Vukovics Sebő
Vukovics Sebő (Fiume, 1811. július 20.[1] – London, 1872. november 19.) politikus, a Szemere-kormányigazságügyminisztere.
Vukovics Sebő (Fiume, 1811 – London, 1872. nov. 17.): a reformkori liberális ellenzék tagja, igazságügyminiszter. Temes megyei földbirtokos család fia. Mint fiatal jogász tagja a Lovassy-féle Társalkodási Egyletnek, ezért eltiltották az ügyvédi vizsgától és közhivatal viselésétől. Az 1840-es amnesztia után mint Temes vm. első alispánja a liberális ellenzékhez csatlakozott. 1848-ban a kisbecskereki kerület ogy.-i képviselője, máj. 27-től temesközi kir. biztos, majd a délvidék főkormánybiztosa, a délvidéki védekező harcok egyik tevékeny szervezője. Szemere kormányában igazságügyminiszter 1849. máj. 2-től aug. 11-ig. A forradalom bukása után egy ideig Mo.-on bujdosott, majd külföldre menekült. Haynau vésztörvényszéke távollétében halálra ítélte. 1856-ban Londonban fejezte be emlékiratait. A kiegyezés után 1869-ben hazatért és Bács vm. egyik választókerületének ogy -i képviselője lett. – M. Vukovics Sebő emlékiratai (Sajtó alá rendezte Bessenyei Ferenc, Bp., 1894). – Irod. V. S. (Hazánk s a Külföld, 1872); Falk Miksa: V. S. (Magyarország és a Nagyvilág, 1872); V. S. (Szabad Sajtó, 1872. nov. 21.); Móricz Pál: A magyar országgyűlési pártok küzdelmei (Bp., 1892).
Életpályája
Apja, Vukovics Sebő (Sava Vuković), előkelő szerb polgár volt. Az ifjú Vukovics a magyar nyelvet csak serdülő korában tanulta meg. Közpályáját Temes vármegyében kezdte, mint aljegyző. Ugyanezen vármegyében később szolgabiró, azután alispán lett. Mint fiatal vármegyei hivatalnokot kiskövetül küldték Pozsonyba, ahol az országgyűlési ifjuság tárgyalásain jó nevet szerzett alapos felkészültségével és szónoki tehetségével. Amikor vármegyéjébe visszatért, ott már jelentkeztek a nemzetiségi zavarok. A magyar kormány az erős kezű Vukovicsra bízta a feszültségek elsimítását. Az1848-as választásokon a nagybecskereki kerületben indult, ahol meg is választották képviselőnek. 1849. május 2-án aSzemere Bertalan elnöklete alatt létrejött minisztériumban az igazságügyi tárcát kapta. Itt a törvényszékek rendezése körül szerzett nagy érdemeket. A világosi fegyverletétel után először a Lónyay, majd a Vladár-családnál rejtőzködött. Később emigrált, majd a kiegyezést követően hazatért és az 1869-es választásokon újfent képviselővé választották.Londonban halt meg.
Emlékiratai
Emlékiratait a Vladár-családnál kezdte írni és emigrációban, Londonban fejezte be, 1858-ban. Ezeket Besenyei Ferencországgyűlési képviselő 1894-ben Budapesten kiadatta.
