A betegjogi törvényt sérti a hivatásával visszaélő, másodfokon elítélt orvos nevének eltitkolása!

A betegjogi törvényt sérti a hivatásával visszaélő, másodfokon elítélt orvos nevének eltitkolása. A betegnek joga van megfelelő módon tájékozódni állapotáról, orvosáról, az őt alkalmazó kórházról, amely ismeret kihat az egészségügyi állapotára.

A Csolnoky Ferenc Veszprém Megyei Kórház és a budapesti Róbert Károly Magánkórház onkológus-nőgyógyászára, Dr. Udvary Jánosra három év bírósági eljárás után a másodfokon eljáró Veszprémi Törvényszék pénzbüntetést és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki, aki életmentő műtétekért és a vizsgálatokért pénzt kért a betegeitől az államilag finanszírozott kórházi rendelésén, betegeit tudatosan dezinformálta, félrediagnosztizálta haszonszerzés céljából.

Első fokon a Veszprémi Járásbíróságon Polgár András bírói tanácsa a főorvost 3 és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, és 4 évre eltiltotta foglalkozása gyakorlásától.

Ezt bírálta felül 2016 novemberében a Veszprémi Törvényszék másodfokon, amely a rákos nőket haszonszerzés célból tudatosan félrevezető, kezelésüket fizetés hiányában megtagadó, őket tudatosan félrediagnosztizáló orvos elsőfokú letöltendő börtönbüntetését Dülkné dr. Pintér Zsuzsa bírónő vezetésével felfüggesztette arra hivatkozva, hogy Dr. Udvary János, onkológus-nőgyógyász által elkövetett bűncselekmény nem kérdéses, de a börtönbüntetését felfüggesztő ítélete alapján egyedülálló szaktudására szükség van a kórházban.

A felfüggesztés időtartama a maximálisan lehetséges 5 év, így ha ezidő alatt az orvos újra törvényt sért, már nem kerülheti el a börtönt. A főbüntetésként kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés mellett mellékbüntetésként 450 ezer forint pénzbüntetést kell fizetnie. Az ítélet jogerős.

A büntetőeljárásban megnevezett 10 érintett, a vádban szereplő betegből a 3 éves eljárás végeztével mára csak egy nő él. ()

Az onkológus-nőgyógyász főorvost ez a ma egyetlen túlélő betege buktatta le, aki a rajta elvégzett életmentő operáció után 50 ezer forintot szeretett volna átadni kezelőorvosának, hálapénz gyanánt. De az orvos a lezárt borítékot előtte feltépte, a pénzt megszámolta, és kijelentette, hogy ő nem 50, hanem 150 ezer forintos orvos. A nő felháborodott a doktor követelésén, amiért őt ennyire megszégyenítette, és egy következő alkalommal a kontrollvizsgálatkor hangfelvételt készített, ahogy orvosa a hiányzó 100 ezer forint után érdeklődik: A hangfelvétellel a beteg panaszt tett a kórház főigazgatójánál, aki hivatalból megtette a büntető feljelentést.

A petefészek daganattal kezelt nő kálváriája még nem ért véget. Állítja ugyanis, hogy kezelése sem volt megfelelő. Sebe szétnyílt, elmaradt az ösztrogénpótlás, ami miatt azóta is nagyon sok a panasza. Naponta maréknyi gyógyszert szed. Csontritkulása lett, többé nem sportolhat, de egy hosszabb sétát sem tud tenni a gyermekeivel, nem tud házaséletet élni, ráadásul rendszeresek a fájdalmai, rosszullétei.

Másik esetben Dr. Udvary a neki fizetni nem tudó, rokkantnyugdíjas, kritikus állapotban lévő beteget nyilvánított tumormentesnek, hogy lepasszolhassa, akinek kritikus állapotát másik orvos vizsgálata mutatta csak ki.

Egy harmadik betegtől 22 ezer havi jövedelméből minden vizsgálatért 15 ezer Ft-ot kért Udvary. Amikor az egyik kezelésen a beteg idős édesanyjával jelent meg, és közölték, a beteg fizetéséből még a 15 ezer Ft-os kezelést is nehezen tudják előteremteni, a nőgyógyász-onkológus megjegyzést tett az édesanyán lévő ékszerekre. A beteg utolsó kívánsága az volt, családja juttassa börtönbe az orvost. A nő 2014-ben hunyt el pokoli kínok közt.

