Egyre dagad az úszó­bot­rány. Na­ponta ke­rül­nek elő újabb és újabb csont­vá­zak abból a bi­zo­nyos szek­rény­ből. Stahl Judit is be­val­lotta, hogy gyer­mek­ként gyak­ran bán­tal­maz­ták az uszo­dá­ban.

Stahl Judit kislányként elhivatottan készült sportolói karrierjére. Úszó akart lenni, és az sem szegte kedvét, hogy hajnalban már a medencében kellett lennie, és iskola után is várta az uszoda. Az egykori híradós ugyanakkor nem csak szép emlékeket őriz élete ezen szakaszából. Edzői ugyanis vele is keményen bántak, ahogyan akkoriban szinte mindenkivel.

„Hatéves koromtól úsztam tizenegy éves koromig. Oda-vissza, oda-vissza, oda vissza, minden hajnalban, minden délután. Olyan volt a medence, hogy az egyik végén befolyt a meleg víz. Oda nagyon jó volt úszni, onnan el kicsit rosszabb, mert a másik oldalon hideg víz folyt be. Amikor viszont onnan elúsztam, megint a pozitív világkép sejlett föl előttem.”

Egyébként is, egy kisgyerek miért úszik? Mert különben retteg attól, hogy kikapják, és megverik, aztán legfeljebb visszadobják

– mesélte Stahl a 10 bizalmas beszélgetés című interjúkötetben még tavaly. A szerző, Krizsó Szilvia, maga sem hitte, amit hallott ezért visszakérdezett, és a válasz hallatán elakadt a szava.

Igen vertek, de ez akkoriban nem volt ritka

– jelentette ki Stahl Judit, aki a bántalmazások ellenére is szerette az edzéseket. „A szüleim mindig mondták, hogy ne járjak. Mert ugye az úgy volt, hogy mentem hatra – azt hiszem hat vagy hét évesen egyedül jártam edzésre -, anyu vagy apu jött értem fél nyolcra. Bevittek a suliba, közben reggeliztem, aztán délután négyre megint visszamentem úszni”– mesélte a könyvben a TV2 sztárja.

Forrás: Ripost