Eckhart, Domonkos-rendi szerzetesként Párizsban tanult. Német és latin nyelven írt beszédeket, főműve az Opus tripartitum, ami még nem jelent meg nyomtatásban. A németül írt beszédeit – tekintettel a hallgatóságra – igen szívhez szóló nyelven írta.
Eckhart Istenről alkotott fogalma a neoplatonikus gondolkodás nyomait viseli magán.
Egyedül létező tulajdonképpen csak Isten: Ő a fő és egyedüli valóság. Ami rajta kívül van, az igazi léttel nem bír. Ő merőben egyszerű lény, akiben nincs semmiféle különbség. Isten lényéről képtelenség fogalmat alkotni, sőt meghatározni sem lehet, csak arról lehet fogalmunk, hogy mi nem Ő.
Eckhart szerint Istennek nem úgy van léte, mint a teremtett létezőknek, hanem Ő maga a lét, és minden létező Istenben létezik. Isten tart fenn mindent a létben és nélküle a dolgok semmivé lesznek. Az ember Istent a lelke legbelsejében találhatja csak meg, de ez csak akkor sikerülhet, ha az ember teljesen átadja magát a legbensőbbnek és belőle él. A lélek készen áll Isten lényegének befogadására, mert ő Isten születésének a helye az emberben. Isten saját fiában nyilvánítja ki a lényegét, a fiú az Ő szava, aki a lélekben szól az emberhez.
„… Eckhart egy kristálytiszta gondolkodó, egy összehasonlíthatatlanul erőteljes, plasztikus, eredeti és képalkotó költő és egy vallásos lángelme sajátságos kereszteződése. Tanításai, amelyeket halála után a Szentszék kiátkozott, minden misztikus okoskodás summáját teremtik meg. Magától értetődő, hogy agnosztikus. Az igazságról azt mondja: ha fel lehetne fogni, egyáltalában nem lehetne igazság. Áthatolhatatlan sötétben, mozdulatlan nyugalomban trónol az Istenség.
Csak tagadásokat mondhatunk el róla: hogy végtelen, kifürkészhetetlen és nem teremtett lény. Minden pozitív jelző bálványt csinál Istenből. … Már ezekből a személyes szemelvényekből is kiviláglik, hogy Eckhartban és iskolájában nem csekélyebb dolog folyt le, mint egy új vallás születése, az eddigi keresztény hit teljes újjáteremtése, s ehhez a lutheri reformáció úgy viszonylik, mint egy földrengés egy geológiai átalakuláshoz, vagy egy tisztító és termékenyítő vihar egy földi klímaváltozáshoz, mely új flórát hozott létre. Ha ez a mozgalom érvényesült volna, Európa számára új világkorszak hajnalodott volna. De az egyház elnyomta, s hogy ez milyen teljes mértékben sikerült, nem annyira az egyház ellen szól – … – mint az európai emberiség ellen, mely nyilván még nem volt érett ilyen alapokat döntögető megújulásra. …”
– E. Friedell: Az újkori kultúra története – 1928- ford. Vas István
Magyarul megjelent művei
Beszédek. Helikon Kiadó, 1986; Paulus Hungarus-Kairosz, 2003.
A Teremtés könyvének magyarázata, Helikon Kiadó, 1992; Farkas Lőrinc Imre, 1997.
Útmutató beszédek, T-Twins, 1995.
A nemes ember kereszténysége. Camelot, 1997.
Intelmek és tanító beszédek/Vígasztalás könyve/Eckhart mester élete és tanítása. Farkas Lőrinc Imre, 2000.
Tizenöt Német Beszéd. Kráter, 2000.
Az értelem fénye. Fiatalkori művek, német prédikációk, tanköltemény és értekezések . Kairosz, 2010. ISBN 978-963-662-411-8
Forrás: wikipedia; Kép: Google;