A Ferencváros bajnoki szerepléséről korábban már hosszabb cikket írtunk. Annyit mindenképpen érdemes elmondani, hogy az őszi kettős terhelés (Bajnokok Ligája főtábla és az NB I-es szereplés) nem vágta agyon Szergej Rebrov csapatát.

A kiváló ukrán edző nagyon odafigyelt a megfelelő rotációra, így a Fradi idénybeli egyetlen kudarca a Magyar Kupából való korai kiesés volt. A kupából a nagy rivális MOL Fehárvár ütötte ki a zöld-fehéreket. Az a MOL Fehérvár, amelyről mindenki azt gondolta, hogy óriási versenyre készteti a Ferencvárost, ami az aranyéremért folyó küzdelmet illeti.

Nem így történt. Mégpedig azért nem, mert a MOL Fehérvár végül az ezüstérmet is elveszítette, a második helyezést a Puskás Akadémia szerezte meg, amely váratlan eredmény a felcsútiaknak és váratlan eredmény a magyar foci kedvelőinek is. Ezen túl a Puskás Akadémia történetének eddigi legjobb NB I-es helyezése. Valószínűleg kevesen emlékeznek már a bajnokság első pár fordulójára, amikor a koronavírus-járvány alaposan megtizedelte a felcsúti csapatot.

Az edző, Hornyák Zsolt ekkor kénytelen volt a fiatal magyar játékosokhoz nyúlni, akik egyáltalán nem vallottak szégyent. Ahogy aztán meggyógyultak a Puskás beteg játékosai, úgy lett egyre magabiztosabb és jobb csapat a Felcsút. Ha valaki a bajnokság megkezdése előtt azt mondja, hogy a második helyen végeznek, aligha hitte el volna mindezt a többség. Egész éves teljesítményük elismerésre méltó, s az sem véletlen, hogy a csapatból több játékos is ott van Marco Rossi jelenleg 30 fős Eb-válogatott keretében.

Amikor vasárnap este a MOL Fehérvár 4-0-s győzelmével befejeződött a DVTK-Fehérvár meccs, a vendégcsapatból Nemanja Nikolics állt a kamerák elé. A mindig őszinte játékos azt mondta, hogy ebben a fehérvári csapatban túl sok a jó fiú, az aranyos ember, de ezzel a tulajdonsággal nem lehet folyamatosan eredményesnek lenni. Nikolics azt is hozzátette, hogy egyáltalán nem lehetnek elégedettek a bronzéremmel, s ezzel a kijelentésével nincs olyan ember, aki vitába szállna. A Fehérvár csapatának kispadján az idény kezdetekor Márton Gábor ült, akit a vezetőség a ZTE csapatától hívott át Székesfehérvárra.

Mindenki nagyon kíváncsi volt arra, hogy Márton – akinek tényleg volt egy-két jó eredménye a ZTE együttesével – mire megy Fehérváron. Amikor az ősz közepén Márton azt mondta, hogy csalódott lenne, ha karácsonyokor nem a csapata vezetné a tabellát, alighanem nagyot akart mondani. Karácsony előtt nem sokkal a 16. fordulót játszották le az NB I-ben, s a Fradinak már ekkor 12 pont volt az előnye az akkor még második MOL Fehérvárral szemben. Mártont pedig februárban rúgta ki a fehérvári csapat, majd április 1-től a szakmai munkát Szabics Imre vette át. A székesfehérvári együttesnek egy nagy dobása lett volna, mégpedig, ha megnyeri a Magyar Kupát. De ez sem sikerült, mert az Újpest a döntőben hosszabbításban győzött, azaz a Fehérvár ebben az idényben trófea nélkül maradt.

S ha már az Újpestről beszélünk: éppen az ő szereplésük mutatta meg, mennyire váratlan dolgok is történhetnek az NB I-ben. A 19. fordulóban, 2021. február 3-án a Ferencváros a Megyeri úton nyert 4-0-ra. Ez után a meccs után a lila-fehérek a 11. azaz a kieső helyre zuhantak. Úgy, hogy a 2021-es év első három meccsén két gólt lőttek és tizenkettőt kaptak.

Iszonyatos mély gödörben volt tehát az Újpest, amely végül a hatodik helyen zárt és kupagyőztes lett. Ha valaki a Fradi ellen elszenvedett 0-4-es vereség után ezt jövendöli, a diliházba küldik. Pedig ez történt és ez a szereplés – tekintettel az előzményekre – óriási siker az Újpestnek, egyben az edzőnek, Michael Oenningnek, de egyben azt is megmutatja, hogy a 12 csapatos NB I-ben tényleg bármi megtörténhet.
Az is, hogy az első kör után a Budafok vezesse a tabellát, amely aztán simán esett ki az NB I-ből. A Budafok úgy jutott fel 2021 tavaszán, hogy az MLSZ a koronavírus-járvány miatt beszüntette az NB II-es bajnokságot és az első két helyen álló csapatot az NB I-be küldte. Az egyik az MTK volt, a másik a Budafok. A kis budapesti csapat nagy lendülettel kezdte az NB I-et, a nyolcadik kör után a negyedik helyen állt.

