A kolumbiai bevándorló gyermeke ösztöndíjat nyert, amely utat nyitott előtte a legelőkelőbb egyetemekre, az ott szerzett diplomák pedig befolyásos kormányzati tisztségekhez juttatták. Manuel Rocha mégis kirekesztettnek tartotta magát. Befogadó hazáját „ellenségnek” nevezte.
Amikor egy beépített FBI-ügynök megkérdezte a 73 éves Manuel Rochától, a volt amerikai diplomatától: vajon még mindig compañero, elvtárs-e, egyszóval hűséges-e még Kubához, maga is meglepődött a csípős válaszon.
„Olyan, mintha megkérdőjelezte volna a férfiasságomat” – húzta ki magát Rocha.
A vádiratból nem derült ki, hogy konkrétan milyen okból indult nyomozás a State Department és a Fehér Ház volt beosztottja ellen, aki diplomáciai pályafutása során a nagyköveti tisztségig vitte. Egyes volt kollégáit azonban nem lepte meg a büntetőfeljelentés, amelyben az ügyészség azt állítja: Manuel Rocha 1981 óta titokban segítette Kuba „Egyesült Államok elleni titkos hírszerzési küldetését”.
Negyven éven át kémkedett Havannának, és „erősítette a forradalmat” – ezzel dicsekedett a volt amerikai diplomata a kubai hírszerzés vezetőinek 2017-es találkozásuk során.
Kétségtelen, hogy nem volt könnyű gyermekkora. Özvegy édesanyjával és testvéreivel Kolumbiából vándoroltak ki az Egyesült Államokba, ahol az anya a hatvanas években egy verítékműhelynek gúnyolt harlemi sweatshopban, zsúfolt varrodában dolgozott, a bére azonban még a betevő falatra sem volt elég, így élelmiszerjegyekkel és szociális támogatással kellett kiegészíteni.
A váratlan fordulat 1965-ben következett be – írta a New York Times. A 15 éves Manuel ösztöndíjat nyert az előkelő, bentlakásos connecticuti Taft iskolába, ami új távlatokat nyitott előtte tanulmányai folytatásában a legmagasabb színvonalú, a nyolc magánegyetemet magába foglaló Ivy League-ben, ezáltal pedig karrierje felfuttatásában, majd befolyásos tengerentúli kormányzati szerepek megszerzésében.
A hidegháború évei
Az iskolában kirekesztettnek tartotta magát. Legjobb barátja sem volt hajlandó szobatársa lenni etnikai hovatartozása miatt – idézte fel keserűen Manuel Rocha az iskolai öregdiákok magazinjában.
„Megdöbbentem, és még az öngyilkosság is felmerült bennem” – emlékezett vissza 2004-ben, nem sokkal azután, hogy kilépett a State Departmentből.
A december elején történt letartóztatása sokkolta barátait és egykori kollégáit. A nemzetbiztonság nemzedékek óta az egyik „legnagyobb horderejű és leghosszabb ideig tartó” megsértésének nevezte Manuel Rocha ügyét Merrick Garland szövetségi főügyész.
Hivatala szerint az agresszív kubai hírszerzés még a hetvenes években, a hidegháború csúcsán környékezte meg Rochát, aki rendületlenül lépkedett felfelé a külügyminisztérium ranglétráján, sőt egy ideig, a Clinton-adminisztráció idején tekintélyes szerepet töltött be a Nemzetbiztonsági Tanácsban.
Kuba, amely a hatvanas évek eleje, a Disznó-öbölbeli amerikai inváziós kísérlet csúfos kudarca óta ellenségének tartja Washingtont, figyelemre méltó módon szivárgott be az Egyesült Államok nemzetbiztonsági intézményeibe. Azonosította az ideológiailag hozzá közel álló fiatalokat, akiket kényes kormányzati szerepek irányába terelt.
Hogy Rocha árulását a pénz vagy az eszme vezérelte – azt a nyomozók egyelőre nem árulták el. A vádirat nem részletezi Rocha kubai kapcsolatának természetét, és nem vádolja konkrét titkok megosztásával. Szövetségi bűntények többszörös elkövetésével vádolják, amelyeket évtizedeken át a Kubai Köztársaság ügynökeként követett el.
A titkok tudója
A kémkedés még nem szerepel a vádak között, de a vádirat „valószínűleg kiegészül”, amint elegendő bizonyíték támasztja majd alá, hogy Rocha minősített információkat osztott meg megbízóival – jelentette ki egy volt szövetségi ügyész, aki nemzetbiztonsági ügyeken dolgozott. Brandon Van Grack arra is emlékeztetett: az amerikai kormány Kubát érintő kémügyekben korábban vádalkut ajánlott fel annak érdekében, hogy kiderítse, miként toborozta és mozgósította Havanna amerikai kémeit.
