A község a letelepülő fejedelmi törzs szálláshelyéhez tartozott, nevét Gyécsa-Geicsa-Géza névtől származtatták, lakóinak hosszú évszázadokig kiváltságai voltak. ősi lakossága egyesek szerint fajilag, de szokásaiban, ruházatában, életmódjában is határozott törökös jelleget mutat. Feltevések szerint az Aldunán érkező honfoglalók, vagy rokon törzsek, /besenyők/ népesítették be.
A láp, a mocsárvilág őrizte meg számunkra ezt az ősi települést. Decs a felszínre került leletek alapján történelem előtti idők óta lakott hely.
A mai református templomudvarban bronzkori vésőre bukkantak, melynek bizonysága szerint már a primitív ember is alkalmas letelepülési helynek választotta Sárközt és benne Decset. Gyors fejlődése a kelták uralma idején az ipar, a kereskedelem, a föld- és szőlőművelés fellendülésével indult meg, majd ez a folyamat folytatódott a római idők alatt.
A település szomszédságában lévő, mára elpusztult Ete mezőváros közvetlen az eszéki-budai római hadiút mellett feküdt, így számtalan római kori emlék került elő az ásatások során.
A községről szóló legrégebbi írott emlék IX. Bonifác pápa levele 1402-ből, amelyben a pápa megengedi, hogy a decsi hívek az addigi fatemplom helyére kőtemplomot építhetnek. A dokumentum római pápai levéltárból származó másolatát ma is a decsi plébániában őrzik. Sárköz területe sűrű településhelye lehetett a mohácsi vészt megelőző kornak. Azonban a környező települések közül egyedül csak Decs maradt fenn, és élte túl a török hódoltság viszontagságait. Megmaradt hiteles tanúnak a templom, amelynek története a faluéval együtt a messze középkor századaiba nyúlik vissza.
Forrás:
http://www.vendegvaro.hu/Decs
http://www.orszagismeret.hu/telep_info.php?id=306
Cím: Fő u. 23.
Tel: +36 (74) 495-415
E-mail: [email protected]
Web: www.decs.hu
