Nyolcvanhat éves korában elhunyt Schubert Éva Kossuth-díjas színész, érdemes művész – közölte a Főpolgármesteri Hivatal
Családja tájékoztatása szerint a színésznőt hosszú szenvedés után kedden érte a halál.
Schubert Éva több mint öt évtizedet töltött a színpadon, és számos filmben, valamint tévéjátékban láthatta a közönség.
A drámától a vígjátékig minden műfajban felejthetetlen alakítást nyújtó művészetéért, drámai erővel, humorral, sziporkázó szellemességgel megoldott szerepformálásaiért, a közönség iránti alázattal átitatott, példaértékű életpályája elismeréseként vehette át 2013-ban a Kossuth-díjat.
Ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett. Mint Tarlós István főpolgármester keddi közleményében felidézte, a kiváló magyar színésznő több évtizedes kiemelkedő színészi munkásságáért, a színpadon és filmvásznon nyújtott felejthetetlen alakításáért, a fővárosi színházakban folytatott több évtizedes színészi pályája elismeréséül kapta meg a díszpolgári címet. A színésznőt a főváros saját halottjának tekinti.
Schubert Éva Kölcsey Ferenc távoli rokona, egyik ükanyja a költő unokahúga volt, dédapjának testvére pedig vándorszínészkedett, Petőfivel együtt lépett fel Székesfehérvárott. Budapesti polgári családba született 1931. január 19-én. Francia-latin szakos tanárnak készült, kiválóan beszélt németül és megtanult angolul is. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán kívül elvégezte az ELTE magyar-történelem, esztétika szakát is.
A színművészeti főiskolán diplomáját 1955-ben kapta meg, első szerződése a Magyar Néphadsereg Színházához (a Vígszínházhoz) kötötte. 1956-tól egy évig a József Attila Színház, 1957-től a Vidám Színpad, 1958-tól 1978-ig ismét a Vígszínház tagja volt.
A legnagyobbak között kezdte pályáját, partnere volt Benkő Gyula, Sulyok Mária, Ajtay Andor is. 1978-tól tíz évig a Vidám Színpadon játszott, utána szabadúszó lett. Gyakran szerepelt vidéken is, a szekszárdi Deutsche Bühne előadásán Goethe Urfaust című drámájában Marthe szerepét német nyelven játszotta, 1995-től négy évig a berlini Theater Des Ostens vendégművésze volt.
Humora és drámai ereje főként jellemszerepekben érvényesült. Volt Mása (Csehov: Sirály), Maria Josefa (Lorca: Bernarda háza), Carol (Tennessee Williams: Orfeusz alászáll), Berta (Szomory Dezső: Szabóky Zsigmond Rafael), Montmorency kisasszony (Krúdy Gyula: A vörös postakocsi) és Orbánné (Örkény: Macskajáték).
Budapesten az IBS színpadán évekig nagy sikere volt Roberto Athayde Margarida asszony című monodrámájának címszerepében. A színi pályát hivatásnak tekintette, ahol azonnali a visszacsatolás, az előadás napján le lehet mérni a sikert, de azt csak a beavatottak tudják, hogy a színpadon megjelenő könnyedség mögött kemény munka húzódik meg.
Schubert Éva az életet is humorral szemlélte. Úgy vélte, hogy a humor egyfajta éleslátás, amelynek köszönhetően az ember rögtön a dolgok fonákját is látja. A humort értő ember mindent, önmagát is ironikusan szemléli.
Ha a színpadon nem kapott elég feladatot, darabokat fordított németből, franciából, angolból. Tíz évig tanított énekeseknek színészmesterséget a Zeneakadémián, de oktatott Gór Nagy Mária Színitanodájában is. Rendezett operát Esztergomban és a Zeneakadémián, prózát a Játékszínben és Miskolcon, a Piaf, Piaf című drámát, melynek társszerzője volt, a tatabányai Jászai Mari Színházban.
Több mint harminc filmben játszott, a közönség rögtön végzése után, 1955-ben az Egy pikoló világos című vígjátékban ismerte meg. Ezt követte a Csodacsatár, A vőlegény nyolckor érkezik, a Don Juan legutolsó kalandja. A televízióban egyik legemlékezetesebb szerepe az Abigél tanárnője volt, de feltűnt egy televíziós szappanoperában is, emellett szinkronizált. Nemzedékek nőttek fel a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozaton, amelyben ő volt Lukrécia macska hangja. Az utóbbi években csontritkulása miatt kerekesszékbe kényszerült.
Schubert Éva művészi munkásságát 1984-ben érdemes művészi címmel ismerték el, 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2008-ban pedig a 39. Magyar Filmszemle életműdíját.
Mécs Károly: Nagy embert vesztettünk el
Schubert Évának csodálatos, alkotó élete volt, tanítványai rajongtak érte és közönsége, pályatársai is nagyon szerették – mondta az MTI-nek Mécs Károly, hangsúlyozva, hogy a színésznő halálával “nagy embert vesztettünk el”.
“Mélységesen gyászolom Évát, és nagyon fog hiányozni emberileg és művészileg is” – fogalmazott Mécs Károly, hozzátéve, hogy nagyon közeli barátok voltak, még pár nappal ezelőtt is együtt voltak.
Mint kiemelte, Schubert Éva olyan drámai színésznő volt, akitől a humor sem állt távol. Rendkívül jó megjelenésű és hihetetlenül okos volt, több nyelven, franciául, németül, latinul beszélt és fordított is. Magyar és német színpadon is játszott.
Felidézte, hogy együtt is színpadra léptek a szekszárdi német színházban Brecht Koldusoperájában, közös önálló estjük volt Schubert Évával és férjével, Verebes Károllyal együtt Molnár Ferenc írásaiból. “Millió emlékem van róluk” – mondta, hozzáfűzve, hogy a közös fellépések mellett magánemberként is összejártak. Szép esték voltak, Feleki Kamillal, Kautzky Jóskával, igazi szalon volt Schubert Évánál – hangsúlyozta Mécs Károly.
A színésznő könyvet is megjelentetett, tanított a zeneművészeti főiskolán színészmesterséget, növendékei hihetetlenül ragaszkodnak hozzá. “Egészen kiváló intellektus volt, darabokat fordított, franciáról magyarra. Az egész élete alkotás, egy alkotáshalmaz” – fogalmazott Mécs Károly, hozzátéve: nem volt publikus, hogy a színésznő milyen sokrétű munkát végez.
Kiemelte, hogy Schubert Évát mindenütt nagyon szerette a közönség és a pályatársak is. “Végtelenül kedves, és rendkívül szolgálatkész, aranyos ember volt… olyan színfolt a magyar színművészetben, amely ritka” – hangsúlyozta.
Mint mondta, betegségét nagyon megszenvedte, de zokszó nélkül, önuralommal viselte. Lánya szeretettel, törődéssel vette körül, mindent megtett, hogy könnyebb legyen édesanyja életének utolsó szakasza, amikor már betegséggel küzdött. E hosszú idő alatt szellemi erejének végig teljes birtokában volt, hősiesen és póz nélkül tűrte a kínszenvedéseket.
Amikor egy ilyen nagyszerű ember távozik, mindig nagy űrt hagy maga után – hangsúlyozta Mécs Károly.
hirado.hu
