Vajon miért maradnak sokan olyan kapcsolatban, ahol nem éreznek szerelmet?
Sokak vannak hasonló dilemma előtt, amikor a közös gyerek, közös cég, közös adósság, szokások és sok-sok évnyi emlék fűz össze 2 embert, de már kihúnyt a szenvedély. Közöttük sok a kötelék, és a felelősség, melyek gyakran oly erősen határozzák meg az együttműködést, hogy lassan fel se merülhet a felekben, hogy fontos lehetne a tűz, a láng, a szenvedély újra… (de biztos, hogy nincs erre igény?)
Olyanok is sokan vannak, ahol ez a sok kapocs nincs is, még sincs kellő szenvedély, inkább csak a nyugodt és biztonságos “állóvíz” jellemzi a kapcsolatot.
Valójában ők is vágyják a szenvedélyt… a lelkesedést, a spontaneitást, a tervezetlenséget, a forró fejűséget, a felelősség-nélküli játékos boldogságot: a szerelmet.
- Elfojták ezt magukban?
- Vagy próbálják újra együtt megteremteni, megélni? Sikerülhet?
- Vagy keresik egy “másik helyen” úgy, hogy ne kelljen feladni a családi biztonságot sem?
Nehéz e témát ítélkezés nélkül megfogalmazni, nehéz úgy, hogy ne hidd azt, hogy pártját fogom, vagy elítélnék bárkit, vagy bármilyen megoldást is. Egyet tudok biztosan: elfojtani egy vágyat, egy tüzet, egy belülről égető szenvedélyt, olyan, mintha ledugóznánk egy vulkánt. A bent áramló és fortyogó energiák előbb-utóbb kitörnek, vagy ha nem, akkor hatalmas pusztítást végeznek a mélyben: a testben..
Amióta csak tudok a létezésemről, ez életemet a szerelem töltötte ki. Én magam vagyok az a rezgés, az az energia, ami az életet, a lüktetést, a szabadságot jelenti az életemben.
A házasságom azonban – bár bennem elemi erővel kapott lángra a szerelem 16 éve – valahogyan mindvégig egy állóvíz maradt. Bika jegyűként fontos volt a biztonság, a kiszámíthatóság számomra, és a választásom is ezt követte. Azt reméltem, hogy a biztonságos, kiszámítható kapcsolatba be tudom vinni (a nyilas ascendensem tüzét) a szerelmét, de néhány év alatt kiderült, hogy e kettősséget a férjem nem tudja egyszerre megélni.
Rá kellett döbbennem, hogy bár bennem a biztonság és a szeretni tudás kettőse képes együtt létezni, harmóniában, ezt hiába is várom olyasvalakitől, aki a nap 24 órájában a “fejében” létezik.
Persze, kitartottam jó sokáig, hisz házasok voltunk, és én mellette vállaltam hűséget, elköteleződést.
Küzdöttem magammal, a szerelem és szenvedély iránti vággyal, de úgy tűnt, hosszú évekre le kell dugóznom ezeket magamban….mígnem egyszer csak ráébredtem, hogy én nem a biztonságot akarom, hanem a szerelmet. A szerelem az életem. Egyszerűen mindegy hány szerelem van még előttem, én érezni, élni akarok.
Engem nem az elmém éltet, hanem a szívem.
Innen még évekbe került azonban megértenem, hogy a biztonság, amit az elmém a kapcsolatban, önmagamon kívül keresett, az bennem van. Egyszerűen bennem van a biztonság az életem viteléhez. Nem is akarom másra hárítani, vagy más kezébe adni eztán!
Ez olyan erős felismerés volt, egy olyan erős megélés, ami forradalmat írt az életemben, és mások helyett innentől önmagamba kapaszkodva, hittel és töretlenül lódultam igaz vágyaim, a szeretet, a szabadság és szerelem felé. Kinyíltam. Kinyílt a világ is, és az addig elfojtott sok-sok érzelem, vulkáni erővel árasztotta szét belőlem a hihetetlen energiát. Sikerült magamra találnom… bár ez csak az út eleje volt még, kb: 7-8 éve.
Akkor vált mondásommá és valós megélésemmé, hogy:
“Rábízhatom magam magamra!”
A biztonság a személyiséged, az egód számára fontos, hiszen az halandó a testeddel együtt. A feladatuk a túlélésedet biztosítani, és így a lehető legáttekinthetőbb, legbiztonságosabb, legtöbb jót tartalmazó úton tartani téged.
Az egód felhívja a figyelmedet minden veszélyre és előre riadót fúj akkor, ha kiszámíthatatlan vagy, bizonytalan helyzet közelít.