Az ítélet alapján a hivatalból feljelentést tevő, tehát Udvary hivatásával visszaélést, az orvos szakmai etikát sértő tevékenységét ezzel elismerő Csolnoky Ferenc Veszprém Megyei Kórház

a másodfokú bírósági ítélet keretében elvileg az onkológus további alkalmazását lehetővé tehetné, amennyiben egy jogi fórumnak kompetenciája lenne abban, hogy mely orvos képes ellátni szakszerűen hivatását. Megtilthatni megtilthatja a bíróság orvosi hivatásában gyakorlását bűncselekmény esetén, ahogy tette az elsőfokú ítélet, de olyan kötelezően követendő ítéletet nem mondhat ki – miszerint Udvary gyógyíthat – amelynek megítéléséhez orvos szakmai és etikai ismeretek szükségesek. A bíróság nem mondhat ki orvosi kompetenciát, csak az Orvosi Kamara.

Dr. Udvary János tevékenysége megsértette a hippokratészi orvosi esküt, amelynek letétele nélkül orvos nem kapja meg a diplomáját.

„Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik.” – így szól az ókori, ma is alapelvnek számító eskü a mai jogrendszerben tartalmilag azonosan megtalálható mondata.

Dr. Udvary János megsértette az Orvosi Kamara Etikai Kódexét is. Amely orvos nem tagja az Orvosi Kamarának, nem végezhet orvosi tevékenységet. Amennyiben az Orvosi Kamara kizárja Udvaryt tagjai sorából, nem láthat el orvosi tevékenységet sehol. Amit az Egészségügyi Törvény tilt, az alól az Etikai Kódex sem adhat felmentést. Az Etikai Kódex tehát az Egészségügyi Törvényen túlmutató iránymutatásokat is ad az etikus orvosi viselkedésre. Törvénysértési ügyek kétséges megítélése esetén is kimondhatja a Kamara, hogy valamely orvos etikátlanul járt el, ugyanakkor az Etikai Kódex nem állhat jogszabállyal ellentétben, törvénysértésen nem lendülhet túl.

Idézetek az Orvosi Kamara Etikai Kódexéből, amelyekhez hozzáfűzöm megjegyzésként az elítélt onkológus-nőgyógyász tetteit vagy az érvényes jogrendszer arra vonatkozó rendelkezését:

I.1.2. Az orvosi etika alapelvei

(1) Az élet és az emberi méltóság tisztelete

(Megj.: Az élet és emberi méltóság tisztelete alapvető emberi jogaink közé tartozik az Alaptörvényben és az EU Alapjogi Chartájában is. Bárki, aki ezeket megsérti, semmilyen egyéb jogaira nem hivatkozhat, ennek megsértésével törvénysértést, adott esetben bűncselekményt követ el. Ez az alapjogunk szupremációt élvez minden egyéb jog felett.)

(2) Mindig jót tenni a betegeknek, és nem ártani.

(Megj.: Udvary János tudatosan félrediagnosztizált betegeket, amellyel késleltette a megfelelő kezelést, és amellyel okozott súlyos állapotban több betege hunyt el.)

(3) Az egyenjogúság és kölcsönös bizalom az orvos-beteg és orvos-orvos kapcsolatban.

(Megj.: Udvary János, onkológus főorvos, a szaktekintélyével visszaélve halálos betegség esetén tudatosan téves diagnózissal megtévesztette orvos kollégáit, akik az orvosi protokoll alapján valós tényként kellett kezeljék téves diagnózisát. Udvary a betegei jövedelmi viszonyai alapján döntött a kezelés minőségéről, gyakoriságáról. Betegei felé kifejezte, hogy ő dönti el, milyen feltételekkel gyógyít, mindezt államilag finanszírozott ellátásban is megtette. Sem orvos kollégáival, sem betegeivel nem teremtett egyenlő viszonyt, a szaktekintélyével és hivatásával élt vissza a legsúlyosabb állapotú betegek esetén.)

