A megjósolhatatlan időjárás, a lenyűgöző körülmények és a változatos aszfaltcsík miatt az egyik legnépszerűbb helyszín a pilóták és a szurkolók körében Spa-Francorchamps, ahol az utóbbi száz évben számos drámai pillanat is segítette a pálya legendássá válását.
A huszadik század elején, a Grand Prix-versenyek fellendülésénél Belgium sem akart lemaradni Franciaországtól és Olaszországtól, így az ardennekbeli Stavelot városában 1921-ben megépítették a Spa-Francorchamps néven elhíresült pályát. Akkor még ezegy közel tizenöt kilométeres, a mostaninál is gyorsabb és veszélyesebb aszfaltcsík volt,ahol az első években csak motorversenyeket rendeztek, majd 1924-ben a Le Mans-i 24 órás autóverseny sikerén felbuzdulva az első spái egynaposra is sor került. 1925-ben aztán a formaautók is ellátogattak Belgiumba, ahol a későbbi világbajnok (és itt is nyerő) Alberto Ascari édesapja, Antonio szerezte meg az első győzelmet – aki a következő versenyhétvégén életét vesztette Franciaországban.
A következő két évtizedben jellemzően kisebb-nagyobb kihagyások voltak a versenyek között, amikormindig kicsit átépítették a pályát a bekövetkező balesetek, olykor halálesetek miatt.A második világháború alatt természetesen nem volt futam, majd Spa nem tudott azonnal nagydíjat rendezni, így egy esztendő erejéig a brüsszeli Bois de la Cambre park adott otthont versenynek.
Amikor 1950-ben elkezdődött a Forma-1-es világbajnokság, a belgiumi számított a legfélelmetesebb és legnehezebb pályának, így különösenaz első években sok pilóta hagyta ki az életveszélyessége miatt az itteni versenyeket.A rádió hiánya miatt nem tudták, milyen az idő a pálya másik részén – márpedig a rendkívül hosszú aszfaltcsík mentén szinte mindig eltérőek a körülmények –, ha pedig kicsúsztak, gumifal helyett fának, kőfalnak vagy oszlopnak ütköztek leginkább.
1956-os Belga Nagydíj – videó
1956-ban egy vizes, de felszáradó pályán versenyeztek a pilóták, ez pedig az addigi legizgalmasabb spái futamot hozta. A korábbi győztes Juan Manuel Fangio a rossz rajtja után visszaesett, ám későbbStirling Moss váratlanul leeső kerekének is köszönhetően átvette a vezetést.Az utolsó körökben egy váltóhiba azonban megállásra kényszerítette az argentint, így csapattársa, Peter Collins ünnepelhetett a dobogó tetején.
Az ugyanebben az évben bekövetkezett szuezi válság Belgiumot is súlyosan érintette, az óriási üzemanyagárak és a pénzhiány miatt 1957-ben és 1959-ben is elmaradt a helyi futam. Amellett, hogy ez idő alatt valamelyest átépítették a pályát, 1958-ban sikerült megrendezni a versenyt, ami az idén életét vesztő Tony Brooks sikerét hozta.
1960-ban így mindenki lelkesen várta, hogy újból eltölthessen egy gondtalan, szórakoztató hétvégét a Belga Nagydíjon, azonban minden idők legtragikusabb Forma-1-es versenyéről kellett távozniuk. Abban az évben jelentek meg a hátsó-közép motoros autók, amelyek ugyan növelték a tempót az orrmotorosokhoz képest, de veszélyesebbé is tették, pláne a spái aszfalton. Abban az időben ráadásulnem voltak biztonsági övek, és a bukósisakok sem védték igazán a pilótákat,az imént felsoroltaknak a kombinációja pedig együtt okozta a hétvége borzalmait.
