1945 júliusában egy japán tengeralattjáró megtorpedózta a titkos küldetésben járó USS Indianapolist, amely percek alatt el is süllyedt.
Közel 1.200 fős legénységéből 900-an élték túl a támadást, ám amikor három nap múlva a Csendes-óceán közepén sodródva megtalálták őket, már csak 300-ukat sikerült élve kimenteni a vízből
Ennek a 72 órának a tortúráját mutatja be a Viasat History Cápa terror: A USS Indianapolis című kétrészes dokumentumfilmje 2021. július 31. szombat 21 órától. Az esetet a leghosszabb cápatámadásként regisztrálták a történelemkönyvekben. Vajon hogyan pórbált életben maradni a percről percre fogyatkozó legénység a reménytelenség óceánján sodródva?
A USS Indianapolis mindössze három SOS-jelzést tudott kiküldeni, amikor 1945. július 30-án, valamivel éjfél után torpedótámadás érte. Egyik sem ért célba, így süllyedésükről senki sem értesült. A fedélzeten lévő 35 mentőcsónakból mindössze 12-t sikerült vízre tenni, és a pánik közepette sokan 30 méter magasról ugrottak ki a hajóból – a becsapódáskor azonnal szörnyet haltak, másokat a merülő hajó által keltett vákuum rántott magával. Az 1.200 főből álló legénység negyede azonnal odaveszett, a megmaradt 900 ember pedig több kilométerre sodródott egymástól. A hajó 12 perc alatt süllyedt el, ám az igazi tortúra ezután kezdődött.
Az első sokkot követően az emberek megpróbáltak belekapaszkodni valamibe, ami a felszínen tarthatta őket, majd egymás közelébe úszni, így kisebb-nagyobb csoportok alakultak ki a vízen.
A sérülések szaga és a mozgás azonban elkezdte vonzani a cápákat: fehérfoltos és tigriscápák köröztek a vízfelszínen lebegő emberek között, és aki elsodródott, arra azonnal rátámadtak.
A cápatámadás mellett a tűző nap is fenyegetést jelentett, ezért sokan a ruhájukból letépett darabokból rögtönöztek fej- és szemfedőt. Ahogy teltek az órák és a cápák egyre bátrabbak lettek, újabb probléma jelent meg: a szomjúság. Sokan nem tudtak ellenállni a sós víz kísértésének, viszont a tengervízből a szervezet csak még több víz felhasználásával tudja kiválasztani a sót, ezért annak fogyasztása ájuláshoz, végső soron pedig halálhoz vezethet.
Mivel a víz hidegebb volt az emberek testhőmérsékleténél, fennállt a hipotermia, azaz a kihűlés veszélye is, de leginkább a szomjúság és az emiatt fogyasztott sós víz okozott újabb problémát: hallucinációt. Sokan ennek hatására erőszakossá váltak, egymásra támadtak, de volt, aki simán csak elúszott a messzeségbe, mert azt hitte, meglátott egy szigetet. A tisztek próbáltak rendet tartani, de ők is erejük végén jártak. Ha pedig mindez nem lett volna elég, idővel a mentőmellények – már akinek jutott – is elkezdték átereszteni a vizet…
Mire három nappal később egy bombázó kiszúrta az óceánon sodródó túlélőket, már aligha volt köztük olyan, aki kicsit is hitt abban, hogy megmenekülhet. 300 ember 72 óráig tartó szenvedését, bátorságát és kitartását rekonstruálja a Cápa terror: A USS Indianapolis a Viasat History csatornán.
Forrás: SchisCom