Dr. Udvary János rögtön az Etika Kódex alapelveit lefektető első három pontot súlyosan megszegte. A Veszprémi Törvényszék másodfokon ezt mondta ki az egészségügyben szükséges és pótolhatatlan magatartásnak…

Egyetlen orvos sem pótolhatatlan, de egyetlen olyan orvos, aki a betegeket tudatosan félrekezeli, a testükkel és szenvedésükkel saját haszonszerzésre kereskedik, orvosból hentessé válik. Egyetlen, a betegek állapotát tudatosan súlyosbító orvos egy személyben több kárt okoz, mint amit helyrehozhat egy egész kórház.

Amennyiben a jog azt mondja ki, hogy olyan orvosokban kell megbízni, akik visszaélnek hivatásukkal, orvosi ismereteiket használják fel arra, hogy betegeik állapotában akár halállal végződő vagy tartós egészségkárosodással járó romlást idézzenek elő,

az valójában a Büntető Törvénykönyv 165. §-a alapján foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettéről állítja, hogy követendő orvosi norma. Ezt vette alapul az ítélet is, tehát a bíróság kimondta ezt a bűntettet. Ilyen bűncselekmény esetén

(2) A büntetés mértéke:

1. a) 3 év: amennyiben maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget idéz elő,
2. b) 1-5 év: amennyiben halált idéz elő.
3. c) 2-8 év: 2-nél több ember halálát okozza vagy tömegszerencsétlenséget idéz elő.

3) A büntetés mértéke tovább nő, ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő: tartós fogyatékosság esetén 2-8 év, halál esetén 5-10 év.

A bűntett jellegéből, a foglalkozás keretében minden bizonnyal a vádban szereplő betegeken jóval túlmutató létszámban, folytatólagosan elkövetett veszélyeztetésnek eddig 9 ismert halálos és 1 tartós fogyatékosságot szerzett áldozata van.

Az elsőfokú bíróság ilyenkor minimum kiszabható 2-8 évből a 3,5 éves letöltendő börtönbüntetés ítélete igen csak méltányos volt. Az orvosi szakmától 4 éves eltiltás szintúgy méltányos, ahol 5 éves kihagyással diplomát is veszthetne, így az elsőfok egy halovány esélyt adott az elítéltnek, hogy kellő megbánás esetén, börtönbüntetése után visszatérjen a szakmába, amennyiben bármelyik egészségügyi intézmény ilyen orvosra tartana igényt.

A másodfok viszont ezt az orvosi magatartás formát tartotta pótolhatatlannak és szükségesnek az egészségügyben.

Ezzel egyetlen állami és magán kórház sem azonosulhat. Ezzel bármilyen egészségügyi intézmény alapjaiban sértené meg az Orvosi Kamara Etikai Kódexét.

Az esetről tudósító médiumok nem vették figyelembe az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvénynek a beteg jogairól és kötelezettségeiről szóló II. fejezetét, mert azzal ellentétesen az elítélt Dr. Udvary János onkológus-nőgyógyász nevét nem írták le az eljárásról szóló hírekben.

A betegjogokról szóló fejezet viszont kimondja, hogy:

(3) Mindenkinek

1. a) joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek lehetővé teszik számára az egészsége védelmével és fejlesztésével kapcsolatos lehetőségek megismerését, valamint megfelelő tájékoztatáson alapuló döntését az egészséggel kapcsolatos kérdésekben.

Egy kezelés alatt vagy a jövőben kezelés előtt álló nőnek és családtagjainak, tehát a közvéleménynek joga van tudni, hogy Dr. Udvary János, a Csolnoky Ferenc Veszprém Megyei Kórház és a budapesti Róbert Károly Magánkórház onkológus-nőgyógyásza tudatosan félrediagnosztizál, saját vagyonszerzés céljából szelektál betegek közt, tagad meg ellátást, és eddig 9 nő halálát és 1 nő tartós fogyatékosságát idézte elő hivatása gyakorlása során, tudatosan.

