Nem hiszem, hogy a francia sportnapilap, a L’Equipe szerkesztői fel voltak arra készülve, ami 2021. július 30-án Tokióban megtörtént.
A kétszeres olimpiai bajnok francia judós, a hegyomlásnyi szörnyeteg, Teddy Riner hosszabbításban vesztette el a cselgáncsozók +100 kg-os súlycsoportjának negyeddöntőjét és ezzel eldőlt, hogy nem lesz háromszoros olimpiai bajnok (végül bronzérmes lett).
A dolog olyan volt, mintha Muhammad Ali fénykorában jött volna egy szovjet ökölvívó és kipofozta volna Alit a ringből. Most egy csecsen dzsúdós, a világbajnoki ezüstérmes és 2020-as Európa-bajnok Tamerlan Basajev járt túl a Szörnyeteg eszén.
Mindennél többet mond, ha megmutatjuk a L’Equipe címlapját, amelyet Teddy Riner veresége után fényképeztem ki a francia sportlap oldaláról.
A francia sportújságírók nem fogták vissza magukat, nem finomkodtak, odavertek rendesen.Mondjuk el nem tudtam képzelni, mi játszódott le bennük, amikor a csecsen származású Tamerlan Basajev megindította azt a mozdulatot, amelynek a végén a francia szörnyeteg a hátára esett.Judóban ez általában azonnal ippon, de itt jellemző volt a helyzetre, hogy a mérkőzés bírája nem mert dönteni. Rábízta az ítéletet a videóbíróra. Azok meg, akik a gép előtt ültek, azt mondták, hogy waza-ari. Basajev megcsinálta azt, amit 2008 óta, azaz 13 éve senki sem: olimpián legyőzte a verhetetlennek gondolt Rinert. Aki Franciaországban nem egy egyszerű sportoló, hanem egy intézmény. Olyan forma, ami a magyar sportban teljesen ismeretlen, mert nálunk talán Puskás Ferenc volt az utolsó olyan sportoló, aki a maga korában olyan hatalmas befolyással rendelkezett, mint most Riner. A 2016-os riói olimpián ő vitte a nyitóünnepségen a francia zászlót. Tokióban ő volt az egész francia olimpiai csapat legnagyobb sztárja.
Teddy Riner a 2012-es londoni és a 2016-os riói olimpián is játszi könnyedséggel nyerte meg az aranyérmet. Bár, ha a 2016-os döntőre gondolok, amelyet a japán Haraszava Hiszajosi ellen vívott, már ott rezgett a léc.Riner akkor azért tudott nyerni egy akció nélküli mérkőzésen, mert a japánt kétszer intették meg, őt meg egyszer.(Mert is volna másképpen ítélni a bíró.)
Mivel a döntőben egyetlen akció sem volt (azaz a nagy Riner képtelen volt egyetlen pontot érő fogást is bemutatni), ez döntötte el az aranyat.
Teddy Riner már akkor nemzeti hős volt Franciaországban, de a riói második olimpiai aranyérem után az őrület még inkább fokozódott körülötte. Olyan sztár lett, amit mi elképzelni sem tudunk. 2016 májusában a francia filmrendező, Yann L’Hénoret másfél órás mozit készített Rinerről, amelyet abban az évben Cannes-ban a filmfesztiválon is bemutattak.A rendező három éven át loholt Riner után, bemutatva az életét és minden fontos mozzanatát.(A mi Muhi András Piresünk jobban választott, mert a szintén három évig kisért Szilágyi Áron olimpiai bajnok lett. Háromszoros. Ami Rinernek amúgy nem sikerült.) Yann L’Hénoret igazán szerencsés embernek érezheti magát, hogy Teddy Riner egyáltalán szóba állt vele. A francia óriás ugyanis kifejezetten utálja a sajtót és az újságírókat. Több olyan olimpia is volt, ahol semmibe vette a rá várakozókat és egy szót sem mondott senkinek. Megtehette, mert ha valaki akadékoskodni kezdett (volna), akkor mindenre az volt a válasz, hogy „igen, de nyert.” Riner a filmet sem akarta igazán, a francia sporthivatalnak kellett közbelépnie, hogy végül beadja a derekát.