Monumentális jégtüskék állhatják a kutatók útját a Jupiter egyik holdjának felszínén. Ugyanakkor pozitívuma is van az akadálynak.
Megközelítőleg 15 méteres jégtüskék boríthatják az Európé hold felszínét – olvasható a Live Scienceben megjelent új tanulmányban. A felfedezés újragondolásra készteti a kutatókat, mert így sokkal nehezebben juttathatnak leszállóegységet az égitestre, mint ahogy elképzelték.
Az Europé a Jupiter negyedik legnagyobb holdja, de ne tévesszen meg a felszínt borító jégtömeg, a mélyben ugyanis a kutatók szerint egy sós vizű óceán rejtőzhet. Úgy vélik, hogy innen ered az a pára, amit az égitest gejzírjei kibocsátanak.
Mégis van élet a Jupiteren?
Jelenlegi ismereteik tükrében a tudósok szerint a folyékony víz együtt jár az élettel, ezért régóta tervben van egy olyan űreszköz felküldése az Européhoz, ami beigazolhatja feltételezéseiket. Nevezetesen az Europa Clippert, ami előreláthatólag 2020-ban indulna a holdhoz.
Daniel Hobley, a Cardiffi Egyetem professzora és csapata szerint azonban az Europa Clipper landolása mégsem lesz olyan egyszerű, méghozzá az égitesten uralkodó extrém körülmények miatt.
15 méteres jégtüskék meredeznek
Hobley-ék magasan fekvő régiókban, alaposabban is megvizsgálták a jégmezőket, és kiderítették, hogy ha napfény éri, a jég előbb gázzá alakul, majd elillan. A művelet során pedig egyedi, tüskékre hajazó jégalakzatok keletkeznek. Ezek normál esetben 1-2 méteresre nőnek, ellenben az Européra jellemző extrém körülmények miatt magasságuk a 15 métert is meghaladhatja.
A felszínt borító jégtüskék továbbá azt is megmagyarázzák, miért vergődnek a normálisnál tovább a napsugarak az Európén, mielőtt visszatérnek a Földre. Erre egyébiránt korábbi radarvizsgálatokból jöttek rá, amikor is radarsugarakat irányítottak a Naprendszer égitestjeire. Ugyanakkor találgatásaik még nem vehetők készpénznek, mivel elképzelhető, hogy nem jeges képződmények, csupán a Jupiter sugárzása simítja el a hold közelebbi oldalát.
Káprázatos kép a Jupiterről
A Nagy Vörös Foltot tudományos berkekben a Naprendszer egyedi jelenségeként emlegetik: az anticiklonra hasonlító légköri képződményről először Heinrich Schwabe csillagász írt, 1831-ben. A 19. századtól kezdve egyre több tudós felfigyelt a jelenségre, bár egyes feljegyzések szerint a Nagy Vörös Folt már 350 évvel ezelőtt is létezhetett. A Juno-szondának ezúttal 7900 kilométeres távolságból sikerült feltérképeznie, és most te is megcsodálhatod.
Forrás: femina.hu
Nyitókép: Getty Images Hungary