A nagy nyilvánosságban olvasható hírek, az ott megadott kórház neve, az orvost a nőgyógyász-onkológiai osztályon egyértelműen meghatározó monogrammja és arckitakarással is felismerhető haja alapján a kollégájuk könnyűszerrel beazonosítható, de ez önmagában elégtelen az Egészségügyi Törvényben foglalt, mindenkire érvényes betegjog maradéktalan teljesüléséhez, így én cikkemben követendő példaként teljes névvel kiírtam az elítélt Udvary János nevét.

Cikkemet felhívás céljából a fent nevezett veszprémi állami és budapesti magánkórház vezetésének, összes osztályának és dolgozóinak, az állami egészségügyért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumának és az Orvosi Kamarának elküldtem.

Felhívásom célja Dr. Udvary Jánosnak másodfokon jogerősen kimondott bűncselekménye alapján az Orvosi Kamarából történő végleges kizárása, mindkét egészségügyi intézményből az azonnali hatályú elbocsátása.

A szakminisztériumtól azt kérem, hogy Dr. Udvary Jánost foglalkoztató állami intézményben egy átfogó kivizsgálást követően vonja felelősségre az onkológus-nőgyógyász tevékenységét ismerő kórházi és orvosi vezetést, akikből egy tucatnyi, Udvaryval hasonszőrű orvoskollégája kiállt a bíróságon mellette annak tudatában, hogy a bíróság kimondta az onkológus bűnösségét. A minisztérium adjon világos iránymutatást arra nézve, milyen szakmai tevékenységet hajlandó finanszírozni a betegek és a társadalom szolgálatában.

A budapesti Róbert Károly Magánkórház vezetőségétől azt kérem, az orvosi etikai kódex mellett tartsák be küldetésüket is: „Születés, gyógyulás, család.” Nőket szenvedésre és halálra ítélő, testükből kizárólag aljas haszonszerzésre dolgozó ember nem orvos.

Cikkem végén reflektálnék egy hasonló, napjainkban zajló bírósági ügyre, ahol az orvosi hivatásából származó ismereteit szintén nő ellen felhasználva, akár halált is okozható, brutálisan kivitelezett támadás, elkábítás, testi sértés, fogvatartás és emberölési kísérlet gyanújával ítélet előtt áll a Budai Irgalmas Rendi Kórház volt főigazgatója, Dr. Bene Krisztián.

A fent említett betegjogokra hivatkozva – tekintettel, hogy az első tárgyalást követően Bene még gyermekorvosként praktizált, és mai napig szabadlábon védekezik – a közvéleménynek tudnia kell, hogy a nemi szervét maró lúggal leöntött áldozat minden kétséget kizáróan élettársa volt Benének, szakításuk után az orvos hónapokig zaklatta a nőt, a nő elkábítására használt anyagot és fecskendőt megtalálták az orvos kocsijában, a tett színhelyén felismerte őt egy tanú, az elkövetés idejére nincs alibije Benének.

Ennyi gyanú több, mint elegendő arra nézve, hogy a betegjog alapján a mindenkori páciensek bizalma megrendüljön Dr. Bene Krisztiánban, és amely bizalmat az Etikai Kódex is az alapelvek közé sorol.

Bene Krisztián neve a betegjogra vonatkozó passzus alapján nem eltitkolható, senki nem köteles azt kockáztatni, hogy a brutális bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható gyermekorvos akárcsak kapcsolatba kerüljön bárkivel: nőkkel és gyermekekkel.

A bizonyításig tartó igen magas kockázat nem hárítható egyetlen betegre sem, a kockázat kizárólag a bíróságot és rendőrséget terhelheti. Így Bene Krisztián nevének ismerete közügy és alapvető betegjog. Orvosok elleni bírósági eljárás speciális kivételt képez hivatásuk keretében elkövetett életellenes vagy életveszélyt okozó bűncselekmények esetén, amennyiben az orvosi működésük nincs betiltva: a gyanúsított vagy elítélt inkognitójára vonatkozó törvényt felülírja a betegjog. Az egészséghez és sérthetetlenséghez fűződő alapjogunk felette áll a bírósági eljárásról szóló jogoknak. Az orvos nem magánszemély betegei előtt. Magánemberré akkor válik, ha felfüggesztik állásában.

