forrás: ScienceDaily
Egy nemzetközi biológuscsapatnak először sikerült természetes környezetében megfigyelni a világ egyik legkevésbé ismert bálnafaját Madagaszkár partjainál.
A Királyi Társaság Open Science folyóiratában múlt héten publikált tanulmányban részletezik táplálékszerző magatartását, kommunikációját, valamint élőhely preferenciáját Madagaszkár sekély vízi környezetére vetítve.
A tengeri emlőst éveken át összetévesztették a trópusi bálnával hasonló küllemük miatt: mindkettő apró termetű, trópusi szilás cet, hasonló hátuszonnyal, de az Omura-bálna némileg kisebb és egyedülálló mintázata van, alsó állkapcsa jobb oldala fehér, bal oldala fekete.
A régebbi bálnavadász expedíciókból és néhány partra vetődött egyedből kinyert genetikai adatok birtokában 2003-ban állapították meg, hogy az Omura-bálna (Balaenoptera omurai) valóban különálló faj. Természetes közegében viszont azóta sem észlelték és mostanáig nagyon keveset tudtak a tünékeny fajról.
Salvatore Cerchio, a vizsgálat vezetője szerint, olybá tűnik, hogy az állatok igen félreeső régiókban élnek, a tengeren nehezen figyelhetőek meg apró termetük – megközelítőleg 10-11 méteresek –miatt, és levegővétele sem éppen szembetűnő. Olyannyira keveset tudnak róla, hogy abban sem biztosak, mekkora lehet az állomány vagy mennyire ritka a faj.
Amikor 2011-ben először szúrtak ki egy egyedet Madagaszkár északnyugati partjainál, maguk is trópusi bálnának hitték, mert az élőhelyüket és lakókörzetüket érintő korlátozott tudásunk szerint az Omura-bálna nincs jelen az Indiai-óceán eme régiójában.
A tanulmányozott területeket 2013-ban változtatták, ekkor gyakoribbá váltak az észlelések, végül kiszúrták az egyedi mintázatot – az egyedülálló, aszimmetrikus pigmentációt a bálna fején -, ezáltal úgy hitték, Omura-bálnákat tanulmányozhatnak.
A kétéves kutatás alatt 44 csoportot követtek figyelemmel, 18 kifejlett egyedtől bőrmintákat is begyűjtöttek, amelyeknek laboratóriumi DNS-elemzése megerősítette a bálnafaj kilétét. Négy anyát is megfigyeltek fiatal borjakkal. Víz alatti mikrofonokkal rögzítettek egyfajta dalszerű kommunikációt is, ami talán a szaporodási viselkedést jelezheti.
Novemberben térnek vissza a régióba, hogy tovább vizsgálják a hangokat, az állatok viselkedését, populációjuk jellegzetességeit. Cerchio abban reménykedik, hogy a kutatási területet is tovább bővíthetik, és lakókörzetük más szeleteiben is megfigyelhetik a bálnákat.
Eddig megközelítőleg 25 egyedet katalogizáltak a fényképes azonosításokkal.
