Csukás István Kossuth-díjas költő, író, a Nemzet Művésze negyven évvel ezelőtt írt regényét, az „Utazás a szempillám mögött” című művét mutatja be a Zichy Szín-Műhely. Az álombéli utazást május 10-én láthatja először a közönség a Stefánia Palotában.
A Zichy Szín-Műhely Csukás István negyven éve írt, a fővárosban még sohasem játszott regényének új színpadi feldolgozását tűzi műsorra. A mesejáték egy magányos kisfiúról, Lackóról szól, aki elgurult üveggolyóját hiába keresve, elalszik. Az üveggolyó álmában is gurul, és Lackó a keresése közben sok mindennel találkozik. Álmában különös lények szólítják meg, szobája tárgyai szokatlan alakot öltenek, nyílnak, dőlnek, felemelkednek, átlátszanak. Végül a megtalált üveggolyó örök barátokat szerez, akik csak az álomban érhetők el ugyan, de létezésük a valóságot teszi elviselhetőbbé, teljesebb emberré formálva a kisfiút.
Csukás István az InfoRádiónak az előadás kapcsán elmondta, hogy egy friss, új színdarabot kapnak a gyereknézők.
A 2008-as mesejátékhoz képest itt az újdonság az is, hogy a zene is más lett.
„Szitha Miklós, a Talamba ütőegyüttes vezetője szerezte a zenét, aki egy másik színdarabomhoz is írt már zenét, úgyhogy örömmel vettem tudomásul, mikor a Zichy Szín-műhely felkérte őt a zeneszerzésre” – mondta az író.
Csukás István sokszor az életből merítette karaktereit, Lackó figurája is így született meg:
„A legnagyobb magyar íróra, Móricz Zsigmondra hivatkoznék, nem kell kitalálni semmit, a világ úgy csodálatos ahogy van. Meg kell ismerni, le kell jegyezni”
– mondta Csukás István.
Lackó álombéli kalandjait a szerző egy keresés, kutatás történetében írta meg.
Lackó elalszik, mégpedig azzal a nyugtalan gondolattal, hogy napközben elhagyta az üveggolyóját. Nappal lélegző figurákkal találkozik az álomban, csak a nyomozásban – mert nyomoz az üveggolyó után – egy kicsit tündöklőbben és varázslatosabban viselkednek” – mesélte Csukás István.
Ők mind állatok, furcsa lények, van izgő-mozgó nyúl, pukkancs egér, aki csupa ideg folyamatosan, egy sánta kutya, aki a nyomozásban segít Lackónak, és van egy hű barátja is, a Hangya, tehát valahol ez egy állatmese is. A költő szerint a legősibb és a legszebb része a mesevilágnak az állatmese.
„Animáltuk, tehát lelket leheltünk bele, megszemélyesítettük az állatokat. Az ősi nagy sóvárgásnak, hogy egy volt a világ, ez a mostani visszfénye még elég jól ragyog” – mondta, és példaként A dzsungel könyvét említette, amely a lényege, hogy még egymás nyelvét is meg tudjuk tanulni.
Fontos pillanata az előadásnak és magának az írásnak is az ébredés, és hogy utána ez a világ megmarad mégis csak valamiképp.
„A nagy üzenet az, hogy amikor az üveggolyóba belenézel, mindig meglátsz minket, tehát a látomás örök, a megálmodott világ örök, főleg a barátság örök”
– meséli a költő, hozzátéve, hogy nem oktatni, és nevelni akart, meg mindenféle bölcsességre tanítani a gyerekeket, hanem elszórakoztatni, esetleg elringatni.
„Meggyőződésem, hogy a gyerekek ezt nagyon szeretik, onnan tudom, hogy én is szerettem gyerekkoromban. A gyerek ébren is tud álmodozni, teljes birtokában van ennek a kicsit önkívületi, kicsit varázslatos, kicsit tündéri állapotnak” – mondta Csukás István.
Forrás: infostart.hu
