7.5 C
Budapest
2024. március. 29. péntek
HomeNagyvilágEurópaElmenekültünk az örök tavaszba néhány tízezerért

Elmenekültünk az örök tavaszba néhány tízezerért

Január elején is kora nyári meleg, virágba borult szurdokok, végeláthatatlan zöld völgyek és finom édes borok várják a Madeirára látogatókat.

Érdemes ebben az időszakban felfedezni a szigetet, mert nem csak az időjárás és az árak barátságosabbak ilyenkor, de a körülmények is, hiszen nem kell megküzdenünk a turisták tömegével.

Egy forró júliusi napon határoztam el, hogy idén januárban elmenekülök a hazai hideg elől. Amikor megláttam a portugál TAP légitársaság ajánlatait, még a lélegzetem is elakadt. Ha fél évvel korábban foglaljuk le honlapjukon a repjegyet, akkor Lisszabonból vagy Portóból nevetségesen alacsony áron – 10-20 ezer forintért – juthatunk el olyan helyekre, mint például Madeira, az Azori szigetek vagy a Zöld-foki Köztársaság. Budapestről Portóba egy Wizz Air járat volt éppen a legolcsóbb, így

összesen 23 ezer forintért sikerült retúrjegyet vennem a

Budapest-Madeira viszonylatra hat hónappal az utazás előtt.

A zord időjárás és a rossz látási viszonyok miatt az indulás napján több órára lebénult a légi forgalom. Hatalmas szerencsémre a két járat között nyolc óra állt rendelkezésemre az átszálláshoz, így nem volt gond, hogy végül háromórás késéssel érkeztem meg Portóba. A városnézéshez már késő volt, szállást pedig nem foglaltam, úgyhogy jobb híján a reptéren töltöttem az éjszakát, ami nem volt egy leányálom. Viszont a valamivel reggel 6 előtt induló madeirai gép minden kényelmetlenségért kárpótolt. A fedélzeten a légiutas-kísérőkkel együtt alig voltunk többen tizenötnél, így minden utas a business osztályon élvezhette a kétórás, zökkenőmentes utat.

Napkelte Funchalban. FORRÁS: PESO

A buja kertek fővárosa

Madeira fővárosa, Funchal azonnal levett a lábamról. Még a leghidegebb januári hónapban sem volt 17-18 foknál hidegebb, míg a déli órákban kellemes kora nyári, rövid pólós idő feledtette a magyar tél hidegét.Madeirát egyébként az örök tavasz szigetének is nevezik, mivel nyáron sincs itt több 25-26 foknál.Bejutni a Cristiano Ronaldo (tényleg róla nevezték el) reptérről a városba nagyjából 30 perc a reptéri busszal, amely érkezésemkor pontosan indult, amikor azonban hazafelé menet ki akartam jutni a reptérre, egyszerűen nem jelent meg. Ez volt az egyetlen kellemetlenség az egész út során.

Funchal egyik központi tere. FORRÁS: PESO

A sziget annyi érdekes programot tartogat, hogy a városra bőven elég egy fél napot szánnunk. A bájos, fehér-barna színekben pompázó portugál gyarmatkori központot pár óra alatt körbejárhatjuk, a kabinos felvonóval pedig kényelmesen eljuthatunk a város fölé emelkedő magaslatokra, ahol olyan látványosságok várnak ránk, mint példáula híres funchali botanikus kert, amely bemutatja a sziget rendkívül gazdag flóráját.Úgy döntöttem, nem veszem igénybe a második felvonót, amely a kert bejáratáig visz fel, hanem gyalog folytatom az utat a rendkívül meredek macskaköves utcácskákon. Így nyolc-tíz perces libegőzés helyett egyórás sétával jutottam el a szemet gyönyörködtető, színpompás kertig.

A botanikus kert. FORRÁS: PESO

A botanikus kert után egy helyi busszal legurultam a központba, ahol betértem a város egyik boros pincéjébe egy kihagyhatatlan madeirai borkóstolóra. A madeirai bor sokkal édesebb, mint a portói, ami a jóval visszafogottabb tokaji aszúhoz szokott magyar ízlelőbimbók számára szinte sokkoló élmény. A nap hátralévő pár óráját a rakparton való sétálgatással, majd a helyi ízvilággal való ismerkedéssel töltöttem.

A sziget a buja vegetációjáról is híres. FORRÁS: PESO

Mint a Machu Picchu

A sziget akár több hétre elegendő látnivalót kínál, nekem azonban csak szűk három nap állt a rendelkezésemre, ezért a következő nap befizettem egy szervezett, egész napos kisbuszos szigetkörre, hogy minél többet lássak a vidékből.A túra mindössze 20 eurómba (6400 Ft) került,és csupán heten vettünk részt rajta. A túravezetőnktől tudom, hogy az év bármely más szakában turistahordákkal kellett volna harcba szállnunk a szabad helyekért és a látnivalók megtekintéséért – ezt most szerencsére megúsztuk.

Zöld völgyek a sziget belsejében. FORRÁS: PESO

Utunk első állomásaként letekintettünk a mélybe Európa legmagasabb – és a világ második legmagasabb – partfokáról, Cabo Giraóról a Funchal körül elterülő hatalmas banán-, cukornád- és édesburgonya ültetvényekre, majd megnéztük Ribeira Bravát, a takaros kis halászfalut.A sziget természeti adottsága lenyűgöző.A smaragdzöld, szűk hegyi szurdokokról lezúduló vízesések egyenesen az óceánba ömlenek, míg a völgyekben apró, pár tucatnyi házból álló kis falvak bújnak meg.

