Eötvös József
Vásárosnaményi báró Eötvös József (Buda, 1813. szeptember 3. – Pest, 1871. február 2.) magyar jogász, író, a Batthyány-kormány, majd az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke, Eötvös Ignác politikus fia, Eötvös Loránd fizikus apja.
Élete
Báró Eötvös Ignác és báró Lilien Anna palotahölgy fia volt. Középiskolai tanulmányait a Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumban (ma: Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium) végezte. Egyetemi tanulmányait pedig a pesti egyetemen bölcselet és történelem szakokon, 1826-tól 1831-ig. Szellemi fejlődésére nagy hatást gyakorolt nevelője, Pruzsinszky József, aki a francia felvilágosodás híveként felkeltette a fiatal Eötvös érdeklődését a politika és a filozófia iránt. Szoros barátságba került Szalay Lászlóval, aki megerősítette irodalmi hajlamait.
Jelen volt az 1832. évi országgyűlésen Pozsonyban, azalatt ügyvédi vizsgát tett. Már 1831-ben aljegyző lehetett Fejér megyében, 1835-ben pedig a magyar udvari kancelláriához került, ahol 1836-ban fogalmazói állást kapott. 1837-ben az eperjesi kerületi tábla közbírája lett. Közhivatalnoki pályája innen egészen kultusz- és közoktatási miniszterségéig megszakadt.
1836–1837-ben beutazta Németországot, Svájcot, Hollandiát, Franciaországot és Angliát. Már utazásának megkezdése előtt levelező tagjává választotta az Akadémia (1835. szeptember 14-én). Az Akadémia rendes tagjává 1839. november 23-án választotta. A későbbiekben 1855-ben másodelnökké, 1866. március 18-án pedig elnökké nevezte ki.
1840-ig a Borsod megyei Sályon élt, apja birtokán, és szinte teljes egészében az irodalomnak szentelte magát. Az 1840-es országgyűlés előtt előbb Budára, később Pestre tette át lakását.
Irodalmi munkásságának kezdete, kiváltképp a „Karthausi” című regénye nagy elismerést szerzett neki úgy az irodalomban, mint a közéletben. 1838. november 25-én a Kisfaludy Társaság is tagjának választotta, amelyet 1847-ben megújított, végül1860. május 24-én elnökké választották. További kitűnő regényei: A falu jegyzője (1845), Magyarország 1514-ben (1847), Nővérek (1857)
Véleménynyilvánítása a számára fontos fogházjavítás kérdésében egész irodalmat teremtett; pártolóinak élén Szemere Bertalan állt. Jobbára az ő írása nyomán az 1840-es országgyűlés már az egyik legfontosabb feladatul tűzte ki a börtönviszonyok megjavításának ügyét, ezért országos bizottmányt nevezett ki, amelynek Eötvös is tagja volt. 1840-ben az országgyűlésen mint felsőházi tag szerepelt, az ellenzék soraiban. Többnyire pártolta és szónoklataival támogatta az alsóház előterjesztéseit. Csak néha tért el pártja nézeteitől, az utókor azonban a legtöbb esetben őt igazolta. Ennek egyik legkiemelkedőbb példája a vallásügy volt, amely végül is az ő önálló – korábban különcnek és gyanúsnak tartott – véleménye alapján került rendezésre.
1841-ben, amikor gróf Széchenyi István a frissen induló Pesti Hírlap ellen heves támadásba lendült, Kossuth Lajos védelmére kelt, s megírta a „Kelet népe és Pesti Hírlap” című röpiratát. Az 1843-as országgyűlésen ismét megjelent. Ekkor a magyar ellenzéknek már országos tekintélye volt, Batthyány Lajos és Teleki László grófok mellett ő volt a főrendi ellenzék egyik vezéralakja. Amikor a Pesti Hírlap 1844 közepén a központosítás egyik fő közlönyévé vált, Szalay Lászlónak egyik legfőbb, legtekintélyesebb munkatársa lett. Itt fejtette ki, hogy Magyarország fellendítésére az egyetlen biztos rendszer a parlamentáris kormányzat. Cikkei külön is megjelentek „Reform” című könyvében (Lipcse, 1846 és Pest, 1868. A kötetet részletes kifejtések egészítették ki „Teendőink” címmel (Pesti Hírlap, 1847).
