Néha sajnálatos módon szükségünk van egy-két pofonra az élettől, hogy felismerjük, minek van igazából értéke, és minek nincs. ha ez nem történik meg, örökké tagadásban élünk majd.
A következő történet sokak szemét felnyitotta már, éppen ezért számodra is kötelező olvasmány!
Két súlyosan beteg férfi feküdt egy közös kórteremben. Az egyiküknek megengedték, hogy minden nap egy órát üljön az ágyon, fekvés helyett, hogy könnyebben le tudják szívni a folyadékot a tüdejéből. Az ő ágya mellett volt a terem ablaka.
A másik férfinak a hátán kellett feküdnie egész végig. Órákig beszélgettek minden nap. Beszéltek egymásnak a családjukról, az állásukról, az otthonukról, a korábbi katonai szolgálatukról.
Amikor az ablaknál fekvő férfi felülhetett, azt az egy órát azzal töltötte, hogy leírja a másik férfinak, mit lát az ablakon keresztül. Egy idő után az állandóan fekvő beteg már csak azért az egy óráért élt, amikor kiszélesedett számára a világ, és gondolataiban kiléphetett a kórterméből.
Azaz ablak egy kellemes parkra nézett, ahol tó is volt. A tóban kacsák úsztak, a tó mellett pedig kisgyermekek izgultak egymással versenyző kishajóikért. Szerelmes fiatalok sétálgattak karöltve, és be lehetett látni onnan az egész várost.
Miközben az ülő ember mindezt leírta, a másik csukott szemmel hallgatta a jellemzést, és elképzelte a festői látványt.
Egy meleg délután alkalmával az ülő férfi egy kis felvonulásról mesélt neki, ami az ablak előtt ment el. Ugyan a fekvő beteg nem hallotta zenét, mégis elképzelte, amit a másik leírt neki.
Hónapok teltek el így, mikor egyik reggel a nővér vizet vitt be a kórterembe, és észrevette, hogy az ablaknál fekvő beteg elhunyt. Békésen távozott álmában.
A fekvő férfi, miután elszállították a holttestet, megkérdezte a nővért, hogy nem feküdhetne-e az ablak mellett. A nővér szívesen kicserélte az ágyakat, majd kiment a kórteremből.
Szép lassan megpróbált felkönyökölni, hogy saját szemével láthassa ő is a külvilágot. Azonban mikor kinézett az ablakon, csupán a szomszéd épület falát látta. Később megkérdezte a nővért, hogy vajon miért tette ezt a másik férfi, miért mesélt annyi minden szépről neki?
A nővér válasza a következő volt: „Az elhunyt beteg vak volt. Nem is látta, hogy ott fal van. Talán csak ösztönözni, életben tartani akarta önt!”
Forrás: storyvilág.com
