Robert Wilson, a világhírű amerikai színház- és operarendező 2025. augusztus 1-jén, életének 83. évében hunyt el rövid, de súlyos betegség után. Halálhíre nemcsak a színházi és operavilágot rázta meg, hanem mindenkit, aki valaha is megtapasztalta különleges, szinte hipnotikus vizualitással bíró előadásait. Wilson békésen távozott otthonában, a New York állambeli Water Millben.
Wilson munkássága messze túlmutatott a hagyományos színpadi rendezésen. Építészként, díszlet- és világítástervezőként, koreográfusként, vizuális művészként és gondolkodóként egyaránt alkotott. A színház nyelvét újraírta – képekben, csendekben, lassúságban gondolkodott, ahol minden mozdulatnak és fénynek külön jelentése volt. Színpadra vitt időtlenség, minimalizmus és szimbolika egyszerre volt zavarba ejtő és lenyűgöző.
Nevéhez fűződik a The Watermill Center megalapítása is, amely nemcsak alkotóműhelyként, hanem Wilson szellemiségének továbbélő közegévé is vált. Ez az intézmény évtizedek óta biztosít terepet fiatal művészek, rendezők, zeneszerzők és gondolkodók generációinak, akik az alkotás szabadságát keresik.
Robert Wilson legismertebb munkái közé tartozik a „Einstein on the Beach” című opera, amelyet Philip Glass zeneszerzővel közösen hozott létre, és amely örökre megváltoztatta az opera világát. Az alkotás nemcsak formabontó, hanem a kortárs zene és színház mérföldköve lett.
Halálát hivatalos Facebook-oldalán jelentették be, ahol a család kiemelte: Wilson a diagnózis ellenére is dolgozott egészen az utolsó pillanatokig. Számára az alkotás nem munka volt, hanem létezésmód.
Művészete örök
Wilson hagyatéka nem csupán a színpadi produkciókban él tovább, hanem rajzokban, szobrokban és installációkban is, amelyek bejárták a világ vezető kiállítótereit. Alkotásai mindenhol azt üzenték: a művészet képes megállítani az időt, elmélyíteni a figyelmet, és új kapcsolatokat teremteni ember és tér, test és gondolat között.
A család közlése szerint több emlékrendezvényt is terveznek, amelyek Robert Wilson életét és művészetét ünneplik majd – ott, ahol a legfontosabb szellemi otthonai voltak: New Yorkban, Párizsban, Berlinben és természetesen a The Watermill Centerben.
Robert Wilson nem csak színházat csinált – ő volt maga a színház. Egy korszak távozott vele, de az általa nyitott ajtók mögött új nemzedékek járnak majd be egy még mindig felfedezésre váró világot.