A kormány a reformtörekvésekre válaszul az adminisztrátori rendszerrel lépett fel, ez szorosabb összefogásra intette az ellenzéket. Eötvös egyike volt azoknak, akik az összetartásért mindent megtettek, feledve minden korábbi sérelmét. Később a parlamenti kormány gondolatát az országos ellenzék programjába is sikerült beiktatnia.
Az 1847-es pozsonyi országgyűlésre is mint képviselő akart elmenni, azonban Békés megyében, ahol birtokai voltak, nem volt esélye arra, hogy megválasszák, tehát visszalépett a jelöltségtől. Otthon maradt, és csak az 1848. március 3-ai kerületi ülés után ment el Pozsonyba, amikor a dolgok kedvező alakulását már előre láthatta. Az első magyar felelős minisztérium megalakult, neki a vallás- és közoktatási tárca jutott. Augusztus elején előterjesztette törvényjavaslatát, amelyet az ellenzék megtámadott, csak nagy nehézségek árán tudta javaslatát keresztülvinni.
Ezután már nem tudott maradandót alkotni: ő mindig a birodalmi kormánnyal valókiegyezést pártolta, az események azonban egyre inkább forradalmi színt kezdtek ölteni. A szeptember 28-ai véres események (Lamberg grófnak a Lánchídon történt meglincselése) után Bécsbe utazott családjához, majd továbbment Münchenbe, ahol folytatta történelmi és bölcseleti tanulmányait, és kizárólag az irodalomnak élt.
1853-ban tért haza, s budai villájába vonult vissza. Még ez évben kiadta német nyelven azt a munkáját, amely Ausztria nagyhatalmi szerepének valódi biztosítékait tárgyalja. E könyvét sokan félreértették: azzal vádolták, hogy az ország ősi jogait akarja feláldozni, hogy Ausztriának engedményeket tegyen. A politikai nemzeti liberalizmus egyik vezéralakjaként írja meg a szabadságharc leverése után az emigrációban politika-és jogfilozófiai fő művét A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra I-II. kötet (1854) címmel.1855-től szinte csak az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak élt, amelyet a forradalom után ő szervezett újjá.
1861-től ismét komolyan részt vett a politikai életben. Pest városa országgyűlési képviselővé választotta, május 17-én mondta el híres beszédét a válaszfelirati vitában, amelyben európai álláspontról határozta meg teendőinket. A vitában végül a Deák Ferenc által előterjesztett felirati javaslatot fogadták el a Teleki-féle határozati javaslattal szemben, de így is a 48-as törvényekhez ragaszkodván és a Pragmatica Sanctiora hivatkozással elutasítva Ferenc József októberi diplomáját, februári pátensét és a birodalmi tanácsot. Így az uralkodó leiratának sikertelensége miatt feloszlatta az országgyűlést, és bevezette az ún. Schmerling-provizóriumot (1861-1865), Eötvös pedig újra visszatért az irodalomhoz.
Mint Pest város országgyűlési képviselő-testületének tagja megjelent a közgyűléseken. A provizórium évei alatt már az Akadémia elnöki székéből intézte szózatait a nemzethez.
Még egyszer megszólalt nemzetiségi kérdésekben, s mikor kihirdették az 1865-ös országgyűlést, lapot alapított (Politikai Hetilap címmel) a felmerülendő, főképp a kiegyezést érintő kérdések megvitatására. A kiegyezésben közvetlenül közreműködött. A gróf Andrássy Gyula vezette kormányban (1867-1871) ismét a vallás- és közoktatási tárcát vállalta el. Most már kedvezőbb körülmények közt dolgozhatott, meghozta a liberális elveken nyugvó népiskolai közoktatásról szóló törvényt(1868.38.tc.). Megindította a közép- és felső-iskolák reformját is. Javaslatára fogadta el az országgyűlés az akkori Európában kivételesen liberális nemzetiségi törvényt (1868. 44.tc.)
