A különböző országok egyre komolyabb fegyverkezési versenybe kezdtek.
Nemcsak a nagyhatalmak, hanem a kisebb országok is növelik védelmi képességeiket, és nemcsak a NATO szövetségén belül, hanem azon kívül is. Fegyveres konfliktusok bőven vannak világszerte, olyanok is, ahol a nagyhatalmak érdekei ütköznek – elég csak Szíriára vagy Ukrajnára gondolni.
Vannak olyan instabil államok is, ahol egyelőre kiszámíthatatlan, mi fog történni – ilyenek Irán, Észak-Korea vagy Líbia. Ráadásul a Washington, Moszkva és Peking közti viszony sem felhőtlen, így nem csoda, ha a világ a fegyverkezés irányába halad. A Kossuth Rádió A nap kérdése című műsorában arról beszélgettek, hogy mely konfliktustól kell a leginkább tartani.
Oroszország a hadiipar fejlesztésével szeretne nagyhatalom maradni (Fotó: MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium)
Katonai potenciáljukat, gazdasági, pénzügyi és kiberképességeket tekintve jelenleg két szuperhatalom létezik a világban: Kína és az Egyesült Államok. Oroszország, mivel nem tudta kellő mértékben fejleszteni a gazdaságát, lecsúszott, amit hadereje fejlesztésével próbál kompenzálni, hogy komoly játékosnak tűnjön – fogalmazott Pintér István, a Geopolitikai Tanács elnöke.
Az Európai Unió helyzetéről Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára azt mondta: gazdasági nagyhatalom, katonailag viszont gyengébb az előbb említett államoknál. Számolni mindenképpen kell vele, hiszen a tagállamok haderejét összeadva komoly tényező, amely a hadászati triád minden elemével – szárazföldi, légierő és atomfegyverek – rendelkezik.
Felértékelődött a katonai jelenlét
Elsődlegesen a gazdasági kérdések határozzák meg az erőviszonyokat, hiszen ez dönti el, hogy mennyi pénzt költhet egy állam egy adott évben fegyverkezésre. Márpedig a hadseregek fejlesztése és átállítani a digitális korra, rengeteg pénzt és szellemi tőkét igényel – mondta Pintér.
Kis-Benedek szerint azonban napjainkban annyi ellentét feszül a világban, hogy felértékelődött a katonai jelenlét szerepe. A konfliktusok kezelése nehéz, ezért az országoknak komoly haderőre van szükségük – fogalmazott.
Mint megjegyezte, abban viszont nem egységes az országok álláspontja, hogy
konvencionális vagy aszimmetrikus háborúra készüljenek fel,
így nem mindenhol elsődleges a hagyományos haderő bővítése. A szakértő Oroszországot és Kínát hozta fel példának, hiszen előbbi a hadseregét fejleszti jelentősen, míg Kína inkább a gazdasági hadviselésben érdekelt.
Az Európai Unió kiszolgáltatottságáról az Egyesült Államok felé Kis-Benedek azt mondta: az európai hadiipari vállalatok 80 százaléka amerikai kézben van, és a hidegháború óta nem is létezhet nélküle.
Pintér felhívta a figyelmet a Mike Pompeo–Szergej Lavrov találkozóra, ahol az amerikai és az orosz külügyminiszter a Koreai-félszigetről, a Közel-Keletről, Ukrajnáról, Venezueláról és Szíriáról is tárgyalt. A feszültség nőhet, de diplomáciai úton mindig csökkenthető – állapította meg.
Hiányzik a kellő szintű együttműködés
Haditechnikai eszköz vásárlásakor jelentősen nő a vevő kiszolgáltatottsága az eladó felé, hiszen rá van utalva a gyártó országra, így célszerű ugyanahhoz a szövetséghez tartozó országoktól vásárolni hadiipari termékeket. Emellett ott a kiképzés, a tartalék eszközök és alkatrészek problémája, valamint az eszközök ára is, hiszen a szövetségesek között – főleg csomagok vásárlása esetén – olcsóbban cserélnek gazdát a fegyverek – magyarázta Kis-Benedek József.
Pintér István felhívta a figyelmet az egységes fegyverek vásárlásának fontosságára, ami jelenleg az Európai Unióban hiányzik, hiszen minden tagállam máshonnan szerzi be a fejlesztéseket,
ami egy kibontakozó fegyveres konfliktus esetén óriási veszélyforrás.
Kis-Benedek hangsúlyozta: az Európai Unió hadiipari szervezete, az EDA nagyjából 20 projektet futtat azért, hogy a tagállamok egymással együttműködve gyártsanak vagy vásároljanak fegyvereket, a kezdeményezés azonban eddig nem volt sikeres, így a közeljövőben valószínűleg szigorítani fogják a hadiiparok kooperációját.
Az uniós tagállamaiban megvan a közös gyártás és az amerikai hadiipartól való függetlenedés igénye – összegezte.
Az uniónak többet kellene védelmi kiadásokra fordítani
A NATO védelmi kiadásaival kapcsolatban Pintér István felhívta a figyelmet: ha az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, akkor a katonai szervezet védelmi kiadásainak kétharmada unión kívüli országokból fog érkezni, ezek nagy részét az Egyesült Államok adja. Az Európai Unió gazdasági nagyhatalom, miközben a saját védelmét nem hajlandó finanszírozni – hangoztatta, majd hozzátette: a NATO igen hatékony szervezet, de ezt a tulajdonságát az USA alapozza meg.
Donald Trump amerikai elnök azt szeretné, ha a NATO európai tagországai felemelnék védelmi kiadásaikat (Fotó: EPA/Jim Lo Scalzo)
Trump volt az első amerikai elnök, aki felemelte a szavát az Európai Unió védelmi kiadásainak növeléséért, hiszen a biztonság egyetlen országban sincs ingyen. Az uniós tagállamoknak muszáj lesz határidőkhöz kötött, a nemzeti és a szövetségi céloknak egyaránt megfelelő fejlesztéseket végrehajtani – reagált Kis-Benedek.
Pintér István felhívta a figyelmet a terrorizmus elleni harcra, majd elmondta:
az uniónak a reális veszélyek ellen kellene fellépni,
hiszen különböző fenyegetésekkel szemben más módszerekkel és eszközökkel lehet fellépni.
Mint mondta, a kelet-európai országok óriási katonai kiadásokat vállalnak fel, amelyek jelentés részével tulajdonképpen Nyugat-Európát védik.
A címlapfotó illusztráció.
Kossuth Rádió