Már a pénteki szabadedzésnek is elrettentőnek kellett volna lennie. Előbb Moss mindkét lába eltörött, miután tengelyhiba következtében kirepült a Lotusból, majd márkatársa, Mike Taylor szenvedett karrierje végét jelentő sérüléseket, miután a kormánymű meghibásodása miatt az autóból kizuhanva a fák közé csapódott. Vasárnap azonban ennél is súlyosabb balesetek vártak a mezőnyre. A 17. körben Chris Bristow az egyik legagresszívebb pilótának számító Willy Mairesse-t támadta a hatodik helyért, amikor összeért az autójuk: Bristow elveszítette az uralmát a Cooper felett, megpördült, majdkirepült belőle egyenesen a pályamenti szögesdrótba, ami lefejezte a brit versenyzőt és visszadobta a testét az aszfaltra,amit a következő percekben a mezőnynek kerülgetnie kellett. A vérfagyasztó eseményeket tetézték az öt körrel későbbiek, amikora közel 230 kilométer per órával száguldó Alan Stacey arcának csapódott egy madár.A szintén lotusos brit szinte bizonyosan elveszítette ekkor az eszméletét, ugyanis kontrollálatlanul csúszott ki a pályáról, szaltózott egyet, majd tehetetlenül bennégett a kigyulladó autójában.
1960 – Belga Nagydíj – videó
1966 . Belga Nagydíj – videó
A következő két év óriási teljesítmények mellett súlyos baleseteket hozott. 1967-ben Daniel Gurney a saját csapata (az Eagle) egyetlen győzelmét szerezte, miközbenMike Parkes egy olajfolton történő megcsúszás után olyan komoly sérüléseket szenvedett, hogy mindkét lábát amputálni kellett.1968-ban – a szárnyak megjelenésének évében – Bruce McLaren az utolsó, egyben saját istállója első sikerét aratta; a futam korábbi részében Brian Redman egy kicsúszás után egy parkoló közúti autóba csapódott, majd kartöréssel és égési sérülésekkel jutott ki a Cooperjéből.
A számtalan szerencsétlenség után egyre inkább előtérbe kerültek a biztonsági kérdések Belgiumban, hiszen megengedhetetlen volt, hogy közel 240 kilométer per órás átlagsebességű köröket teljesítenek a pilóták úgy, hogy egy kicsúszás esetén szinte garantált volt a súlyos baleset. Stewart a versenyzők szakszervezetének (GPDA) vezetőjeként fejlesztéseket követelt, áma pályatulajdonosok nem tudtak (vagy nem akartak) ilyenekre pénzt kiadni, így 1969-ben törölték a futamot.1970-re ugyan apróbb változások (elsősorban az egyik leggyorsabb kanyar sikánná módosítása) történtek, a Nemzetközi Autósport Szövetség (FISA) új biztonsági szabályainak így sem felelt meg a pálya, így Spa kikerült a versenynaptárból.
1972-ben azonban az ország visszakapta a rendezési lehetőséget: felváltva adhatott otthont versenynek az észak-belgiumi Heusden-Zolder és a Brüsszel melletti Nivelles. Az újonnan épült nivelles-i pályán csak kétszer versenyeztek a pilóták (mindkétszer Emerson Fittipaldi nyert), ugyanis a szervezők nem tudták fenntartani az egyébként is népszerűtlen aszfaltcsíkot.Zolderben ezzel szemben tízszer is láthattak futamot a nézők, és csak Niki Lauda volt az, aki többször is nyerni tudott.Gunnar Nilsson és Didier Pironi is itt szerezte meg az első sikerét, a legnagyobb drámákra azonban a nyolcvanas évekig kellett várni.