Az 1840-es években már írt a zsidók emancipációjáról, s amikor a törvényhozás 1867-ben ismét lehetővé vált, az egyik legelső törvény a zsidók egyenjogúsítása volt (1867.17.tc.). Létrehozta az izraelita kongresszust, hogy a zsidók saját kezükbe vehessék egyházi és iskolai ügyeik vezetését. Az ortodox egyházat is teljes önkormányzathoz juttatta a szerb és a román kongresszussal. Végül a legnagyobb horderejű kérdést, a katolikus autonómia ügyét is ő mozdította el a holtpontról. A nevéhez fűződik a vegyes házasságból született gyermekek vallását szabályozó törvény (1868.53.tc.)
Az 1870. évi költségvetés tárgyalásakor az ellenzék heves támadásokat intézett ellene, melynek hatása alatt összeroppant. Karlsbadba ment felépülni, ám decemberben ismét súlyosan megbetegedett, és Pesten meghalt(1871.február 2.)
Ercsiben temették el, a családi sírboltban.
Családja
1842. szeptember 13-án, Pesten, feleségül vette barkóczi Rosty Ágnest (1825–1913), Rosty Albert és Eckstein Anna leányát. Néhány évvel később házassága révén Trefort Ágoston sógora lett. Eötvös Józsefnek és feleségének öt gyermeke született:
Ilona (1846–1924); férje: földeáki Návay Lajos (1842–1905)
Jolán (1847–1919); férje: pallini báró Inkey István (1842–1905)
Loránd (1848–1919), fizikus professzor, miniszter; neje: Horváth Gizella (1853–1919)
Mária (1851–1928); férje: Ernst von Plener (1841–1923) osztrák pénzügyminiszter
Dénes (1854–1854)
Emlékezete
Eötvös József Collegium (az ELTE keretén belül)
Eötvös József-koszorú
Eötvös József-díj
Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság
Eötvös József Gimnázium: Budapest, Szeged, Heves, Tata
Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium (Nyíregyháza)
Eötvös József Főiskola (Baja)
Fejér Megyei Eötvös József Szakképző Iskola és Kollégium (Seregélyes)
Eötvös József Zenei Általános Iskola (Ercsi)
Eötvös József kápolna és Obeliszk (Ercsi)
Eötvös József Emlékmúzeum (saját háza volt)(Ercsi)
Eötvös József-szobor (Ercsi)
Eötvös József kastélya és annak udvara (Ercsi)
Eötvös József Szakközépiskola (Székelyudvarhely)
Eötvös József Általános Művelődési Központ (Diósd)
Eötvös József Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény (Hajdúböszörmény)
Kiadások
A kritikus apotheosisa, irta B. E. J. Pest, 1831. (A Conversations-Lexikoni perben Bajza József ellen intézett feddése.)
A házasulók, vigj. 3 felv., irta B. E. J. Pest, 1833.
Boszú (sic!), szomorújáték 5 felvonásban, Pest 1834. (Debrecenben színre került 1836. április 21.)
Angelo, dr. Hugo Victor után. (Pest, 1836.)
Vélemény a fogházjavítás ügyében, ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez. (Pest, 1838.)
Die Emancipation der Juden. Aus dem Ungarischen übersetzt von Hermann Klein. (Pest, 1840.) (2. kiadása u. ott, 1841., magyarul a Budapesti Szemlében jelent meg; és külön Budapest, 1892. Ism. Nemzet 55. sz. olaszul. u. ott, 1842.)
Kelet népe és a Pesti Hirlap. (Pest, 1841.)
A karthausi. (Pest, 1842. Két kötet. (Ism. Athenaeum 1841.)
Emlékbeszéd Kőrösi Csoma Sándor felett. (Budapest, 1843.)
A falu jegyzője. Regény. (Pest,1845.) Három kötet.
