A bálnavadászat sok fajt még az elzárt sarki régiókban is a kihalás szélére sodort, most úgy tűnik azonban, hogy számuk gyarapodni kezd.
Lauren McWhinnie, a skóciai Heriot-Watt Egyetem munkatársa a The Conversatio weboldalán azt írja, nagyjából 40 évvel az ipari bálnavadászat globális felszámolása után végre látható a legveszélyeztetettebb fajok esetében a javulás. Egy közelmúltban publikált tanulmány alapján a kék bálnák száma ismét nő az Atlanti-óceán déli részén fekvő Déli-Georgiánál – az elmúlt kilenc évben 41 példányt azonosítottak fotók alapján. Hasonlót figyeltek meg az Antarktisz-félsziget nyugati vizeinél a hosszúszárnyú bálnák esetében, de a grönlandi bálnák, a csukabálnák és a közönséges barázdásbálnák helyzete is javul.
McWhinnie szerint a bálnavadászat megszűnésével a sarki régiók váltak a cetek számára a legbarátságosabb helyekké.
Ezek a térségek egyelőre többnyire érintetlenek, és a táplálék is bőségesen elérhető itt. Igaz, a klímaváltozás, a túlhalászat, a tengeri forgalom növekedése és a környezetszennyezés az élőlényekre is komoly fenyegetést jelent.
McWhinnie egy, az Európai Bizottság által támogatott projektben azt próbálja felmérni, hogy miként enyhíthetnék az állatokat érintő emberi tevékenység hatásait az Arktisz környékén. Az egyik lehetséges megoldás a hajók sebességének korlátozása, ezzel ugyanis csökkenthetnék az ütközések kockázatát. A zajszennyezés mérséklése szintén segíthetné a cetek életét. A legfőbb kérdés azonban az, hogy egyes régiókban milyen intézkedésekre lenne szükség, illetve hogy miként ellenőrizhetnék azok betartását.
Bár a bálnavadászat tilalma sok faj esetében már kedvező hatásokkal járt, egyes élőlényeknél továbbra sem gyarapodik kellően a populáció. Ez is igazolja, hogy rengeteg munkára lesz még szükség, ha meg akarjuk óvni a ceteket.
Képek: index, vasarhelyi24
ng