Vízesések a sziget északi partjainál. FORRÁS: PESO

Néhány helyi lakostól megtudtam, hogy az itt élő emberek jelentős része soha nem hagyta el a szigetet, még a viszonylag közeli Portugáliába sem utazott át repülővel, ami leginkább a hagyományos, zárt falusi életmóddal magyarázható.A legtöbb madeirai falut az EU-csatlakozás előtt kizárólag hegyi ösvényeken lehetett megközelíteni.Az elmúlt 30 évben épült ki a sziget modern úthálózata, a világtól eldugott kis települések a hegyi alagutak révén kapcsolódtak be az ország vérkeringésébe.

Vízesések a sziget északi partjainál. FORRÁS: PESO

Estrella de Calhetánál a sziget belseje felé vettük az irányt, hogy elérjük az északi partvidéken fekvő Porto Monizt. A sziget belseje teljesen más világot tár elénk vörös színű, kopár hegyi fennsíkokkal, 1800 méter fölé magasodó zöld hegycsúcsokkal és fantasztikus babérlombú erdőkkel, amelyek több helyen még magukon viselik a nagy 2016-os tűzvész nyomait.

Sziklák Porto Muniz mellett. FORRÁS: PESO

A szarvasmarha- és kecskecsordák szabadon sétálnak át a hegyi utakon, ezért a helyiek marhariasztó vaslapokat építenek be az útburkoltba. Porto Muniz szép, ám zord partvidékének látványa mellett próbáltuk ki az egyik helyi étteremben a frissen kifogott espada preta halat, a madeirai konyha egyik különlegességét, amely démoni külsejével és príma ízével tette emlékezetessé ebédünket.

Démoni külsejével és príma ízével emlékezetes élmény. FORRÁS: PESO

Seixal és Sao Vicente falucska környékén a vidék még egzotikusabbá vált. A helyiek azt szokták mondani, ha nincs módunk eljutni a Machu Picchuhoz Dél-Amerikába, akkor menjünk el Madeira északi partvidékére. A magas, felhőkbe burkolt zöld hegycsúcsok valóban emlékeztetnek a dél-amerikai magaslatokra. Különösen szép, három nemzeti park területén is átvezető úton jutottunk vissza.

Sao Vicente. FORRÁS: PESO

Nem sétagalopp

Utolsó teljes napomon egy szervezett túra keretében megmásztam a sziget legmagasabb hegycsúcsát, az 1862 méter magas Pico Ruivót, amely valójában egy kialudt vulkán maradványa. Azt hittem, nem túl megerőltető séta előtt állok, hiszen már több 2000-3000 méteres hegycsúcsot megmásztam Európa-szerte. Tévedtem,a Pico Ruivóhoz nem árt a jó kondíció,az ötórás kaptatás alaposan megmozgatja az ember tagjait.

Tízfős csapatunk a sziget harmadik legmagasabb hegycsúcsáról, Pico de Arieróról vágott neki a nagyjából 10 kilométeres útnak, amely még a tapasztalt hegymászóknak is tartogatott újdonságokat. Ha nem is nehézségével, de váratlan sziklaformáival és szép élővilágával gyakoribb fényképezésre késztetett a terep. A több ezer lépcsővel és kis alagutakkal teletűzdelt útvonal elején sűrű köd vett körül minket, amelyet egy-egy völgy mikroklímája szakított meg néha.

A sziget harmadik legmagasabb hegycsúcsa, Pico de Ariero. FORRÁS: PESO

Közvetlenül a hegycsúcs alatt van az egyik legérdekesebb útszakasz, a Led Zeppelin egyik száma után elnevezett Stairway to heaven (lépcső a mennybe), amely több mint ezer lépcsővel nehezíti az előrehaladást, sőt néhol két kézzel kell kapaszkodni a vassodronyokba, hogy feljebb jussunk. A fárasztó lépcsőzés után jutottunk el az úgynevezett Halott erdőig, amely a már említett tűzvész utáni, kísérteties látványával ejti ámulatba a túrázót.

Fentről egészen az óceánig ellátni. FORRÁS: PESO

A Pico Ruivo az egyetlen pontja a szigetnek, ahol hóval találkozhatunk, úgyhogy a part menti nyári melegből nem szabad sapka, kesztyű nélkül nekiindulni. Fentről egészen az óceánig ellátni, a panoráma annyira lenyűgöző, hogy bőven megéri a többórás fáradozást.

A következő napom az izomláz, a pakolás, a reptéri busz kimaradása miatti idegeskedés és egy rövid portói városnézés jegyében telt. Éjféltájt érkeztem vissza a magyar télbe azzal a szilárd elhatározással, hogy Madeirát egyszer alaposabban is körbe fogom járni.

Forrás: Origo.hu

Géza
Géza
Bognár Géza vagyok, a Hirmagazin.eu Online Média tulajdonosa és főszerkesztője. 30 éve foglalkozom írással, korábban írtam különböző témájú esszéket, jövőre jelenik meg az első regényem, a Hittől a keserűségig" címmel. A Hirmagazin.eu Online Médiában írt cikkeimet a hétköznapi emberek gondolati világával, és nemességük egyszerűségével írom, ebben a mai világban nem terhelem olvasóinkat a nehéz irodalmi nyelvvel, hiszen az olvasók nagy többsége pihenni, kikapcsolódni, tájékozódni vágyik, nem pedig "bogarászni" a bonyolult sorok közt. Olvassátok a Hirnagazint, pihenjetek, kapcsolódjatok ki, tájékozódjatok, és akinek valami ötlete van, hogy mely témák hiányoznak médiánkból, szeretettel várom megkeresését a Hirmagazin.eu Online Média központi e-mail címén, a [email protected] e-mail címen.

Most népszerű

Hasonló hírek

securiton-tűzvédelem