Reform. Lipcse, 1846. (és Pest 1868. Németül dr. H. ford, Lipcse, 1846.)
Magyarország 1514-ben. Regény. (Pest, 1847.) (2. kiadás. Bpest, 1886. 3. k. U. ott, 1892. Németül Dux Adolf ford. U. ott, 1850.)
Über die Gleichberechtigung der Nationalitäten in Österreich. (Leipzig, 1850.) (2. kiadása Bécs, 1851. 3. k. Pest, 1871.)
A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. (Bécs és Pest, 1851. 1854.) Két kötet. (Az OSZK Magyar Elektronikus Könyvtár programjában)
Nővérek. Regény. (Pest, 1857.) Két kötet.
Elbeszélések. (Pest, 1859.)
Die Garantien der Macht und Einheit Oesterreichs. (Leipzig, 1859)
Felelet b. Kemény Gábor nehány szavára. (Pest, 1860.)
Die Sonderstellung Ungarns vom Standpunkte der Einheit Deutschlands. (Leipzig, 1859.) (Irta egy magyar államférfiú, németből ford. Toldy István: Magyarország különállása Németország egységének szempontjából. Pest, 1861.)
Emlékbeszéd gr. Széchenyi István felett. Pest, 1860. (Németül u. ott, 1860.)
1861. máj. 17. tartott országgyűlési beszéde. (Pest, 1861.) (Németül u. ott, 1861.)
Gyöngysarok b. Eötvös József összes szépirodalmi műveiből, fűzte Vachott Sándorné. (Pest, 1861.)
Gondolatok. (Pest, 1865.)
A nemzetiségi kérdés. (Pest, 1865.)
Báró Eötvös József emlékbeszédei. Magyar irók államférfiak. (Pest, 1868.) (Kölcsey Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor, gróf Dessewffy József, Vörösmarty Mihály, Kazinczy Ferenc, gróf Széchenyi István, Reguly Antal, Szalay László, gróf Dessewffy Emil és elnöki megnyitó beszédek.
B. Eötvös József költeményei. (Budapest, 1871.) (Székely Bertalan és Lotz Károly rajzaival.)
A vallás- és közoktat. m. k. miniszternek az országgyűlés elé terjesztett jelentése a népiskolai közoktatás állapotáról. (Buda, 1870–71) Két rész.
Für den Glanz des Hauses. Nach einem unvollendeten Romane des Verf. bearbeitet und ergänzt von Adolf Dux. (Wien, 1873).
Származása
Eötvös József családfája
b. Eötvös József
(Buda, 1813. szept. 3.–
Pest, 1871. febr. 2.)
író, politikus
Apja:
b. Eötvös Ignác
(Sály, 1786. febr. 25.–
Velence, 1851. aug. 21.)
bölcseleti és jogi doktor
Anyja:
b. Anne von der Lilien[5]
(1786. szept. 28.–
Pest, 1858. júl. 15.)
Apai nagyapja:
b. Eötvös Ignác[3]
(Kassa, 1763. jan. 6.–
Buda, 1838. jún. 12.)
főispán
Apai nagyanyja:
b. Szepessy Mária[4]
(1767–Kassa, 1832. aug. 5.)
Anyai nagyapja:
b. Joseph von der Lilien
(1753–1828)
Anyai nagyanyja:
Szapáry Julianna
(1759–1788)
Művei:
EÖTVÖS JÓZSEF (1813-1871) – ÉLJEN AZ EGYENLŐSÉG – VÍGJÁTÉK NÉGY FELVONÁSBAN
EÖTVÖS JÓZSEF – KULTÚRA ÉS NEVELÉS
EÖTVÖS JÓZSEF – MAGYAR ÉLET – három novella
Eötvös József – összes költeménye – (1813-1871)
Eötvös József – A falu jegyzője
EÖTVÖS JÓZSEF – A NŐVÉREK ELBESZÉLÉSEK
EÖTVÖS JÓZSEF – ARCKÉPEK ÉS PROGRAMOK
