Az egyedülálló emberek száma nagyon sok. Ez nem azt jelenti, hogy magányosak, csupán arról van szó, hogy rövidebb vagy hosszabb ideje nem él tartós párkapcsolatban. Közöttük sokan vágynak szerelemre, társra, mások pedig kipihenik az előző kapcsolatot, jó egy kicsit egyedül.
Egy kicsit. Merthogy társas lény vagyunk, és az egyedüllét lehet jó, tartalmas, élvezetes valameddig. Egy idő után ez a szabadság kezd megszürkülni, ha nincs kihez hazamenni, ha nincs kinek elmondanunk az örömünket, a bánatunkat. A tartós egyedüllét felerősít bennünk olyan szokásokat, amely a szingli életmódhoz rendezkedett be, és már-már furcsává is válhat.
Száz szónak is egy a vége, a legtöbben társra vágyunk. Amikor pedig benyit az életünkbe valaki, olyan kérdések merülnek fel bennünk, mint szeret-e, őszinte-e velem, úgy fogad el, ahogy vagyok? Miért ez a nagy bizalmatlanság? Sem magunkban, de még csak társunkban sem hiszünk feltételek nélkül. Tele vagyunk kételyekkel, kérdésekkel, bizalmatlansággal.
Azon nem is szabad csodálkozni, ha olyan emberek kerülnek közvetlen, intim kapcsolatba, akiknek se gondolkodásmódjuk, se a világra való rálátásuk, se a jövőképük nem egyezik, és így kerekedik kettejük között még nagyobb bizonytalanság.
Ha a párkapcsolatot, mint fogalmat, a pár tagjai kétféleképpen értelmezik, akkor az egyik számára több minden belefér abba, mint a másik személynél. A megcsalás nem megcsalás annak a tagnak, aki megcsinálja, de a saját értékrendjében ez teljesen normális, míg párja számára ez megengedhetetlen és egyben megalázó is. Ez persze nem napokon belül derül ki, és tör felszínre. Idő kell ahhoz, hogy megismerje egymást két ember.
Ám az a jellemző, hogy az ember örül, ha talál magának valakit, és minden előzmény nélkül komoly terveket, jövőt szövöget, amelyet majd együtt fognak megélni. A pörgős világban annyi nehézség érhet akár naponta, hogy emiatt akár egy olyan kapcsolatba is hajlandóak vagyunk belemenni, aminek nincs alapja, csak hogy boldogsághoz, örömhöz jussunk.
Jellemző korunkra a társfüggőség. Egyedül nem jó alapelvhez tartjuk magunkat. Azonban ha egyedül sem érezzük jól magunkat, azt csak saját magunknak köszönhetjük. Hogy várjuk, hogy mással jobb lesz? Meg kell tanulni egyedül is boldogulni, és ami még fontosabb, egyedül is boldognak lenni. Ha erre képes az ember, akkor tud nyitni és társat találni. És akkor sem szabad fejest ugrani azonnal, hanem adjuk meg a módját. Az ismerkedés legalább egy hónapig tartson. Ez idő alatt pedig fel kell a fátylat lebbenteni olyan dolgokról, mint az is, hogy kinek mit jelent egy párkapcsolat, mi fér bele és mi nem?
Forrás: marmalade
