Kerülte az embereket, alig tudott felmenni a másodikra, és már a kisfiát sem merte kivinni a strandra, annyira szégyellte a testét. Heinrichné Oláh Edit ekkor már majdnem 150 kiló volt. Végül úgy döntött, ez nem mehet így tovább. Ő maga írta le nekünk diétája történetét.

Már általános iskolás koromban kezdődtek a súlyproblémák. Az egész osztály súlyát és magasságát megmérték, és én 100 kiló voltam. Szörnyű volt! Azt mondta valaki, hogy te már 1 mázsa vagy! Sokszor próbáltam diétázni, kisebb-nagyobb sikerrel. Az egész életem szinte erről szólt.

Van egy csodás kisfiam, akiért felelősséggel tartozom, de nem jártam vele strandra, nem tudtam lehajolni hozzá, gondot okoztak a mindennapi teendők. Az iskolában is alig tudtam felmenni a második emeletre. És persze éreztem, hogy nagy a baj. Nem szívesen mentem emberek közé. Az édesanyám volt az, aki őszintén elmondta, hogy ez így nem állapot, és sürgősen tegyek valamit. Nagyon haragudtam rá, de ma már tudom, hogy ha akkor nem bántanak ennyire a szavai, akkor lehet, hogy nem lépem meg ezt a fontos dolgot.

Másnap ráálltam a mérlegre 147,7 kilót mutatott. Sokkot kaptam, odamentem anyuhoz, és csak sírtam, és sírtam. Erre ő: miért sírsz, attól jobb lesz?

Aznap nekiálltam kalóriát számolni. Elővettem egy füzetet lemértem magam, előszedtem a szekrény mélyéről pár kalóriatáblázatot, és elkezdtem vezetni. A családom segített, ők bátorítottak, és persze magamat is inspiráltam. Elképzeltem, hogy milyen lesz, amikor egy régen látott ismerős meglát és elájul, vagy netán meg se ismer majd. És hogy mehetek a fiammal strandra, és majd vehetek magamnak csinos ruhákat, cipőket!

Nagyon odafigyelek a mértékre. Nasizni is szoktam, de sokkal-sokkal kevesebbet, mint korábban. Amiből kevesebbet eszem, az a fehér lisztes, élesztős ételek. Átálltam teljes kiőrlésű kenyérre, de abból is keveset eszem. Sok csirke, hal, rizs, zöldség – ezeket eszem leginkább. Napi 1200 kalóriás étrendet követek. Egy internetes oldalt is elkezdtem használni, ami nagyon nagy segítség volt.

Sajnos mozogni keveset mozogtam. Vettem egy szobakerékpárt azon szoktam tekerni. Eleinte napi 10-20 perc ment. Most már 45-50 perc is megy. Néha tornáztam itthon. Most szeretnék elkezdeni komolyabban edzeni. Sokszor nagyon nehéz volt megállni, hogy ne egyek olyat, amire nagyon vágyom, de a napi kalóriakeretem már nem engedte meg.

Ilyenkor volt, hogy sírva álltam az étel felett, és gondolkoztam. Megegyem???

Vagy erős vagyok és legyőzöm a vágyam? Sokszor megkérdeztem magamtól, hogy mi van, ha megeszem? Jobb lesz? És mikor nem ettem meg, akkor másnap rettentő büszke voltam magamra. Ami mélypont volt, hogy lement 15 kiló, és szinte senki nem vette észre. Ezt nehéz volt feldolgozni, mert én nagyon büszke voltam magamra, és borzasztó volt, hogy a külvilág ezt nem látja. Ugyanakkor meg sem fordult a fejemben, hogy nem sikerül.

Először azt éreztem, hogy könnyebb a mozgás, könnyebben mentem a lépcsőn. Nem éreztem puffadást, amit korábban mindig a gyomromban. Le tudtam guggolni, könnyen le tudtam hajolni. És a ruhák – sorra fogytam ki belőlük, fantasztikus érzés volt!!

Voltak olyan napok mikor repkedtem, mert lement megint 1-2 kiló, és elértem az apró céljaim egyikét. Volt, hogy megállt a fogyás, akkor sokszor azt gondoltam, hogy nem adhatom fel, ha már eddig csináltam és sikeres vagyok. Nagyon sok előtte-utána képet csináltam. És mikor nehezebb napok voltak ezeket néztem, mert ott láttam, hogy addig a napig, mit is értem el. Ezek mindig nagyon nagy erőt adtak a folytatáshoz.

Aztán amikor már a külső szemlélő is látta a változást, az fantasztikus érzés volt. A sok dicséret, a sok kedves, és biztató szó, egyre több és több erőt adott a folytatáshoz.

Volt olyan, akivel évek óta nem beszéltem, és nem ismert meg.

Régi ismerősök, osztálytársak is sok erőt adtak, és támogattak, és őszintém megvallva ezekre nagyon nagy szükségem is volt, és van a mai napig.

Most 107 kiló vagyok. A célom 80-85 kilóra lefogyni, és azt tartani. Tervezem, hogy komolyan elkezdek edzeni. Most már elég erőt érzek magamban ehhez is. Szeretnék másoknak erőt adni, segíteni, hogy igenis kezdjék el a változást. Mert erővel, türelemmel és akarattal bármit meg tudunk csinálni, bármit el tudunk érni.