Jacqueline Arango, az árulással vádolt volt diplomata ügyvédje nem volt hajlandó beszélni arról, hogy védence elismerte-e bűnösségét az ellene felhozott vádakban.
Az viszont biztos, hogy Rocha a kormányzatban eltöltött 21 év alatt egy egész sor olyan minősített és titkosított információhoz fért hozzá, amely rendkívül vonzó és értékes lehetett Kuba, illetve szövetségesei számára. A kiterjedt kárfelmérés akár évekig is eltarthat.
Undorító, hogy elárult bennünket
– jegyezte meg egy volt amerikai diplomata, Liliana Ayalde, aki Rocha beosztottja volt, amíg nagykövetként szolgált Bolíviában.
A chilei államcsíny
Az 1964-es faji zavargások által megviselt Harlemből az elit Taftba bejutott Manuel Rocha diákként és sportolóként egyaránt kiválóan teljesített. Egyik osztálytársa tehetséges focistának, barátságos, feltűnően fegyelmezett és becsvágyó tanulónak tartotta. Glenn Tucker szerint „keményen helytállt, és szigorúan betartotta a szabályokat, talán attól tartva, hogy származása miatt könnyedén száműzhetik a kiváltságos világból”, ahová nehezen, szerencsével került be.
Nincstelenként érkezett az Egyesült Államokba, minden lehetőséget megkapott, amit Amerika nyújthat egy bevándorlónak, majd bejutott a külügyminisztérium elit szervezetébe
– idézte a Wall Street Journal Kevin Whitakert, az Egyesült Államok egykori kolumbiai nagykövetét.
A Taft 1969-es évkönyvében azt írták Rocháról: egy „jómódú playboyra emlékeztet”, beceneve azonban kimondottan sértően utalt a latinókra. Válaszul Rocha azt javasolta, hogy ültessenek egyetlen fehér diákot a feketék közé, „hadd érezze a többség, hogyan érzi magát a kisebbség”. Az ötletét elvetették.
A középiskola után Manuel Rocha nagyjából 50 kilométerrel odébb költözött, a tekintélyes Yale egyetemre, amely a hatvanas, hetvenes években a vietnami háború ellen tiltakozó és a Fekete Párducok nevű marxista mozgalmat támogató diákok egyik fellegvára volt. Tanulmányait cum laude minősítéssel, dicsérettel végezte 1973-ban.
Még abban az évben, a társadalmi és politikai felfordulás kellős közepén Chilébe utazott, ahol Pinochet tábornok – a CIA segítségével – puccsal megdöntötte a demokratikusan megválasztott Salvador Allende elnök hatalmát, és amerikai támogatással brutális diktatúrát vezetett be. A vád szerint a kubai Dirección de Inteligencia, a katonai hírszerzés 1973-ban, Chilében szervezte be Manuel Rochát, aki az ügynökség „nagy barátja” lett.
Ebben az évtizedben végzett a Harvardon és a Georgetown Egyetemen, amelyeken közigazgatásból és külügyekből szerzett mesterdiplomát, majd 1978-ban amerikai állampolgárságot kapott, ami a külszolgálat és a biztonsági engedély megszerzésének előfeltétele.
Manuel Rocha pályafutását egy kis kormányzati ügynökségnél kezdte, amely fejlesztési projekteket finanszírozott Latin-Amerikában. Szoros kapcsolatot ápolt a CIA egyik Kubára és Latin-Amerikára fókuszáló elemzőjével. Brian Latell a Georgetownon tanított, amikor a nyolcvanas években Rocha többször is meglátogatta otthonában, általában latin-amerikai barátaival. Latell ebben nem talált semmit kivetnivalót, bár biztos abban, hogy Rocha ilyenkor diszkréten „tesztelte”.
A másodrangú állampolgár
A külügyhöz 1981-ben csatlakozott Manuel Rochát már a következő évben a Dominikai Köztársaságba küldték, utána pedig szolgált Hondurasban, Olaszországban, Mexikóban, Kubában, Argentínában, majd 1994-ben elnyerte a hőn áhított nemzetbiztonsági tisztséget a Fehér Házban.
Kollégái karrieristának tartották, aki értett ahhoz, hogy befolyásos állásokat szerezzen a State Departmentben. Ugyanakkor barátságos volt, és anyanyelvi nyelvtudására alapozva építette kapcsolatait Latin-Amerikában. Néhány munkatársa szerint nagyképű és arrogáns volt. Rajta maradt a folyton visszatérő jelző is, a szégyentelen nőcsábász.
Rendkívül elbűvölő „bonviván” volt – mondta róla John Feeley, egy korábbi kollégája, aki a mentorának és barátjának tartotta Rochát. Egy másik ismerőse megjegyezte, hogy Rocha mindig kívülállónak és elszigeteltnek érezte magát.