1977 – F1 – Belgium – videó
A pálya túl szűk bokszutcájára már korábban is felhívták a figyelmet a pilóták, a szervezők azonban nem tettek ellene semmit – az 1981-es szabadedzésen ez tragédiához is vezetett, miután a vasárnapi futamot megnyerő Carlos Reutemann elgázolta az Osella egyik szerelőjét, Giovanni Amadeót, aki belehalt a sérüléseibe. A vasárnapi verseny ha halálesetet nem is hozott, de botrányos jeleneket igen: a rajtnál lefulladt Riccardo Patrese Arrowsa, így egy szerelő (Dave Luckett) beugrott a pályára, hogy segítsen beindítani azt. Ám a szervezők már akkor elindították a versenyt, amikor Luckett még az aszfalton volt, a szintén arrowsosSiegfried Stohr pedig nem vette észre az álló csapattársát, így a mögötte guggoló Luckettet is elütötte, aki eszméletlenül terült el a pályán.A törmelékek és Luckett teste még mindig ott voltak, amikor a mezőny körbeért, és a pályabírók hiába próbáltak integetni a pilótáknak, a piros helyett érthetetlen módon sárga zászló volt érvényben, így a versenyzők nem álltak meg. A következő körben aztán igen, majd később újraindították a futamot, Luckett pedig szerencsésen túlélte az incidenst.
Az 1982-es zolderi futam sem múlt el tragédia nélkül, miután minden idők egyik legbátrabb, egyben legtehetségesebb pilótája veszítette életét. Gilles Villeneuve az időmérő edzésen előzte volna meg a félrehúzódó Jochen Masst, ám a két pilóta nem értette meg egymást, ígyVilleneuve hátulról belerohant a németbe, felszállt a Ferrarija a levegőbe, az autóból kirepülő kanadai pedig a védőkerítésbe csapódott, ami az ő életét nem védte meg.Zolder ezután még egyszer – 1984-ben – adott otthont futamnak, hiszen időközben Spa visszatérhetett a versenynaptárba. A lerövidítése és biztonságosabbá tétele sikert aratott a csapatok és a szurkolók között is, az újraaszfaltozást követően pedig 1988-tól véglegesen átállt tavaszról a nyár végi vagy ősz eleji időpontra a helyszín. Ekkoriban hárman uralták a Belga Nagydíjakat: Ayrton Senna, Alain Prost és Nigel Mansell voltak a versenyek sztárjai, a brazil ötször is tudott nyerni Spában, akihez a legérdekesebb pillanatok közül is több a nevéhez fűződik. Az 1987-es rajt után például Mansell-lel ért össze az élen, majd egy gyönyörű szinkronforgás mindkettejük számára a verseny végét eredményezte. A brit ezt nem is hagyta szó nélkül, ésa bokszutcában meglátogatta a Lotus garázsát, ahol nyomdafestéket nem tűrő szavakat üvöltöztek egymásnak.
1990-ben kétszer is újra kellett indítani a futamot, miután előbb többen is balesetet szenvedtek, majd Paolo Barilla járt pórul az Eau Rouge-ban. Két évvel később, a Michael Schumacher első győzelmét hozó hétvége pénteki napján aztán megint Senna volt a főszereplő.
Az időmérőn ugyanis Érik Comas szenvedett súlyos balesetet,a francia el is veszítette az eszméletét, és komoly veszélye volt, hogy kigyullad a Ligier-Renault-ja. Ezt azonban a félrehúzódó Senna megakadályoztaazzal, hogy kiugrott az autójából, és leállította riválisa motorját.
Lángoló autóból azonban 1995-ben nem volt hiány, amikor Eddie Irvine bokszkiállásánál került üzemanyag a Jordan-Peugeot-ra, ami azonnal kigyulladt, sérüléseket szerencsére emberben nem okozva. Abban az évben, ahogy a következő két esztendőben is Irvine későbbi csapattársa, Michael Schumacher nyerte a Belga Nagydíjat, 1998-ban azonban ő is a 14 kieső között volt. Schumachernek viszont nyolc riválisával ellentétben nem az óriási rajtbaleset okozta a futama végét a szakadó esőben, hanem David Coulthard. Az élen haladó német hátulról rohant bele a skót McLarenjébe, majda bokszutcában dühében azzal vádolta a tapasztalatlanságát kifogásként használó vetélytársát, hogy „megpróbálta megölni őt”.A megtizedelődött mezőny legjobbja így Damon Hill lett, aki a Jordan első (ráadásul Ralf Schumacher második helye miatt kettős) győzelmét aratta.
