Nem csak a kemoterápiáról beszélt, hanem arról is, hogy miben rejlik a rák, és a rákipar ereje!
Dr. Lenkei Gábor nem szokott finomkodni. Több ízben beszélt már nem csak a rákról, hanem a szoros gyógyszeripai összefonódásról világszerte, mely megakadályozza azt, hogy az emberek megtudják a valódi igazságot.
Számtalanszor kifejtette már álláspontját, miszerint a kemoterápia gyakorlatilag öngyilkosság, és a test különféle mérgekkel való teletömése, majd a halál megvárása.
Hogy mi okozza azonban a rákot, arról egészen más a privát véleménye, mely szembe megy az orvosok hivatalos állásfoglalásával is.
„Számomra nem az öt éves túlélés jelenti a gyógyulást. Az öt éves túlélést a magam részéről egyfajta statisztikai kozmetikázásnak tartom, amely nem jelent biztonságot a gyógyulni kívánó ember számára. Ha valaki 5 év és egy nap múlva hal meg, akkor már szépen javította a statisztikát. A gyógyulás az gyógyulás. Nem öt évre, hanem a teljes hátralévő, józan ésszel még elvárható élettartamra szól.” – mesélte.
Dr. Lenkei Gábor meg van róla győződve, hogy a rák pszichoszomatikus betegség, vagyis lelki eredetű.
Pszichoszomatikus. A kifejezés két idegen szóból tevődik össze:
- 1.)psziché = lélek
- 2.)szoma = test
A jelentése: olyan betegség, amely megoldatlan lelki problémákkal kezdődik, és ha ez a probléma az illető számára súlyos, és számára úgy tűnik, hogy nincs rá megoldás, akkor ez a teher egy idő után testi tünetek formájában is megnyilvánul.
A rák szerinte mindig akkor jelenik meg, amikor az ember elveszíti a boldogító célját, céljait az életben. Ilyen lehet egy lelki törés, valakinek az elvesztése, vagy egy nagyobb magánéleti válság, embere válogatja.
„Ilyenkor az éltető, boldogító célok hiányában az ember, mint szellemi lény, abbahagyja a saját jövője teremtését. A test erre reagál. A test – egyfajta buta reakcióval, egyfajta buta, ügyetlen segítségként – átveszi a jövő teremtését az által, hogy bizonyos sejteket fokozott szaporodásra, burjánzásra késztet. A test úgy viselkedik, mintha újra kellene teremtenie saját magát, hasonlóan ahhoz, amikor az anyaméhben a petesejtből – intenzív sejtosztódás révén – kifejlődött.” – állítja.
A rák tehát nem más, mint a szervezet egy furcsa reakciója arra, hogy az adott helyzetben az ember éltető céljai megszűnnek. Ez merőben eltér a modern orvoslás által sulykolt okokkal. Nem akarják, hogy rájöjjünk az igazságra, hiszen akkor jobban odafigyelnének magukra az emberek, és jóval kevesebb rákos beteg lenne.
Sőt, egy idő után megszűnne a rák, és egy betegségmentes, boldog világ várna ránk.
OSZD MEG másokkal is!
Forrás: avilagtitkau
Képek: zacc, hazipatika
