„Amerika mindenekelőtt” – a Magyar Külügyi Intézet kutatója így foglalta össze tömören a Trump-adminisztráció nemrég nyilvánosságra hozott nemzetbiztonsági stratégiáját. Lévai Dániel az InfoRádióban elmondta: az Egyesült Államok abban érdekelt, hogy Európa ne kiszolgáltatott, gyenge és politikailag instabil legyen, hanem álljon ki a saját érdekeiért a transzatlanti kapcsolatok szem előtt tartásával. Az elemző úgy véli, „a hidegháború óta felgyülemlett amerikai frusztrációt” fogalmazták meg a dokumentumban az európaiak felé.
Az Egyesült Államok dominanciájának megerősítését tűzte ki célul a Trump-adminisztráció új nemzetbiztonsági stratégiája. A múlt héten nyilvánosságra hozott 33 oldalas dokumentumban elismerik Európa gazdasági problémáit, de hozzáteszik, hogy mindezek eltörpülnek a valódi veszély, az „európai civilizáció megsemmisülése” mellett, ami a dokumentum szerint a következő húsz éven belül bekövetkezhet. Washington szerint Európát gyengíti a jelenlegi bevándorláspolitikája, a csökkenő születésszám, „a szólásszabadság cenzúrája, a politikai ellenvélemények elnyomása és a nemzeti identitások, illetve az önbizalom elvesztése”.
Az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia egyes megállapításaira meglehetősen vehemensen reagáltak az európai vezetők, Oroszország viszont üdvözölte a doktrína tartalmát. Lévai Dániel szerint két szóban úgy lehetne összefoglalni a dokumentum tartalmát, hogy „Amerika mindenekelőtt”.
A Magyar Külügyi Intézet kutatója az InfoRádióban elmondta: a Trump-kormányzat nemzetbiztonsági stratégiája az egész amerikai kontinens ügyeit helyezi a középpontba. Úgy véli,
az USA felismerte, hogy az elmúlt évtizedek geopolitikai változásainak következtében „nagyobb hangsúlyt kell fektetni a saját hátsó kertjére”.
Arra számít, hogy a közeljövőben sokkal intenzívebb lesz a kapcsolat Washington és a latin-amerikai országok között. A washingtoni adminisztráció ugyanis rendre azt hangoztatja, hogy az elmúlt évtizedekben „biztonsági rés” alakult ki a kontinens egyes régióiban, így szükségessé vált a beavatkozás.
A doktrínában kitérnek az indo-csendes óceáni térség helyzetére is, különösen az egyre jelentősebb kínai befolyásra adható lehetséges válaszokat sürgetik. Az amerikai dokumentumban azt hangsúlyozzák, hogy el kell kerülni a közvetlen konfrontációt az amerikai és a kínai fél között, helyette azt tartanák megfelelő lépésnek, ha növelnék a katonai elrettentő képességeket a térségben. Az Egyesült Államok azt szeretné, hogy térségbeli szövetségesei nagyobb erővel szálljanak szembe a kínai elnyomással, és fordítsanak több anyagi forrást saját védelmükre. Cserébe Washington garantálná a szövetségesei biztonságát.
Lévai Dániel kiemelte: az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia központi eleme, hogy a közös cselekvést szorgalmazza. A Trump-kormányzat elvárja a szövetségeseitől, hogy a saját védelmük érdekében is nagyobb összegeket invesztáljanak például a haderőfejlesztésre, mert e nélkül nem létezhet erős, hatékonyan működő katonai szövetség.
A Magyar Külügyi Intézet kutatója úgy fogalmazott, a dokumentumban „óvó aggodalom jelenik meg” azzal kapcsolatban, hogy milyen irányba tart Európa. Az amerikaiak legfőbb kritikája az európai országokkal szemben, hogy szerintük elhanyagolták a védelmi képességeik fejlesztését, illetve az is kifogásolják, hogy mind kulturálisan, mind a civilizáció tekintetben „önbizalomvesztésen mentek keresztül” az elmúlt évtizedekben. Lévai Dániel szerint
az Egyesült Államok abban érdekelt, hogy ne legyen Európa kiszolgáltatott, gyenge és politikailag instabil, hanem legyen képes kiállni a saját érdekeiért a transzatlanti kapcsolatok szem előtt tartásával.
