Az ukrajnai háború immár több mint négy éve tart, és továbbra is az egyik legintenzívebb konfliktus Európában. Bár a harcok már rég nem a hagyományos tankok és lövegek ütközeteiről szólnak, napjaink hadviselése minden eddiginél jobban átformálódott a technológia és különösen a pilóta nélküli légi eszközök — vagyis a drónok — dominanciája felé.
Legújabb katonai és biztonsági jelentések szerint a drónok alkalmazása nem csupán kiegészítő taktikai eszköz, hanem már meghatározó eleme a felek harcászati arzenáljának. A pilóta nélküli repülő szerkezetek okozta veszteségek száma szerte a fronton messze meghaladja azokat a károkat, amelyeket a hagyományos fegyverrendszerek vagy akár a terepen telepített aknák okoznak.
Ez a helyzet nem csak az ukrán–orosz frontvonalat érinti; a drónok hadviselésre gyakorolt hatása messze túlmutat a harctéren. A légierő és légvédelem eddigi modelljei nem mindig képesek hatékonyan reagálni a gyakorlatilag bármikor, bárhonnan bevethető pilóta nélküli eszközökre, így a feleknek egyre kifinomultabb rendszereket kell bevetniük a lopakodó és kis méretű célpontok ellen.
A szakértők rámutatnak, hogy a drónháború nagyban dinamikusabbá tette az összecsapásokat, de egyben bonyolultabbá is a stratégiai tervezést. A hatékonyság növekedése ellenére a dróncsaták nem feltétlenül gyorsítják meg a háború végét. Sőt, paradox módon éppen az ilyen technológiai fegyverek elterjedése nehezíti meg a nagy, döntő áttörések elérését, mivel a robotizált eszközök és az automatizált védelmi rendszerek harca gyakran hosszabb, elhúzódó csatákat eredményez.
Oroszország ráadásul nem csupán használja ezeket az eszközöket, hanem aktívan tervezi gyártási kapacitásának bővítését is: stratégiai műhelyeket kíván létrehozni a szomszédos államokban, amelyek évente akár több tízezer drónt is képesek előállítani. Ez a lépés jól mutatja, hogy Moszkva hosszú távon számol a pilóta nélküli technológiák kulcsszerepével a harcmezőn.
Az ukrán oldalon sem maradnak tétlenek. Az elmúlt években mind a vezetés, mind a védelmi erők hangsúlyozták, hogy nem csak a beszerzésben, hanem a saját gyártásban és az ellentechnológiák fejlesztésében is versenyképes megoldásokat keresnek. Ennek része a kifejezetten pilóta nélküli eszközök ellen alkalmazott védelem és az automata felismerési rendszerek fejlesztése, amelyek képesek akár nagyobb sorozatban elnyelni a támadó drónhullámokat.
A civil lakosságot érintő hatások is egyre nyilvánvalóbbak: a drónok nem csak katonai célpontokat érnek el és semmisítenek meg, hanem térségek infrastruktúráját is — ami közvetlenül veszélyezteti a civilek életét és mindennapi működését. A háborús zóna környezetében működő közlekedési hálózatok, energiaellátó rendszerek és lakóépületek rendre célponttá válnak, és a pusztítás társadalmi költsége is meredeken nő.
Ez a fajta hadviselés nem csupán katonai kérdés. Ahogy a konfliktus évei során egyre több adat gyűlik össze, egyre világosabbá válik: a modern háború ma már nem csak a harctéren dől el, hanem a technológiában, a drónok és az ellenük való védekezés fejlesztésében, valamint abban, hogy melyik fél képes hatékonyabban adaptálni a gyorsan változó hadviselési karaktert.