Az ifjabbik Schumacher 2001-ben is a második helyről kezdhette volna meg a belgiumi versenyt, ám a Williams szerelői alatta felejtették az emelőt, így kénytelen volt a mezőny végéről indulni. A család azonban másnak örülhetett, ugyanis az egy évvel korábban Mika Häkkinen által megviccelt Michael az újabb világbajnoki címe biztos tudatában megszerezte a rekordot jelentő 52. futamgyőzelmét.
Az Európai Unió által hozott törvény a dohánytermékek reklámtilalmáról 2003-ban a Belga Nagydíj eltörléséhez vezetett, egy évvel később azonban enyhítettek a szabályokon, így visszatérhetett a mezőny.Michael Schumachernek nem sikerült hetedszerre is nyernie Spában, miután Kimi Räikkönen megelőzte őt, a hetedik világbajnoki címét azonban a második hellyel is bebiztosította a német.Baumgartner Zsoltot kisebb örömök érték a futamon, miután Jenson Button éppen mellette kapott durrdefektet, így esélye sem volt elkerülni az ütközést a a magyar pilótának.
Ütközésből 2005-ben sem volt hiány: ekkor Szató Takuma volt szabálytalan, és a lekörözésekor erősködni akart Michael Schumacherrel, ám a vizes aszfalton belecsúszott a németbe, ami mindkettejük kiesését jelentette; a hajrában pedig Antônio Pizzonia és a második helyen haladó Juan Pablo Montoya között történt hasonló incidens. Ezt a futamot végül szintén Räikkönen nyerte, ahogy sorozatban harmadszor is megtette 2007-ben, hiszen a 2006-os verseny elmaradt, amiért a helyi hatóságok nem tudták befejezni a nagyobb javítási munkákat a pálya mentén.
A finn 2008-ban közel állt ahhoz, hogy Clark és Senna bravúrját megismételve sorozatban negyedszer nyerjen Belgiumban, ám az utolsó körökben leeső csapadék óriási drámát hozott számára (is). A rajtnál a pole-ból induló Lewis Hamilton megpördülése után Räikkönen a ferraris csapattársa, Felipe Massa előtt haladt az élen, ám Hamilton a futam végére felzárkózott, így a finn ellen a győzelemért harcolhatott. A két rivális egymást előzgette az egyre nagyobb esőben, olykor össze is ért a két autó, egyszer pedig Hamilton le is vágta a Buszmegálló-sikánt – igaz, utána visszaengedte maga elé a finnt, ám a célegyenes végén megint ő volt előrébb. Miutánmindketten csúszkáltak a száraz pályás gumikon, végül Räikkönen volt az, aki elveszítette az uralmát az autója felett, és a falnak csapódott,így a brit magabiztosan ért elsőként a célba. A díjátadót követően, nagyjából két órával a verseny után aztán jött a fordulat: kanyarlevágásért 25 másodperces büntetéssel sújtották Hamiltont a mclarenesek felháborodása és a pilóták többségének értetlensége ellenére, amivel a harmadik helyre esett vissza Massa és Nick Heidfeld mögé.
2009-ben Giancarlo Fisichella teljesítménye a Force India legszebb hétvégéjét eredményezte: az olasz a szenzációs pole pozíciója után az óriási elsőkörös karambolokat hozó versenyen második helyen zárt Räikkönen mögött. Balesetekből a következő évekből is bőven láthattak a nézők: 2010-ben Rubens Barrichello csúszott bele Fernando Alonsóba, majd Sebastian Vettel volt túlzottan optimista a vizes aszfalton Jenson Button kárára; egy évvel később pedig Kobajasi Kamui és Lewis Hamilton összeéréséből jött ki rosszul a hétszeres világbajnok.
