Forrás: MTI | 2015. 03. 17. 17:28:44
Életének 68. évében elhunyt Gereben Ágnes irodalomtörténész, történész, műfordító, egyetemi tanár. A külpolitikai elemzőt, akinek rendszeres műsora volt az M1-en, a Magyar Televízió, a Duna Televízió és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap saját halottjának (MTVA) tekinti.
Az MTVA kedden az MTI-hez eljuttatott közleményében kiemelték, hogy Gereben Ágnes munkásságának egyik fő területe a posztszovjet térség mai helyzete volt.
Gereben Ágnes 1966 és 1970 között a Szegedi Tanárképző Főiskola orosz-magyar szakos hallgatója volt. Leningrádban, majd 1971-72-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) orosz szakán tanult. 1971-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanársegéde, majd 1976 és 1981 között a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Irodalmi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa volt. 1982 és 1987 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi docense volt. 1983-ban megszerezte az irodalomtudományok kandidátusa fokozatot. 1985 óta az ELTE bölcsészettudományi karának művelődéstörténeti tanszékén tanított. 1999-ben habilitált.
Kutatási területe a századforduló orosz művelődéstörténete és a XX. századi orosz irodalom fehér foltjai, valamint a posztszovjet térség mai helyzete volt. A közlemény szerint kötetei nagy feltűnést keltettek: az Antiszemitizmus a Szovjetunióban, a Művészet és hatalom, az Egyház az ateista államban, és legutóbb a Beszélgetések a Gulágról. A rendszerváltáskor a BBC világszolgálatának munkatársa volt. 2010 és 2014 között az M1-en Barangolások öt kontinensen címmel saját heti műsora volt, amelyben aktuális külpolitikai kérdéseket elemzett meghívott vendégeivel.
Kép: Wikipedia
1947. szeptember 21-én született Budapesten. 1966-1970 között a Szegedi Tanárképző Főiskola orosz-magyar szakos hallgatójaként tanult, 1972-ben orosztanár szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (ELTE BTK), s még ebben az évben házasságot kötött Kun Miklós történésszel.
Az egyetem elvégzése után a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) nyelvtanáraként tanított. 1982-1987 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi docense volt. 1985-től az ELTE BTK művelődéstörténelmi tanszékén tanított, tudományos főmunkatárs volt, 1999-ben habilitált. 2000-2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjat kapott. Előadásokat tartott az USA-ban és Nyugat-Európa egyetemein is.
Tudományos kutatásai során a századforduló orosz művelődéstörténete és a 20. századi orosz irodalom fehér foltjai, valamint a posztszovjet térség mai helyzete foglalkoztatták. 1977-1982 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kelet-Európai Irodalmi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa volt. 1983-ban megszerezte az irodalomtudomány kandidátusa fokozatot.
Fontosabb művei: Csehov világa (1980), Iszaak Babel ismeretlen naplója (1989), Babel világa (1989), Több fényt! (1988), Utazás Hollywoodba. Válogatás orosz emigráns írók műveiből (1990), Játsszunk bluest! Orosz emigráns írók kisregényei (válogatás, 1992), Művészet és hatalom. Orosz írók a XX. században. Új források (1998), Antiszemitizmus a Szovjetunióban (2000), „Engedd el népemet!” Zsidók a háború utáni Szovjetunióban (2003), Beszélgetések a Gulagról (2008), Egyház az ateista államban 1917-1925 (2008). Emellett sajtó alá rendezte Iszaak Babel összes műveit (1986), továbbá a sztálinizmus áldozatai és a modern orosz emigráció számos alkotójának munkáit. 2010-ben jelent meg Az orosz kapcsolat című könyve, 2011-ben A FÁK – tegnap, ma, holnap címmel a szovjet utódállamokról szóló környezettanulmányokat tartalmazó kötete, 2013-ban adta ki Megtorlások a Szovjetunióban című művét. Legutóbbi munkája 2014-ben jelent meg Posztszovjet forgatókönyvek – utódállamok az ezredforduló után címmel.
A tanítás és könyvírás, szerkesztés mellett több száz történelmi-külpolitikai rádió- és tévéadást készített itthon és külföldön, rendszeresen szerepelt a Hír TV-ben és az Echo TV-ben. Az M1-en 2010-től vezette Barangolások öt kontinensen című saját heti műsorát, amelyben aktuális külpolitikai kérdéseket elemzett meghívott vendégeivel.
1986-ban elnyerte az Európa Könyvkiadó nívódíját. 2010-ben az orosz kultúra- és eszmetörténet, valamint a kelet-európai művelődés- és politikatörténet területén végzett több évtizedes tudományos, kutató, oktató és publikációs tevékenysége elismeréseként megkapta a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét, 2011-ben Pro Urbe Erzsébetváros díjjal tüntették ki, elismerve szűkebb pátriája, a VII. kerület életében kifejtett fáradhatatlan tevékenységét.
