Antal Imre (Hódmezővásárhely, 1935. július 31. – Budapest, 2008. április 15.) Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség, színész, humorista, érdemes művész. Zongoristaként – mint az Országos Filharmónia szólistája – a világ minden szegletében föllépett.
Számos nemzetközi versenyt megnyert, 1966-ban pedig a budapesti Liszt Ferenc-verseny II. helyezettje lett. Országos ismertséget azonban a televíziós pálya hozott számára. Első nagy sikerét a Halló fiúk, halló lányok! műsorok vezetőjeként aratta. Ezt követően a szilveszteri műsorok, Ki mit tud?-ok, Röpülj pávák és a – MTV égisze alatt megrendezett – Nemzetközi Karmesterversenyek állandó konferansziéja volt, majd az évtizedeken át futó, rendkívül népszerű Szeszélyes évszakok emblematikus műsorvezetője lett. Több filmszerepet is játszott – legjelentősebb alakítása Dániel Ede a Bors című sorozatban.
Élete
Pedagógus szülei orvosnak szánták, de zongoratanárnője tanácsára más irányt vett az élete. 1947-ben a szegedi konzervatórium igazgatója, Kollár Pál felvette az intézménybe, ahol 1951-ben végzett. A család ezután felköltözött Budapestre, hogy fiuk a Nagymező utcai Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában tanulhasson. (Ötvenéves érettségi találkozóját[1] akkori törzshelyén, a Fészek Klubban tartotta.) A szakiskola után 1954 és 1959 között a Zeneakadémián folytatta tanulmányait Antal Istvánnál és Hernádi Lajosnál, majd az Országos Filharmónia szólistája lett. Mivel diplomamunkájához oktatási gyakorlat is kellett, tanítványt vett maga mellé, az akkor nyolcéves Presser Gábort.
Antal Imre szenvedélyesen dohányzott és az italt sem vetette meg. Családja nem volt. Édesanyjával élt, akinek halála után élete lejtőre került: magányosan, elhagyatottan, egyre betegebben tengette napjait. Elesettségében többen próbálták támogatni, kevés sikerrel. Végül régi barátja, Jenei József segített rajta azzal, hogy szentendrei házába fogadta.
Karrierje
A Zeneművészeti Főiskolán 1959-ben végzett, majd zongoristaként beutazta a világot. 1966-ban második helyezést ért el a budapesti Liszt–Bartók Zongoraversenyen. Jobb kezének hirtelen fellépő ízületi gyulladása miatt azonban ezt a pályát nem folytathatta, s élete a hatvanas évek végén egzisztenciális válságba jutott. Ezután jelentős váltás következett: a Magyar Televízióhoz került. Első műsora egy „házaspárbaj” volt, melynek hatalmas sikere nyomán rábízták a Halló fiúk, halló lányok! című nemzetközi ifjúsági vetélkedő vezetését. Hosszú ideig Vitray Tamással közösen vezették a szilveszteri műsorokat. 1980-ban elindult a magyar televíziózás egyik legnépszerűbb sorozata, a Szeszélyes évszakok, amelyet eleinte Kudlik Júliával közösen vezetett.
Rajongással szeretett édesanyjával élt együtt, akinek 1988-ban bekövetkezett halála rendkívül megviselte, s a traumát soha nem tudta feldolgozni: élete megroppant, testi-lelki állapota egyre rosszabbá vált, krónikus ízületi fájdalmain túl egyéb betegségek is gyötörni kezdték, trombózist kapott, orra eldeformálódott. A Szeszélyes évszakok gyártója, a Szféra TV sietett a művész segítségére: speciális műtéttel – melyet részben külföldön végeztek el – új orrot kapott, ami átmenetileg visszaadta életkedvét. Ekkor azonban az MTV hirtelen levette műsoráról legnépszerűbb produkcióját, s Antal munka nélkül maradt. Jó barátja, Jenei József karolta fel, szentendrei házába fogadva és ápolva a humoristát, akinek erős kötődése volt a városhoz és környékéhez, hiszen évtizedeken át itt volt nyaralója.
2006 őszén, miután sikeresen zárultak az RTL Klub és a Szféra TV tárgyalásai, Antal Imre ismét kamerák elé állhatott a Szeszélyessel, ám öt adás leforgatása után, betegségére hivatkozva visszavonult a műsor vezetésétől. 2008-ban a műsort végleg befejezték, s a 28 éven át tartó Szeszélyes évszakok ezzel megszűnt.
Antal Imre sírja (Farkasréti temető, 10/1-1-38)
Antal Imrét élete végén daganatos betegséggel[9] két hónapon át a Hospice alapítvány kórházában kezelték, sikertelenül. Elhunyta estéjén az MTV és az RTL Klub is emlékműsort sugárzott róla – a művészt mindkét csatorna saját halottjának tekintette. 2008. április 26-án kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Végakaratát, mely szerint halála után édesanyjának féltve őrzött hamvait is temessék mellé, barátja, Jenei József teljesítette. (Imádott édesanyja hamvvedrét a művész a Damjanich utcai lakásában őrizte, megfogadva, hogy ha egyszer ő is elmegy, a sírban újra együtt lesznek.)
Díjai
Aranykoszorús KISZ-jelvény (1962)
Liszt–Bartók-zongoraverseny, II. helyezés (1966)
SZOT-díj (1967)
Szocialista Kultúráért (1973)
Kiváló Munkáért kitüntetés (kétszer)
Busoni-verseny, Bolzano, II. helyezés
VIT-díj (Bécs, 1959; Helsinki, 1962)
Erkel Ferenc-díj (1984)
Érdemes művész (1988)
Erzsébet-díj (1992)
Budapestért-díj (2003)
A Magyar Televízió örökös tagja (2004)
Könyvek, lemezek
1991-ben jelent meg Pami című önéletrajzi kötete, amelyben legérdekesebb élményeit gyűjtötte össze (Pami volt Imruska családi beceneve, de csak édesanyja szólíthatta így); a kötetet 2002-ben újra kiadták. 1998-ban az Antal Imre legjobb viccei című könyve látott napvilágot. Nagylemezt is kiadott Az Antal én vagyok címmel, az MC Papa és a Handa Banda formációval pedig megjelentette a No limit című rap-albumot. Ő olvas fel a Hamupipőke és más különleges mesék címmel 2007-ben kiadott mese-CD-n.
Filmjei
Játékfilmek
Szevasz, Vera (1967)
Ezek a fiatalok (1967)
A Hamis Izabella (1968)
The Fixer (1968)
A nagy kék jelzés (1969)
Szemüvegesek (1969)
N.N., a halál angyala (1970)
Tíz év múlva (1978)
Kojak Budapesten (1980)
Circus maximus (1980)
Ripacsok (1981)
Érzékeny búcsú a fejedelemtől (1987)
Jó estét, Wallenberg úr! (1990)
Ördög vigye (1992)
Csajok (1996)
A titkos hely (2002)
Szűzijáték (2006)
Tévéfilmek
Bors (1968)
Robog az úthenger 1–6. (1976)
Második otthonunk: az áruház (1977)
Második otthonunk: az SZTK (1977)
Második otthonunk: a munkahely (1978)
Földünk és vidéke (1978)
Csoport és közösség (1982)
A Lusitania elsüllyesztése (1985)
Strauss: A denevér (1988)
A templomos lovagok kincse (1992)
Zene nélkül mit érek én? (1997)
