A Vértes hegység szívéből érkezett a megrázó hír: kipusztult egy olyan fafaj, amely a világon sehol máshol nem élt, csak Magyarországon. A kutatók szerint ezzel nemcsak a hazai természeti örökség, hanem a bolygó biológiai sokfélesége is szegényebb lett. A bennszülött faj eltűnése a klímaváltozás, az élőhelyek pusztulása és az emberi beavatkozás tragikus következménye. A szakemberek most azon dolgoznak, hogy a megmaradt genetikai minták segítségével legalább a faj emlékét megőrizzék, de egy biztos: a Vértes kincse már soha nem tér vissza.
A Vértesben kihalt növényfaj, amely a világon már sehol máshol nem élt, a kőhányási berkenye (Sorbus acuticerrata) volt.
A Vértes figyelemreméltó flóra-fauna listája, a mai nappal egyel rövidebb lett. Innentől kipusztult fafajként tartják számon a kőhányási berkenyét (Sorbus acuticerrata), amely az egész világon egyedülálló módon, csak itt fordult elő.
Kipusztult fafaj: a kőhányási berkenye végleg eltűnt a természetből
A Duna–Ipoly Nemzeti Park szakemberei az idei felmérések során már egy élő példányt sem találtak természetes élőhelyén. A pusztulás oka nem az emberi építkezés vagy fakitermelés volt, hanem a túlszaporodott vadállomány, amely az utóbbi évtizedekben fokozatosan felélte az erdők megújulási képességét.
Egy különleges magyar növény
A kőhányási berkenye a Vértes egyedülálló természeti értéke volt: olyan faj, amely sehol másutt a világon nem fordult elő. A berkenyék közül a Tormaria-csoport tagja, amely a barkócaberkenye és a lisztes berkenye között helyezkedik el. Érdekessége, hogy klónozással szaporodik, vagyis az utódok genetikailag szinte azonosak a szülővel – ez viszont sérülékennyé teszi a fajt. A meredek, sziklás lejtőkön élt, ahol eddig biztonságban volt – egészen mostanáig.
A magyar erdőkben ma már évtizedek óta komoly gondot okoz a túlzott vadlétszám. A gímszarvas, őz, muflon és vaddisznó olyan mértékben fogyasztja el a fiatal hajtásokat, hogy az erdők természetes felújulása ellehetetlenült. A fiatal fák nem tudnak megerősödni, a vad lelegeli a csemetéket, télen lehántja az idősebb fák kérgét, így azok legyengülnek és kiszáradnak. A problémát a gazdasági területeken kerítésekkel próbálják enyhíteni, ám a védett, sziklás területeken ez nem megoldható. Így történt, hogy a berkenyék fiatal példányai sem tudtak kifejlődni – az utolsó egyedek pedig az elmúlt években eltűntek.
A kipusztulás nem egyedi eset
A kőhányási berkenye eltűnése sajnos nem elszigetelt jelenség. Már korábban kihalt a bodajki berkenye, és több más, csak Magyarországon előforduló faj is kritikusan alacsony egyedszámmal küzd. A Vérteskozma környékén élő boros-berkenyéből például alig néhány példány maradt, a gánti és szedresvölgyi berkenyék is veszélyben vannak. A szakemberek attól tartanak, hogy ha nem sikerül visszaszorítani a vadkárokat és megóvni az élőhelyeket, újabb bennszülött növényfajokat veszíthetünk el – a szemünk láttára.
Mégis van remény?
Bár a természetes populáció eltűnt, néhány példány mesterséges szaporítással megmenekült. A kőhányási és bodajki berkenyéből vannak fiatal fák a természetvédelmi gyűjteményekben, de ezek csak „biztonsági másolatként” szolgálnak. Az igazi cél az lenne, hogy a fajok visszatérhessenek eredeti élőhelyükre, ahol önállóan is fenn tudnának maradni. A szakértők szerint ehhez elsősorban a vadállomány csökkentése és az élőhelyek helyreállítása szükséges – különben a jövőben nemcsak a berkenyék, hanem más ritka növények is végleg eltűnhetnek Magyarország térképéről.
