Meglepetések folyton akadnak, sosem világos, mit hoz a jövő. Ezzel egy nő is szembe találkozott, amikor meglátta férjét a 25 éves titkárnőjével. Ő tudta, mit lépjen…

„37 év házasságunk végén rájöttem, hogy a férjem a 25 éves titkárnőjével viszonyt folytat. Michael új nője a házunkba akart költözni, abba az otthonba, amit a férjemmel közösen vásároltunk, és ami több mint egy millió dollár az ára most. Mivel a férjemet jobb jogászok védték, sikerült kiperelnie engem. Három napot kaptam, hogy elköltözzek az otthonomból. Lemondtam mindenről, és új életet akartam kezdeni. Nem fájt, ezért a pasasért egy könnyem sem csordult ki.

Első nap összepakoltam a holmimat, másnap pedig hívtam egy teherautót, hogy elhordja a cuccaimat. Harmadik nap úgy döntöttem, hogy utoljára eszem egy jót otthon. Úgyhogy szépen megterítettem az asztalt, pár szép gyertyát, meggyújtottam,  betettem egy szép muzsikát, és garnélarákkal, kaviárral és a legdrágább pezsgővel ünnepeltem a búcsút.

Miután befejeztem, körbejártam a helyiségekben és minden maradék rákot és kaviárt a függönyrudakba nyomkodtam. Rendbe raktam a konyhát és már mentem is…

Továbbra is tartottam a kapcsolatot Andreával, a takarítónővel – aki 10 éve dolgozott nekünk. Ő elmesélt mindent, ami  később történt.

Az új barátnő összebútorozott a férjemmel. Az első pár nap minden isteni volt, lamúr és boldogság mindenhol.

[box type=”shadow” ]Aztán a házban valami furcsa szag kezdett terjengeni. Mindent megnéztek: kitakarítottak, fertőtlenítettek, szellőztettek, erős illatosítókkal puffogtattak, minden nyílást megnéztek és minden szőnyeget kipucoltak. Speciális takarítócéget is hívtak, végül az összes drága textilt kidobták.

Semmi sem használt. A szag továbbra is terjedt, már senki nem jött hozzájuk és Andrea is beadta felmondását. Végül már ők sem bírták elviselni a rémes szagot, ezért úgy döntöttek, kimennek onnan. [/box]

Pár nap múlva hallottam, hogy eladják a házat. Miután egy hónap után sem találtak rá vevőt, a lakás árát a felére csökkentették. Az ingatlanügynökök sem tudtak segíteni, senki nem vette meg a házat. Utolsó erőlködésként óriási kölcsönt vettek fel egy új házra.

Felhívtam Mihályt, hogy érdeklődjek, hogy van – gondjairól beszélt, többek között arról, hogy új barátnőjével elhidegültek egymástól és úgy érzi, megcsalja őt. Udvariasan meghallgattam és igen valószínűnek tartottam, hogy barátnője megcsalja, de nem szerettem volna szerelmi ügyekben tanácsokat adni neki. Elmondtam, hogy nagyon hiányzik a házunk, és hajlandó vagyok lemondani a válás kapcsán kapott pénzről a házért.

Meglepő módon (azt vártam, hogy egy darabig fog rajta gondolkodni), azonnal igent mondott az ajánlatomba. Szinte semmiért adta oda nekem a házat.

Egy hétre rá nyugodtan figyeltem, amint az emberek viszik ki a volt férjem és barátnője cuccait a házból, az új lakásukba. Túlságos mohóságuk által vezérelve a karnisokat is vitték…” :)