Egy nap az én 9 éves kisfiam pár barátjával érkezett haza az iskolából és bementek a szobájába.
A három fiú videojátékozni kezdett, majd miután megunták, egy labdát kezdtek egymásnak passzolgatni, közben csipszet rágtak, jó nagy kupit hagyva maguk után. Majdnem rosszul lettem, mikor elmentek, hihetetlen rumlit csaptak a srácok.
Egy pohár üdítő kiömlött a földre, a párnák szanaszét hevertek, a csipszes zacskó is az egyik sarokban üldögélt.
– Hé, te! Azonnal rakj rendet a szobádban – szólítottam fel a gyermekemet.
– Óh, de annyira el vagyok fáradva – jött a válasz.
– Csaknem a kétórás játszadozásba fáradtál el!
– De igen – válaszolta cuki mosolyával, amellyel legtöbbször le is tud venni a lábamról.
Tudtam valahol, hogy tényleg fáradt. Az iskolában nagy a nyomás, a követelmény. És azt is tudom, fontos, hogy néha átjöjjenek a barátai, és játszanak, kikapcsolódjanak. És végtére is a rumli is normálisnak tekinthető, fiúkról lévén szó. De a kamaszodó fiamnak meg kell tanítanom valahogy azt, hogy vállaljon felelősséget tetteiért, főként ha rendetlenséget csinál a szobájában, ahol él. És el kell ismernem, hogy nem mindig rendetlen, igaz van amikor ezerszer meg kell kérnem, hogy rakja be a ruháit a szekrénybe. És van, amikor feladom, és inkább rendet rakok helyette.
De megelégeltem! Többé nem fogadok el semmi kifogást, semmi okot, semmi “anya, csináld meg légyszi most az egyszer helyettem” mondatot, annak ellenére, hogy sokszor gyorsabban menne, ha én végezném el a teendőit, és hamar letudnánk az egészet.
Azt akarom, hogy a fiamból olyan férfi váljon, aki képes elintézni az ügyeit, akivel egy nő biztonságban érezheti magát. Így leültem mellé és elmagyaráztam neki, hogy nem az zavar, hogy rendetlenség van a szobájában, hanem a lényeg az, hogy ha rendet rak, akkor később egy felelősségteljes, erős férfi válik belőle, aki majd nem hagy minden munkát a párjára.
És működött! A fiam rendet rakott, nem sztrájkolt. Én pedig megköszöntem neki, megdicsértem, megveregettem a vállát, puszit is kapott.
És ezt óriási sikernek könyvelem el.
Forrás: storyvilág.com