A szerelem azonban – ami neked is, nem csak nekem – az eredendő energiád alapja. A benned élő “lélek”, erendendő önvalód energiája. Tele van szeretettel, elfogadással, lelkesedéssel, tűzzel, vággyal, lendülettel, szenvedéllyel, az maga az élet és szabadság. Végtelen.
Az eredendő éned végtelen: nem született, nem is hal meg sosem. Nincs hát félelme, rossz érzése sem, nincs rá szüksége, hisz él,és élni fog, árad és áramlik.
Ez a végtelenség azonban az egós elme számára elképesztően kiszámíthatatlan. Egyszerűen nem tud mit kezdeni az elméd a szerelemmel, és ezért minden áron meg akarja érteni, be akarja kategórizálni, keretezi, magyarázza, hogy marasztalni tudja, hogy biztonságosan benne tudj maradni a boldogságban.
Csakhogy épp azzal, hogy az elme így keretez és magyaráz, át is veszi a fókuszt. A szíved érzéseiről áttevődik a hangsúly az egós elme működéseire és hirtelen ott találod magad, hogy szükséged van a biztosítékokra, hogy a szerelem kitartson életed végéig…
Tulajonképpen ezért hozza létre az egós személyiség a párkapcsolatot. A párkapcsolat az a biztonságos keret, ahol közösen működtetitek ezt a szerelmet: ahol mindenki megfogalmazza az elvárásait, igazodik, alkalmazkodik, együttműködik. Szabályok és kompromoisszumok születnek, közös szokások és hiedelmek, egy kész közös kultúra bontakozik ki, és ezt mindet az elme irányítja.
Ha ezt sokáig teszitek így, akkor az eredeti lángoló szerelem-érzés szép lassan el is hamvad.
Ekkor persze azt mondod, hogy: “átalakult szeretetté” – de titkon te is tudod, hogy hiányzik valami. Nagyon is hiányzik a tűz, az érdeklődés, a lelkesedés, a vágyakozás, a szerelem lángja, a szenvedély. Amit szeretetnek hívsz, az valójában a biztonság csupán, ami a közös dolgok mentén tart egyben kettőtöket…
Nagyon fontos a biztonság, de mi lesz a benned élő szeretetlénnyel? Hogyan fogod tudni megélni így magad, ha csak az elme biztonságában éled a napjaidat?
… és itt jönnek a dilemmák: érzed, hogy feszít valami, hogy szorít a keret, hogy lázadnál, de nem érted, miért, hogy jó is, és nem is a kapcsolat, hogy maradnál is és mennél is: vajon a te életed a fontos, vagy mindaz a felelősség, amit közösen létrehoztatok?
Hogyan, milyen verziók kerülnek fókuszba megoldásként?
- Először egészen logikusan a meglévő kapcsolatodban próbálod a tüzet felszítani, újraéleszteni a kezdeti lángot. Közös programokat szervezel, a párod kedvében jársz, törekszel figyelni rá is és magadra is. Nagyon jó, ha ez sikerrel jár, ha ő is épp akkor és épp így akarja, ahogyan te. Fantasztikus, ha így lehet. Legtöbbször azonban eddigre évek teltek el a közös életben, és a “fejlődésetek” más irányba vezetett. Új szokásokat vettetek fel, új tudást, új érdeklődést és ez sokszor nem azonos tempót és nem azonos célokat jelent. Ha így van, akkor szomorúan veszed észre, hogy itt a tűz nem fog lángra kapni, csak pislákoló hamu maradhat. 🙁
- Kötnek a szokások, köt a házassági fogadalom, köt a hűség, a társadalmi elvárások, köt a családi béke, és úgy döntesz, lecsendesíted magadban a vágyat. Talán ki is találsz ilyesmiket: “öreg vagyok én már a szenvedélyhez és a szerelemhez“. Próbálod megtalálni az utat a békés, biztonságban, ami itt a kapcsolatban körülvesz. Spirituális tanok felé fordulsz, hogy akkor legalább te megerősödj, te nyerj energiát. Jársz tanácsadókhoz, és keresed az utadat ebben a biztos állóvíz kapcsolatban.
- Egyszer csak eljutsz odáig, hogy veled van a baj, mert te mégsem tudod megtalálni a lelki békédet ebben a nyugis kapcsolatban, amiben mindened megvan.
