A pangasius
A pangasius, vagy cápaharcsa egy közkedvelt trópusi édesvízi hal, köszönet tömör, sovány és szálkamentes húsának, relatív semleges ízének, ráadásul az ára sem vetekszik a garnéláéval. Mielőtt azonban finnyás arcot vágva, két ujjunk közé csíptetve dobnánk ki a magyar termelésű, de kissé szálkásabb pontyot, érdemes pár dolgot szem előtt tartani és higgadt fejjel tervezni a hétvégi halászlét.
Hol „terem” a cápaharcsa?
A világ pangasius termelésének jó része Vietnámból a Mekong-deltából, Thaiföldről, Kambodzsából, illetve Laoszból származik. Nem a tengerekben fogják, hiszen édesvízi halról beszélünk, hanem szinte kivétel nélkül haltenyésztők akvakultúráiból. Az évi több mint egymillió tonnás termelés jó része Európába érkezik.
Tenyésztése
Ez a gyorsan növő hal gyakorlatilag bármit megeszik: vízi növényeket, planktonokat, puhatestűeket, rákokat, halakat, de halmaradványokat is. Tenyésztésük mesterséges tavakban történik, melyeket sokszor egyszerűen elárasztott rizsföldekből alakítanak ki. A minél magasabb kihozatal érdekében nem ritka a köbméterenkénti ötven-hatvan hal összezsúfolt tartása sem.
A nagyüzemi haltenyésztés problémái
A problémákat főleg a nagyszámú és ellenőrizetlen kistermelők okozzák, akik a megélhetésük érdekében megfelelő szaktudás nélkül vágnak bele a haltenyésztésbe. Tudatlanságuknak és felelőtlenségüknek köszönhetően rendkívül környezetszennyezően végzik munkájukat. A szennyezett algás víz és a zsúfolt haltartás miatt fokozottan fennáll a különféle állatbetegségek veszélye, amelyet nem ritkán szó szerint mértéktelen mennyiségű széles spektrumú antibiotikum, fertőtlenítő- és algaölő szer adagolásával igyekeznek elkerülni, akár szükség van rá, akár nem. A vegyszerek mellett az antibiotikum is elraktározódik a hal húsában, melyet aztán vasárnapi ebédünkkel gyanútlanul elfogyasztunk. Szerencsétlen esetben szervezetünkben antibiotikum rezisztencia alakulhat ki, így egy későbbi betegségünk folyamán az adott antibiotikum kezelés hatástalan maradhat. A kritikákra reagálva egyes kiskereskedelmi láncok lépéseket tettek, például 2017-ban a világ második legnagyobb áruházlánca a francia Carrefour egyszerűen kivonta kínálatából az összes pangasius terméket.
Mennyire egészséges a pangasius hal húsa?
Táplálkozáskutatók javaslata alapján hetente legalább egyszer illene halat ennünk. A cápaharcsa húsa azonban nem értékes hús. Víztartalma közel 80 százalék, zsírtartalma viszont igen alacsony, így a hideg vízben élő halakra, mint például a tengeri lazacra vagy makrélára jellemző egészséges omega-3 zsírsavak mennyisége csak igen szerény mennyiséget képvisel bennük. A feldolgozás folyamán foszfátokkal kezelik a hal húsát, mely annak vízmegkötő tulajdonságának köszönhetően akár 20 százalékkal is megnövelheti a hús tömegét, vagyis később hal árban veszünk vizet. Otthon a halétel elkészítése folyamán ez a megkötött víz szépen elfolyik a serpenyőben, viszont a foszfát marad a húsban. Ilyen esetben a pangasius húsa tehát nemhogy nem egészséges, de egyenesen káros is lehet. Félreértés ne essék, nem a szerencsétlen cápaharcsa ellen beszélünk, hiszen az is csak egy hal a többi között, hanem annak sokszor embertelen tartási körülményeiről. Ezen a téren lenne szükséges mielőbbi termelői illetve fogyasztói szemléletváltásra.
Rekesszük ki hát a pangasius halat étrendünkből?
Nyilván senkit nem akarunk elriasztani a halfogyasztástól, hiszen a jó minőségű halhús igenis egészséges. Mindössze arra kívánunk rávilágítani, ne egyedül az árkijelzés legyen a döntő, hogy valami belekerül-e a kosarunkba, vagy sem. Legyünk kritikusak! Nem csak frázis, hogy olcsó húsnak híg a leve! Egy termék csak akkor lehet irreálisan olcsó, ha valamit nagyon nem úgy csinálnak, ahogy azt mi elképzeljük. Ne feledjük, az élelmiszeripar szükség esetén valódi csodákra képes. Inkább együnk ritkábban halat, viszont olyankor ne sajnáljuk kiadni rá a pénzt! Mivel a vevőket elsősorban az árral lehet megfogni (akár tetszik, akár nem, ez sajnos így van), a kereskedelmi láncok csak azt fogják nézni, hogy az összeadás végén csenget-e a kasszájuk, vagy sem. Amíg csenget, addig el fogják adni nekünk a legalja árut is, és szinte soha nem törődnek azzal, hogy az a termék fenntartható gazdaságból származik-e, vagy sem, hogy a termelő éhen hal-e, vagy sem. Bizonyára Ön sem hiszi el, hogy a banán 300-400 forintos kilogrammonkénti ára (amelyben ugye benne van még 27% ÁFA is) valós és tisztességes megélhetést biztosít egy dél-amerikai ültetvényesnek, az exportőrnek, a szállító társaságoknak, az importőrnek és a kiskereskedelmi láncnak!
A vásárláskor érdemes figyelni az MSC (Marine Stewardship Council) és ASC (Aquaculture Stewardship Council) logókra. Az első a tengeri halászat által fogott, a másik az akvakultúrákban tenyésztett halak „érdekeit képviselik”. Ezek a szervezetek függetlenek, transzparensek és felelősségtudatosak. Amennyiben a csomagoláson rajta van valamelyik, vagy mindkettő logója, relatív nyugodtak lehetünk, hogy azok a halak nem azt a sorsot élték meg, melyről a fenti sorok szóltak.
Akit érdekel, ezen a linken megtekintheti magyar nyelven a német ARD riportját a „Pangasius-hazugság”-ról
elelmiszerteszt