Ekkor írta le az egyik pályatársam, hogy itt az új „magyar Leicester.” A jövendölés nem jött be. A Budafok addig tudta tartani magát, amíg nem érezte meg, mi a valódi tét, illetve, amíg a sűrített menetrendben zajló bajnokságban el nem fáradt. A tavaszi idényben már látszott, hogy ebből baj lehet, aztán – a valódi papírformának megfelelően – ki is esett a csapat. A nevükhöz sok szép dolog mellett egy 2-9-es vereség is kapcsolódik (a Paks ellen), nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy az ő helyük inkább az NB II-ben van, mintsem a legmagasabb osztályban.

Ami a másik kiesőt, a DVTK-t illeti, az övék ennek a bajnokságnak a legszomorúbb története. Nem csak azért, mert egy 111 éves klub esik ki most az NB II-be, hanem azért, mert az a szellemiség is eltűnt, főleg ősszel, amely erre a csapatra korábban mindig is jellemző volt.

Az idényt Feczkó Tamással a kispadon kezdték, majd előkerült egy teljesen ismeretlen edző, Geri Gergely, akit három meccs után rúgtak ki. A harmadik edző, a horvát Zoran Zekic sem tudott csodát tenni, pedig egy csapatra való új légióst hozott Miskolcra. Hiába. Azt a ponthátrányt, amelyet a DVTK az ősszel összeszedett, már nem lehetett ledolgozni. Még akkor sem, ha a DVTK a bajnokság végén hatalmas hajrával próbálkozott a lehetetlennel, azaz a bennmaradás kiharcolásával.S ha már az edzőknél tartunk, említsünk meg két magyart, akik számra ez az idény kisebb-nagyobb sikersztori. A nagyobb kétségtelenül a paksi Bognár Györgyé, aki végül a negyedik helyre hozta be azt a Paksot, amely az előző idényben éppencsak bent maradt az NB I-ben, s amely ezt a bajnokságot borzalmasan kezdte el.

Az, hogy Bognár a csak magyar játékosokat foglalkoztató Paksból kihozta a negyedik helyet, csoda. Még nagyobb csoda, hogy a bajnokságot a Paks 76 lőtt góllal fejezte be, amely rekord, amióta ugyanis 12 csapatos az NB I, még sosem volt olyan, hogy egy csapat ennyi gólt szerezzen. A kisebb csodát pedig Pintér Attila érte el Mezőkövesden, aki szintén akkor vette át a borsodi csapatot, amikor az nagyon nehéz helyzetben volt. A Mezőkövesd ebben a bajnokságban produkált egy 13 meccses veretlenségi sorozatot (ez klubrekord), de a gyengébb hajrá miatt végül csak a 8. helyen kötött ki. Pintér Attila azonban ennek is nagyon tudott örülni, ezt mutatta a Honvéd elleni 2-2-es döntetlen utáni performansza, amikor térdre borulva ünnepelte csapata bent maradását. Ebbe a vonalba tartozik még az 5. helyen végző Kisvárda is, amelynek szintén magyar edzője van (volt?), Supka Attila.

Az, hogy a várdaiak az 5. helyen végeztek, szintén egyfajta csoda, ennek ellenére a klubtulajdonos, Révész Attila e cikk megírásáig nem hosszabbította meg Supka szerződését. A különleges húzásokra mindig képes tulaj általában a külföldi edzőkben hisz, ehhez képest egy magyar szakember hozta be az ötödik helyre a Kisvárdát. Elgondolkodtató. Miként megér egy bekezdést a Budapest Honvéd gyenge szereplése is, amely végül megúszta a kiesést, bár a kispestiek feje felett nagyon sokáig rezgett a léc. 2020 decemberéig Bódog Tamás volt itt az edző, ő – szokás szerint – megbukott, a helyére érkezett, s az előző idényben Magyar Kupát nyerő Pisont István sem tudott mit kezdeni a Honvéddal. Utána Horváth Ferenc jött. Végül a Honvéd bentmaradt, mert győzni tudott az utolsó előtti fordulóban a már kiesett Budafok ellen.

A koronavírus-járvány miatt a fordulók, a mérkőzések többsége zárt kapuk mögött zajlott, de már azt is sikernek kell tekinteni, hogy a bajnokság – néhány kisebb döccenőt leszámítva – rendben lezajlott. A nézők hiányát minden csapat megszenvedte, a legjobban talán a Fradi és a DVTK. A folytatás július végén, a labdarúgó Európa-bajnokság után néhány héttel következik, s e sorok írásának pillanatában még azt sem lehet megmondani, hogy az NB II-ből melyik két csapat jut fel az élvonalba. Erre jelenleg három csapatnak van esélye: a Debrecennek, a Gyirmótnak és a Vasasnak.

origo

Hirmagazin.eu