Amikor rájössz, hogy nem az a baj, hogy vágyakozol, hanem az, hogy ezt nem engeded meg magadnak, akkor végre kiszabadul a szellem a palackból! Kinyílsz, és élni akarsz, és ezt bizony gyorsan észreveszik mások – főleg a másik nem tagjai… és lassan rád talál egy “új szenvedély, egy új szerelem, egy új élmény valaki más oldalán”
Valójában nem az új szerelem talált rád, hanem te nyitottad ki a szívedet újra, hogy áradhasson belőled az eredendő éned szerelem energiája. Az a szerencsés pedig, akire ezt a fényt “rázúdítottad”, ő lesz az új láng, az új szenvedély, akire eztán vágyakozhatsz
Persze az elme résen lesz:
Aki a fejében tölti ideje zömét a szíve “kárára”, az persze rögtön megfogalmazza, hogy: “az új láng is ki fog húnyni! Az a kapcsolat is véget ér! Akkor meg miért kéne elindulni egy kis lángért és veszni hagyni sok év “termését!” 🙂 Igaz?
Nos, minden kisláng is láng, és mind életet ad. Igen,azok a lángok is kialudhatnak, de nem tudhatjuk. Bennük van még lehetőség, van élet, ha csak évekre is, de egy érzelmek nélküli biztonságban, ledugózott szenvedélyben nincs egyetlen hónapra sem…
Jó, de akkor most a biztonság kell, vagy a szenvedély? … és hol a felelősség a felépített közös életért?
Te döntsd el – ha ezt éled!
Te döntsd el, hogy te a biztonságot választod, és képes vagy abban élni, fejben lenni, vagy te inkább a szerelmet, a szenvedélyt akarod élni! Egyik se gond, a te igényeid legyenek ebben döntők!
A felelősség nem szívbéli kérdés. A szív nem ismeri ezt. A szív számára csak szeretet és együttérzés, elfogadás van. Az elme pakolja ezekre azt a terhet, hogy neked törekedned és gondoskodnod kell mások jólétéről és biztonságáról.
Ez fontos is, az elmének nagyon is, és az elme nem kihagyható a “játékból”! Csakhogy nem zárja ki a szenvedély és szerelem azt – ha ez a választásod – hogy felelőségteljesen tegyél rendet az életedben. Sőt! Csak így lehet!
Az, hogy mikor vagy önmagad: egyértelmű! Akkor vagy önmagad, amikor szabad vagy, amikor szeretsz, és amikor a szívedből hozott érzések képesek szeretettel megértetni az egós elméddel a döntéseket. Akkor vagy önmagad, amikor a szíved és eszed között harmónia van.
A szív képes elfogadtatni, megértetni az elmével az érzéseket, de fordítva nem. A szív nem értelmez, ő csak érez: ha kihagyod a döntéseidből és elfojtod az energiáját… akkor a mélyben fogja azt az életet élni benned, amire te nem adtál lehetőséget…. és (nem is folytatom, talán sejted)
Egy kis személyes adalék így a végére:
“Amikor én rájöttem, hogy ki vagyok és az életet választottam, és hosszú mérlegelések nyomán a közös dolgok szétválasztásában is megegyezés született a volt férjemmel, végre elváltam. Szeretetem megmaradt felé, és azóta is egyetértésben és példás együttműködésben vagyunk – a közös gyerekek érdekében. A kérdést felelősséggel és jósággal zártuk le.
A “barátaink” között akadtak akkoriban olyan, akik ezt mondták: “miért váltál el? Csak egy kicsit össze kellett volna szorítani a fogad, és tűrni, tök gazdag és nyugis életed lenne!” Na, ők nem a barátaim már, elmaradtak az életemből, nem maradt közös érdeklődésünk. Nekem ugyanis a “szorítsd a fogad és tűrj”, egyenlő azzal, hogy viseld el, hogy boldogtalan vagy! :)” Én pedig csak a boldogságom mellett kötelezhetem el magam, hisz ez mindannyiunk életfeladata: boldognak lenni, élni, szeretni!
Úgy tűnhet, hogy arra biztatlak, hogy válj el, vagy tarts szeretőt! Valójában nem erre!
De, ha csak ezek a megoldások arra, hogy megélhesd önmagad, akkor legyen ez az utad!
Ugyanis valójában arra biztatlak, hogy ne fordulj önmagaddal szembe azért, hogy az anyagi jólét, a közös múlt, vagy közös gyerekek, vagyon, és szokások kompenzálják a szeretet az életedben…
A szeretetet megélni, a szerelmet megélni alapvető én-ed igénye!
Dönts okosan, saját vérmérsékleted szerint, de felelősséggel rendezd minden érintett szerepeit ebben a kérdésben!
Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!
Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább: Kapcsolati Kurzus – szeretni jól, boldogan
forrás: Szabadon Ébredők