Egyes európai vezetők ugyanakkor a washingtoni nemzetbiztonsági stratégiára reagálva azt közölték, hogy az USA ezzel elárulná európai szövetségeseit, és számukra úgy tűnik, az Egyesült Államok le akarja szalámizni az Európai Uniót, és kiválasztana egyes államokat, amelyekkel együttműködne, másoknak viszont gyakorlatilag elengedné a kezét. Ezzel kapcsolatban az elemző azt mondta, a jelenlegi amerikai vezetés „civilizációs szövetségeseket keres” Európában is. Ezzel az amerikai kormányzat tulajdonképpen deklarálta, hogy azokkal az országokkal tud és hajlandó együttműködni, amelyek Washingtonhoz hasonló társadalompolitikai és védelempolitikai elképzeléseket tartanak irányadónak. Lévai Dániel szerint ezen európai államok közé sorolható Magyarország vagy a védelmi képességei megerősítésére egyre több pénzt áldozó Lengyelország is. Megjegyezte: nagyon jól alakul a magyar–amerikai diplomáciai viszony, amióta Donald Trump visszatért a Fehér Házba, és például az illegális bevándorlásra adott lehetséges válaszok tekintetében nagyon hasonló a két ország vezetésének a hozzáállása.
Az amerikai doktrínát érő negatív kritikák főleg Franciaországból, Nagy-Britanniából és Németországból erednek, de Lévai Dániel szerint nem szabad megfeledkezni arról, hogy „komoly világnézeti különbségek vannak” a Trump-adminisztráció és ezen országok politikai vezetése között. Az elemző úgy véli,
a washingtoni dokumentumban „a hidegháború óta felgyülemlett amerikai frusztrációt” fogalmazták meg az európaiak felé.
Emlékeztetett, hogy annak idején Németország és Franciaország „hangosan tiltakozott” az iraki beavatkozás ellen, és szerinte ezek a nézeteltérések komoly sebeket hagytak, amelyek azóta sem gyógyultak be teljesen. A washingtoni nemzetbiztonsági stratégiában leírtakat ebben a kontextusban érdemes értékelni Lévai Dániel szerint.
A civilizációs szövetségek kiépítésével az USA azt szeretné elérni, hogy legyen együttműködőbb az Európai Unió. Ez azonban nehezen lesz megvalósítható, hiszen például az orosz–ukrán háború kérdésében, illetve a béketervek tekintetében nagyon komoly eltérések vannak az Egyesült Államok és az európai nagyhatalmak elképzelései között.
Az EU vezető országaival szemben Moszkva üdvözölte az amerikai dokumentum tartalmát. A Magyar Külügyi Intézet kutatója szerint ez azzal magyarázható, hogy az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia szakított azzal a korábbi, más adminisztrációk által képviselt hozzáállással, amely szerint Oroszországot „komoly, egzisztenciális kihívásként” kell azonosítani. Amerika egyik létfontosságú érdekének nevezik a dokumentumban az ukrajnai háború lezárását annak érdekében, hogy „ismét megteremtsék a stratégiai stabilitást Oroszországgal”. Ezzel együtt az elemző felhívta a figyelmet arra, hogy a doktrínában elfogadják azt is, hogy egyes európai országok másképp tekintenek Oroszországra. Washingtonban viszont úgy vélik, a mostani időkben „rugalmas realizmusra” van szükség,
Oroszországra pedig egy olyan fontos geopolitikai tényezőként tekintenek, amelyet „valahogy be kell illeszteni egy tágabb európai biztonsági rendszerbe”.
Éppen ezért a dokumentum hangsúlyozza, hogy minél előbb meg kell kötni a békét Ukrajnában, utána pedig azt szorgalmaznák, hogy integrálják vissza Oroszországot ebbe a biztonsági rendszerbe.
A Trump-kormányzatnak három éve van arra, hogy minél több célt megvalósítson a nemzetbiztonsági stratégiából. Az elemző vízválasztónak nevezte a 2026 novemberében esedékes félidős választásokat, ugyanis ha a Demokrata Párt vissza tudja szerezni a többséget a Képviselőházban vagy a Szenátusban, akkor megnehezítheti a Trump-adminisztráció külpolitikai cselekvőképességét. Ha ugyanis bekövetkezik ez a forgatókönyv, akkor az arra fogja kényszeríteni az amerikai elnököt, hogy a belpolitikai csatározásokkal foglalkozzon, és jóval kevesebb lehetősége vagy mozgástere lenne a külpolitikai célok, elképzelések megvalósítására.