Nehezményezte, hogy kemény munkája dacára másodosztályú állampolgárként kezelték
– idézte fel a CIA és a Fehér Ház rangidős tisztviselője, aki mindkettőjük nyugdíjaztatása után is szoros kapcsolatban maradt Rochával. Fulton Armstrong szerint a kubai hírszerzés könnyedén kiszemelhetett magának egy ilyen sebezhető célpontot.
Diplomáciai pályafutása kezdetén, még Hondurasban fiatalkori liberális szárnyalásait lelkes konzervatív burkával álcázta.
Karrierjének csúcspontján, 2000-ben bolíviai nagykövetnek nevezték ki. Hivatali ideje alatt Washingtonban és La Pazban dolgozó kollégáit egyaránt azzal döbbentette meg, hogy kendőzetlenül beavatkozott a közelgő bolíviai választásokba.
A bolíviai elnökválasztás
Manuel Rocha arra szólította fel a bolíviai választókat, hogy ne szavazzanak a legesélyesebb jelöltre, az őslakos Evo Moralesre, aki a kokaintermesztők szövetségének vezetőjeként verekedte fel magát a politikai csúcsra. Morales győzelmével Bolívia az Egyesült Államok jelentős pénzügyi segélycsomagját kockáztatja – figyelmeztetett amerikai nagykövetként.
Liliana Ayalde felügyelte akkoriban az amerikai támogatást, és azonnal helytelenítette Rocha beavatkozását arra hivatkozva, hogy a segélyt senkinek sem áll szándékában túlpolitizálni. Ráadásul Rocha kemény üzenetét az amerikai tisztviselők önpusztítónak találták, ugyanis a kubai kormányhoz ideológiailag igazodó, szocialista jelölt, Morales malmára hajtotta a vizet. „Ha utólag jobban belegondolok, talán mindez egy terv része volt” – emlékezett vissza Ayalde.
Morales ugyan 2000-ben még alulmaradt az elnökválasztáson, később azonban négyszer is nyert.
A lebukása után megtört
Hároméves mandátumának lejárta előtt Rocha visszavonulással lepte meg kollégáit. Lemondásának szöveges változatát a rosszmájúak terjesztették is. A nagykövet azzal indokolta döntését, hogy többet kereshet a magánszektorban, a pénzből pedig finanszírozhatja gyermekei főiskolai tanulmányait. Nyugdíjba vonulása után Rocha Miamiba költözött, ahol felesége, a divattervező Karla Wittkop Rocha egy menő butikot működtet.
Manuel Rocha is megtalálta a számítását: egy dominikai aranybánya elnöke, egy Latin-Amerikában terjeszkedő kínai autógyár képviselője, majd ügyvédi iroda és PR-cég alkalmazottja volt. Ez utóbbiból azonnal kirúgták, miután kiderült, hogy vádat emeltek ellene.
Nemrég újra meglepetést szerzett sokaknak azzal, hogy nyíltan Trumpot támogatta. A jobboldali politika azonban csak fedősztorija – állította a Rochát lebuktató, beépített FBI-ügynök. Ő háromszor találkozott a gyanúsítottal, aki azt hitte, hogy a kubai hírszerzés tisztjével tárgyal.
A bedrótozott és rögzített, spanyol nyelven folytatott beszélgetéseken Rocha az Egyesült Államokat „ellenségnek” nevezte, „amit tett”, az pedig szerinte több mint „grand slam”, elsöprő győzelem volt.
Az első bírósági meghallgatásán mégis könnyekben tört ki, és szótlanul nézte, amint felesége elhagyja a tárgyalótermet. Gyászos viselkedése szöges ellentétben állt azzal a beszédes, elbűvölő és ügyes diplomatával, akire az egykori kollégák emlékeztek – jelentette a New York Times.
A kubai kémek
Az eddigi legkárosabb tevékenységet Ana Belén Montes fejtette ki szintén több évtizeden át. A Kubára szakosodott Védelmi Hírszerző Ügynökség vezető elemzője volt 2001-es letartóztatásáig. A vádalku részeként mindent elmondott a kubai hírszerzés műveleteiről. Ennek ellenére 25 évre ítélték, aminek java részét le is töltötte.
Az Egyesült Államokban utoljára az 1998-ban, Floridában letartóztatott kémek ügye kavart nagy port. A „kubai ötöket” szabadulásuk után Raúl Castro elnök a parlamentben nemzeti hősnek nyilvánította, az ország vezetése pedig állva tapsolta meg őket.
Manuel Rocha ellen 15 pontban emeltek vádat. A tervek szerint januárban állítják egy szövetségi bíró elé a miami bíróságon.