Ezt igazolja az is vissza, hogy eddigi, a terézvárosi önkormányzati orvosi munkáltatója kirúgta Benét még a jogerős ítélet előtt, a magánpraxisát fenntartó, a budapesti Árkád és Mammut Bevásárlóközpontban működő magánorvosi intézmény pedig állásából felfüggesztette honlapja alapján.

Udvary János onkológus-nőgyógyász nők ellen elkövetett tettét a különösen aljas indok teszi Bene Krisztián gyermekorvos tettének brutalitásához hasonlóan megítélhetővé.

Ezúton hívom fel a média figyelmét arra, hogy olyan esetekben, ahol beazonosíthatóvá vált olyan orvos vagy egészségügyi dolgozó személye, ahol a betegek vagy emberek életét veszélyeztetés vagy annak megalapozott gyanúja mellett is fennáll az orvosi praktizálásuk, az ezzel járó kockázatot a beteg nem vállalhatja fel. Így a fenti Egészségügyi Törvény betegjogokra vonatkozó passzusa alapján az orvos vagy egészségügyi dolgozót teljes névvel írják ki az eljárásról és bűncselekményről szóló hírekben, ezzel lehetővé téve, hogy a betegek saját biztonságuk érdekében más orvost válasszanak.

Üdvös lenne, hogy ilyen jellegű, orvosok által elkövetett bűncselekmények esetén az Orvosi Kamara kötelezően függessze fel a bírósági eljárás alatt álló orvos praxisát, jogerős ítélet esetén pedig a bírósági döntés mértékétől függetlenül vonja vissza a kamarai tagságot, ezzel megőrizve a jogerős ítéletig a vádlott magánemberi inkognitóját. Ezt a szakmai döntést nem lehet jogi fórumra hárítani, nem lehet a bírósági eljárásban fennálló személyiségi jogokra hivatkozva betegéleteket veszélyeztetni. Ellenkező esetben a nyilvánosság fogja megtenni.

A gyógyítás a legfelelősségteljesebb szakma, csak a felelősség társadalmi számonkérésével érhetjük el, hogy ilyen durva és aljas tettek ne történhessenek meg, és bármelyik orvos, aki csak ennek gyanújába esik, számolnia kell azzal, hogy szakmai hitelét és neki adható bizalmát elveszti. Meg kell előzni, hogy ilyen orvosok mögött a szakma cinkosan összezárjon.

A nők életével, egészségével, testével és szenvedésével kereskedő, így inkább hentesnek mintsem „nőgyógyász-onkológusnak” nevezhető Udvary Jánosnak távoznia kell az orvosok sorából.

Hozzá hasonlóan a féltékenységből, orvosi tudását felhasználva nőt brutálisan csonkoló Bene Krisztián, valaha gyermekorvos sem kerülhet orvosi minőségben soha gyerekek és nők közelébe, mindenkori párkapcsolatai saját biztonságuk érdekében kell, hogy felfogják Bene tettének súlyát.

Megannyian vagyunk kénytelenek szakmát váltani életünk során, nem egy közülünk 5-6 éves egyetemi tanulmányokkal megalapozott hivatást. Mindenféle bűncselekmény nélkül kényszerülünk több éves állásvesztésre vagy végleges pályaelhagyásra pusztán munkaerőpiaci helyzet miatt.

Az orvosi diploma sem predesztinál örökérvényű hivatásra: a szakma előírásait minden nap a legnagyobb mértékű alázattal kell ellátni. Egy orvosi szakmától végleges eltiltás nem kelthet együttérzést senkiben, egy ilyen döntés a mindenkori beteg-orvos bizalmat állítja helyre. Egy orvosi diplomával is kereshetnek más szakmát ezek az elítéltek, ha arra méltatlannak bizonyultak.

A hazai egészségügynek nincsen szüksége orvosnak csúfolt gyilkosokra, hentesekre, brutális, elmebeteg bántalmazókra. A nők ellen erőszakosan és aljas indokból fellépők közt lehetőleg ne az orvosi szakma jeleskedjen!

Őket tettük kapcsolatában az orvosi és magánemberi minőségben egyaránt, a társadalmi elfogadásból kell a leghatározottabban kirekeszteni!