Forrás: DiscoveryNews | 2015. 04. 16. 13:00:00, kép: Illusztráció – kelet-afrikai csimpánz Ugandában (Fotó: AFP)
Szenegál egyik szavannás területén kutatók megfigyeltek egy csimpánzcsoportot, amely faágakból dárdákat készít, és levadássza velük zsákmányát.
A Királyi Társaság Open Science folyóiratában leírt technika talán az emberek és csimpánzok közös ősétől ered, azt sugallván, hogy a legkorábbi emberek hasonló módon vadászhattak.
A megfigyelések szerint a csimpánzok időt szakítottak a leghalálosabb, leghatékonyabb dárdák előállítására. „Az eszközöket élő faágakból készítik, lehántják róluk az oldalágakat és leveleket, valamint vékony végét – mondja Jill Pruezt, a vizsgálat vezetője. „Néhány egyed tovább nyesi az eszköz csúcsát fogával – tette hozzá. – A fegyverek átlagos hossza 75 centiméter.”
Pruetz és csapata Szenegál délkeleti részén, a Fongoli régióban figyelte meg a főemlősöket, amint eme módon dárdákat készítenek. A fegyverekkel mancsukban megközelítik a fülesmakikat avagy galágókat (apró termetű, nagy szemű főemlősök), és halálra döfik őket. Az éjszakai életmódra berendezkedett fülesmakik nappal idejük nagy részét faüregekben szunnyadozva töltik, ennélfogva könnyű prédái a felfegyverzett csimpánzoknak.
A kutatók megjegyezték, hogy a kifejlett nőstények gyakrabban állítanak elő és használnak lándzsát, mint a hímek. Eme utóbbiak inkább testméretükre és erejükre támaszkodnak vadászatkor. Mivel a nőstényeket majdnem mindig akadályozzák a hátukra vagy hasukra kapaszkodó utódok, ennélfogva a fegyveres vadászat nekik sokkal hatékonyabb, mint az üldözéses.
A kutatók azt gyanítják, hogy egy nőstény főemlős találhatta fel a világ első dárdáját is.
„Számos főemlősfajnál a nőstények az innovátorok és a gyakoribb eszközhasználók, ennélfogva elképzelhetőnek tartom, hogy egy nőstény találta fel ezt a technikát” – mondja Pruetz.
A Fongoliban a domináns hímek támogatják a nőstényeket és a fiatalabb hímeket azzal, hogy megengedik nekik az elejtett zsákmány megtartását. Ez a kutatók szerint igen ritka, mivel a legtöbb csimpánzcsoportban a nagy testű hímek ellopják a zsákmányt az alárendeltektől.
A fongoli csimpánzok az egyetlen ismert főemlősök, amelyek szisztematikusan nagy testű zsákmányokra vadásznak fegyverekkel, így maga a régió is nagyon érdekes a kutatóknak. Szavannás terület, több mint hét hónapig tartó száraz évszakkal. A korai emberek hasonló környezeti feltételekkel nézhettek szembe, emiatt erőteljesebben támaszkodhattak a húsfogyasztásra és a hatékony vadászati módszerekre. Pruetz úgy véli, elképzelhető, hogy néhány korai ember is galágókat evett, amellett, hogy nagyobb testű zsákmányokat próbált levadászni vagy tetemüket fellelni.
Egy Homo erectus ősember arcrekonstrukciója a szegedi Móra Ferenc Múzeumban 2013. április 30-án. (MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely )
Travis Pickering a Wisconsin-Madison Egyetem antropológusa részletesen tanulmányozza az emberi családfa korai tagjait, úgymint az Australopithecus robustust és a Homo erectust. Úgy hiszi, vadászat szempontjából az egyszerű fadárdák kiegyenlíthették az erőviszonyokat bizonyos nőstény főemlősök és fiatalabb, kisebb hímek esetén.
„A gerinces zsákmány nehezebben elérhető a fongoli csimpánzoknak, mint más, erdősebb helyszíneken, ezért ezek az állatok leleményessé váltak, és előálltak egy olyan módszerrel – jelen esetben fegyverrel – , ami nagyobb vadászati sikert biztosít nekik” – magyarázza, hozzátéve, hogy a megtámadott fülesmakik harapnak, így a dárda biztonságos távolságot hoz létre vadász és a kinézett zsákmány foga között.
Míg az emberi vadászatnak hasonlóan egyszerű kezdetei lehettek – ami felöleli a kisebb zsákmányfajok ledöfését -, Pickering úgy véli, a korai embereknél az erősebb nem mindezt teljesen más szintre emelte, amikor megkezdte a koordinált csoportokban való vadászatot. „A nagy testű állatok csoportos vadászata előnyös, hiszen több szemmel éberebbek a vadászok, emellett ha egyikük bajba kerül, azonnal védelmére kelhet egy másik” – magyarázza.
Hozzátette, nem szabad elmenni ama tény mellett sem, hogy a legtöbb hím nagyobb és erősebb a nőstények többségénél, egy dárda elhajítása, vagy beledöfése egy nagy, vastag bőrű antilopba vagy zebrába jóval több erőt követel meg, mint egy galágó megölése.