A 2011-es Belga Nagydíj az egyik legvakmerőbb előzést is hozta: Mark Webber az Eau Rouge-ban óriási sebességgel ment el Alonso mellett, ami végül az ausztrálnak a második helyet eredményezte a futamon. Egy évre rá a 2010-es évek talán leglátványosabb rajtbalesetének is részese volt a spanyol, és itt is a szenvedő felek között volt. Az elkövető ugyanis a startot jól elkapóRomain Grosjean volt, aki ráhúzta a Lotust Hamilton Mercedesére, így az irányítást elveszítő brit tehetetlenül csúszott bele (közvetve) öt pilótába is, Grosjean autója pedig centikkel száguldott el Alonso – glóriától nem védett – feje előtt.A franciát a súlyos fegyelmezetlensége miatt egy 50 ezer eurós pénzbüntetés mellett eltiltották a soron következő Olasz Nagydíjtól, így máig ő az utolsó pilóta, aki eltiltás miatt volt kénytelen kihagyni egy versenyt.
A 2014-es futam Nico Rosberg és Lewis Hamilton első igazi házon belüli csatáját hozta a Mercedesnél: az élen haladó kettős a második körben ért össze, így Rosberg első szárnya megsérült, Hamilton pedig defektet kapott. A német végül Daniel Ricciardo mögött a második helyen tudott végezni,a brit azonban addig könyörgött a csapatának, hogy engedjék, hadd adja fel a futamot, míg a hajrában enyhítettek a szenvedésén és kihívták a bokszba őt.A következő évek spái versenyei aztán Mercedes-fölényt hoztak egészen 2018-ig, amikor Sebastian Vettel tudta megnyerni a futamot. Kisebb-nagyobb balesetek természetesen voltak közben: 2017-ben Esteban Ocon és Sergio Pérez első nagyobb összeakadását láthatták a nézők csapattársként, egy évvel később pedig Nico Hülkenberg reptette át a rajtnál Alonsót Charles Leclerc Sauberje felett.
A monacói 2019-ben már a Ferrarinál versenyzett, és éppen Belgiumban szerezte meg élete első Forma-1-es győzelmét, áma sikerét beárnyékolta barátja, Anthoine Hubert egy nappal korábbi halálesete az F2-esek között, így Leclerc nem tudott őszintén örülni az óriási diadalnak.Az abban az évben a jelenlegi csapattársával, Sergio Pérezzel összeakadó Max Verstappen 2020-ban még nem tudta felvenni a versenyt a Mercedesekkel, 2021-ben azonban emlékezetes körülmények között megszerezte az első belgiumi győzelmét.
A spáí hétvége vasárnapjának délutánján ugyanis 2010 óta először esett eső, ami a versenyirányítás szerint túlzottan balesetveszélyessé tette a pályát.
Már szombaton is vizes aszfalton kellett teljesíteni az időmérőt, így szerezhette meg a Williamsszel George Russell a második rajtkockát Verstappen mögött, a futamon azonban nem kockáztattak a toronyban.Háromórás várakozás után a biztonsági autó mögött két kört teljesítettek a pilóták, majd visszatértek a bokszba,így minden idők legrövidebb futamán azt legalább elérték, hogy fél pontokat oszthattak. A végeredményben az egyetlen változást az eredeti rajtsorrendhez képest az a Sergio Pérez okozta, aki a kivezető körén gumifalba csúszott, így a mezőny végére került a hetedik helyről.
2022-ben ekkora dráma nem várható, hiszen a (keddi) előrejelzések szerint vasárnap kis esélye van az esőnek – a második szabadedzés és az időmérő között viszont jelentős csapadékot jósol a meteorológia. Könnyen elképzelhető, hogy az időjárástól függetlenül a majdnem négyhetes nyári szünet után visszatérő mezőny utoljára szerepel Belga Nagydíjon, hiszen továbbra is bizonytalan a verseny részvétele a jövő évi naptárban. Az évtizedeken keresztül drámaibbnál drámaibb pillanatokat hozó belgiumi futam jövőjét tehát talán csak egy kifejezetten izgalmas vasárnap menthetné meg, amiben az utóbbi esztendőkben hiányt szenvedtek a nézők.
