A Föld egyik legszárazabb és legmelegebb vidékén mintegy százezer ember él.
Számos olyan hely van a bolygón, amik az emberi életre szinte alkalmatlanok, mégis vannak olyanok, akik itt élik a mindennapjaikat. Ilyen az Észak-Etiópiában található Danakil-mélyföld is, amelyet a National Geographic nem véletlenül nevezett a legkegyetlenebb helynek a Földön.
(Kép: femina)
A sivatagi környezetben található mélyföldön két vulkán is működik, az egyik megállás nélkül ontja magából a füstöt, így egyike a Föld három mindig aktív tűzhányójának. Az extrém meleg és a sós talaj miatt szinte semmilyen növényzet nem tud megteremni itt. A barátságtalan körülmények ellenére mégis közel százezer ember él itt, akiknek mindennap meg kell küzdeniük a természet viszontagságaival.
A Danakil-mélyföld
A Danakil-mélyföld az Afar szövetségi tartományban található, és az afarok élnek itt, akik egy nomád népcsoport, a mai napig főként állattartással foglalkoznak, a teve mellett a juh, a kecske és a szarvasmarha jelenti számukra a mindennapi betevőt. Az állatok húsát és tejét fogyasztják, valamint ezt árulják a közeli piacokon.
A sivatagban a magas sótartalmú talajból és a tavakból sót is bányásznak, ezt pedig egészen a 20. századig még fizetőeszközként is használták. A bányászatot gyakran 50 fokos melegben, kézi eszközökkel, automatizálás nélkül teszik. Miután a sót körülbelül négyzet alakú padlólap méretű négyzetekre vágták, összekötik, és a teherhordó állatokra – főként tevékre – helyezik. Ezt egy többnapos utazás követi a sófeldolgozó üzembe, ahol a sót körülbelül fél dollárért, vagyis 170 forintért adják el négyzetenként.
Az itt élő afarok létszáma ismeretlen, de nagyjából százezerre tehető a nomádok száma. Az állattartás és a sóbányászat mellett van még egy jelentős bevételi forrásuk, ami nem más, mint a turizmus, hiszen egyre több kalandor keresi fel a világ legmelegebb lakott helyét. Számukra nemcsak az itteni életmód szolgál érdekességgel, hanem az elképesztő és semmihez sem hasonlítható környezet is. Kihagyhatatlan program az Erta Ale-vulkán, ami 1967 óta folyamatosan működik, és a világ legmélyebben fekvő tűzhányója. Ide főként éjszaka szerveznek túrákat, mivel olyan elviselhetetlen nappal a hőmérséklet, a vulkánból feltörő ammóniafelhők pedig tovább nehezítik a körülményeket.
A turisták azonban nemcsak a vulkán, hanem a földöntúli környezet miatt is kedvelik a helyet. A sárga és zöld színben világító, sós tavak és gejzírekhez hasonlót sehol máshol nem látni a Földön, ez pedig a sós talaj, a tengervíz és a vulkáni kőzetek találkozásának köszönhető. A forró medencék tele vannak kénnel és sóval, a pH-juk pedig 0,2, ami szinte ismeretlen természetes környezetben. A nem hétköznapi körülmények nemcsak az utazókat, hanem a kutatókat is vonzzák, sokan amiatt vizsgálják a hely adottságait, mert azok jó alapot szolgálnak a Marson történő élet lemodellezésére is.
