Einstein általános relativitáselmélete azt jósolja, hogy az idő múlása függ a gravitációs mezőben elfoglalt helyzettől.
Az amerikai JILA fizikusainak kísérletében két atomóra közül az egyik csupán egy milliméterrel volt magasabban, mint a másik, de már más tempóban ketyegtek.
A JILA fizikusai az eddigi legkisebb méretskálán ellenőrizték Albert Einstein általános relativitáselméletének érvényességét. Egészen pontosan az idődilatációnak nevezett hatást igazolták két parányi atomóra segítségével, amelyeket bár mindössze egy milliméter távolságra helyeztek el egymástól, mégis – az elmélettel összhangban – eltérő sebességgel ketyegtek.
A Nature folyóirat legújabb számában megjelent cikk javaslatot tesz arra, hogyan lehet a mai legjobbaknál 50-szer pontosabb atomórát építeni, és felvázol egy lehetséges útvonalat annak felderítésére, miként lép kölcsönhatásba a gravitáció és a relativitás a kvantummechanikával. Bár mindkét nagy fizikai elmélet immár több mint egy évszázados, az összeházasításuk továbbra is a tudományág megoldatlan kihívásai közé tartozik.
A JILA fizikai kutatóintézet (eredetileg: Joint Institute for Laboratory Astrophysics, innen a betűnév) a Coloradoi Egyetem (Boulder) és a National Institute of Standards and Technology (NIST; Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet) közös felügyelete alatt működik.
„A legfontosabb és legizgalmasabb eredmény az, hogy esélyünk van összekötni a kvantumfizikát a gravitációval, például komplex fizikai jelenségeket vizsgálni úgy, hogy a részecskék a görbült téridő különböző pontjain helyezkednek el – magyarázta Jun Ye, a NIST/JILA kutatója.
Ami pedig az időmérést illeti, a tanulmányunkból az is kiderül, hogy semmi akadálya a maiaknál 50-szer pontosabb órákat építeni, ami fantasztikus hír.”
Einstein 1915-ben megalkotott általános relativitáselmélete olyan nagyléptékű hatásokat magyaráz meg, mint a gravitáció és az idő összefüggése, és fontos gyakorlati alkalmazásai is vannak egyebek között a GPS-műholdas mérések korrekciójában. Bár az elmélet elmúlt száz éves, sok vonatkozása továbbra is izgalomban tartja a fizikusokat. A NIST tudósai atomórákat használtak érzékelőnek a relativitás egyre pontosabb méréséhez, s a folyamat végén remélhetőleg magyarázatot kapunk arra, miként érvényesülnek a relativisztikus hatások a szubatomi világot leíró kvantummechanikában.