, hogy milyen következményekkel járna az, ha az Oroszországi Föderáció csapást mérne az Egyesült Államok fővárosára egy Sátán II rakétával, amely olyan robbanófejekkel van felvértezve, amelynek összkapacitása 15 megatonna. Mint látható, elképesztő pusztítást végezne, gyakorlatilag totálisan megsemmisülne Washington DC az elővárosaival együtt. A pusztító sugárzás pedig rettentő gyorsan elterjedne a környéken, ezzel is még nagyobb pusztítást okozva, lehetetlenné téve az életet.
A rettegett Sátán II-es rakéta Nagy-Britannia esetében is brutális pusztítást okozna, gyakorlatilag London az összes elővárosával együtt teljesen megsemmisülne. Egy ilyen csapásban több millió ember halna meg, továbbá a sugárzás miatt még több embernek kellene szenvednie.
Alább pedig azt láthatják, hogy mekkora képességekkel bírnak a Kalinyingrádba és Belaruszba telepített Iszkanderről indítható elemek. Ennél Oroszország azonban sokkal több és nagyobb hatóerejű fegyverrel rendelkezhet a térségben.
Alább a földről indítható Sátán II-t, a Jarszot és a tengeralattjáróról indítható Bulavat mutatjuk be. Azért ezekre esett a választás, mert ezek a legújabb, legmodernebb rakéták. Fontos ismét hangsúlyozni, hogy Oroszországnak ezeken kívül egy brutális méretű és igen változatos nukleáris arzenálja van.
RS–28 Szarmat, más néven Sátán II
Az RS–28 Szarmat, vagyis a NATO-kódnevén a Sátán II egy olyan interkontinentális ballisztikus rakéta, amely 25 500 km/h maximális sebességével, több mint 200 tonnás tömegével a világ legnagyobb, legnehezebb és leggyorsabb silóalapú fegyverrendszere. Az elképesztő pusztításra alkalmas fegyvert hivatalosan 2023-ban állították hadrendbe. Még a fegyver silóját is úgy tervezték, hogy kibírjon egy nukleáris csapást is.
A Sátán II fejlesztése 2009-ben kezdődött, és Vlagyimir Putyin orosz elnök 2018 márciusában mutatta be. Az első repülési tesztre 2020 februárjában került sor, majd a gyártását 2021 februárjában kezdték meg. Ezt követően bejelentették, hogy 46 Sátán II-t fognak gyártani. 2022. december 21-én az orosz védelmi minisztérium és Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette az RS–28 Szarmat interkontinentális ballisztikus rakéta hadrendbe állítását az Orosz Stratégiai Rakétaerőknél. A silóalapú rakéták összehasonlítása során látható, hogy az új orosz rakéta félelmetesnek tűnik. Nagyjából, becslések szerint, 50 megatonna TNT hozamú maximális hasznos terhet képes kilőni, szemben az amerikai Minuteman III-mal, amely 1,425 megatonna maximális hasznos terhet képes kilőni.
Az oroszok állítása szerint az Egyesült Államok az elkövetkezendő 40 évben nem lesz képes olyan légvédelmi elhárítórendszert létrehozni, amely képes lenne hatékonyan elfogni és semlegesíteni a Sátán II-t.
A rakéta becsült hatótávolsága 18 ezer km, indítótömege 208,1 tonna, a körkörös hibavalószínűsége mindösszesen 500 méter. A rakéta 35,5 méter hosszú, átmérője három méter.
A körkörös hibavalószínűséget (CEP) úgy határozzák meg, mint a valódi értékre központosított kör sugarát, amely a tényleges GPS-mérések 50 százalékát tartalmazza. Tehát egy egyméteres CEP pontosságú vevő az esetek 50 százalékában egy méteren belül lesz a valós méréstől.
A hasznos teher több mint 10 tonna, amely tartalmazhat 10-15 robbanófejet, 16 kisebb robbanófejet és egyéb siklórepülőt vagy drónokat is A jelentések szerint a rakéta három hiperszonikus Avangard siklórepülőgépet is hordozhat. A hiperszonikus siklójármű a hagyományos ballisztikus rakétáktól abban különbözik, hogy képes manőverezni és alacsonyabb magasságban működni. A manőverezőképesség és a nagy sebesség kombinációja jelentős kihívást jelent a hagyományos rakétavédelem számára.
A rakéta bármilyen területen képes közlekedni, és az Északi-sarktól a Déli-sarkig képes repülni. A Sátán 2-est úgy tervezték, hogy a rakétavédelmi rendszereket rövid kezdeti lökési fázissal kerülje el, ami az ellenséges megfigyelőrendszereknek egy aprócska ablakot ad a követésre. Nagy teljesítményű nukleáris töltetek széles skáláját hordozza, és fel van szerelve egy aktív védelmi rendszerrel, amelyet úgy terveztek, hogy az ellenfél által kilőtt elhárító rakétákat vagy fegyvereket semlegesítse.
További Külföld híreink
A nukleáris robbanófejek, amit hordozhat, egyenként 750 kilotonnától 1,2 megatonnáig terjedő hatóerejűek lehetnek. Ez azt jelenti, hogy egyetlen RS–28 Szarmat rakéta hatalmas területen több célpontot képes megsemmisíteni, ami erős elrettentő hatással bír. Az a képesség, hogy egy ilyen jelentős hasznos terhet több helyszínre is képes eljuttatni, erős fenyegetést jelent bármely konfliktus forgatókönyvében.
Az elképesztő fejlesztésnek köszönhetően olyan röppályán közelíti meg a célt, amely nullára csökkenti az Egyesült Államok vagy bármely más szövetségese számára a nukleáris támadás elleni védelmet.
RS–24 Jarsz
Az RS–24 Jarsz egy háromfokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta, amely a jelentések szerint három visszatérő hordozórakétát és behatolássegítő eszközöket is hordoz a rakétában.
A fegyvert 2010-ben állították szolgálatba, de sok információ nem áll rendelkezésre, mivel az információk korlátozottak az orosz titkosítások miatt. A Jarszot kétféleképpen tudják telepíteni: közúti járműről és rakétasilóból egyaránt. Az interkontinentális ballisztikus rakéta becsült hossza 22,5 méter, átmérője pedig két méter. Olyan rendszerrel van felvértezve a fegyver, amely lehetővé teszi a manőverezést a levegőben, az űrben és a visszatérés során egyaránt.
Az RS–24 teljes indítási súlyát 49 tonnára becsülik. A rakéta hatótávolsága hozzávetőlegesen 11 ezer kilométer. A gyártótól származó információk szerint a Jarsz képes áthatolni a fokozottan védett célpontokon és bármely jelenlegi ballisztikus rakétavédelmi rendszeren egyaránt.
Az interkontinentális ballisztikus rakéta akár 10 robbanófejjel is felfegyverezhető egészen 250 kilotonnás hatóerőig. Szemléltetésképpen vissza kell utalni a már korábban leírtakhoz, miszerint a Hirosimára ledobott atombomba 15 kilotonna erősségű volt.
A Bulava tengeralattjáróról indítható interkontinentális rakéta
A Bulava egy interkontinentális hatótávolságú, tengeralattjáróról indítható, szilárd hajtóanyagú ballisztikus rakéta, amelyet véglegesen 2013-ban állítottak szolgálatba. Ez a rakéta az Oroszországi Föderáció stratégiai nukleáris erőinek egyik központi elemét képezi.
Az interkontinentális rakétákat úgy tervezték, hogy azt az ország Borey-osztályú ballisztikus rakétás tengeralattjáróira telepítsék, amelyek egyenként 12-16 rakéta befogadására képesek. A rakéta 12 méter hosszú, átmérője két méter és a súlya 36 800 kg.
A rakéta akár MIRV robbanófejet is szállíthat, 100-160 kilotonna hatóerővel, mintegy 8300 km távolságra. Az oroszok szerint a rakéta csalétket hordoz, és repülés közben képes manőverezni és újra célozni, hogy bármilyen ellenséges védelmet kijátszhasson. Körkörös hibavalószínűsége körülbelül mindössze 250-300 méter.
Borítókép: Oroszországnak van a legtöbb atombombája a világon (Grafika: Magyar Nemzet)
