2015. 06. 19. – 08:10
forrás: MTI
Ezrével repültek a kérészek a víz felett a Maros-torkolat és a város között csütörtökön napnyugta előtt.
A természeti jelenség megfigyelésére szép számmal gyűltek össze az emberek a folyóparton, a vízen álló stégeken, a folyón úszó ladikokban és hajókon. A bámészkodók mellett madarak és a halak is várták a rovarok felbukkanását, a különféle fecskék, sirályok, valamint barázdabillegetők figyelték a víz felszínét, de még a vadkacsák is kérészekből lakmároztak ezen az estén.
Csehó Gábor biológus, a Szegedi Tudományegyetem természetismereti tudástárának munkatársa az MTI-nek elmondta, a tiszavirágok (Polingenia longicauda) lárvái a nőstények által lerakott petékből fejlődnek ki a mederfenéken. A kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után június elején a lárvák előbújnak üregükből és a víz felszínére emelkednek.
{gallery}news_img/201506/2015-06-19/tiszaviragzas{/gallery}
Kérészrajzás a Közép-Tiszán
A szakemberek szerint a rajzás időpontja függ a vízhőmérséklettől, a napos órák számától, de egyes feltételezések szerint még a holdfázis is befolyásolhatja azt. A vízből kibúvó lárvák leginkább a partról benyúló faágakon, a vízben álló stégeken vedlenek, a nőstények egy, a hímek két alkalommal. A kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja a mintegy hétezer petéjét.
Csehó Gábor elmondta, a tiszavirág és a vele rokon fajok az ipari forradalom előtt még egész Európában előfordultak, a szennyezések miatt azonban ma már csak a Tiszán és mellékfolyóin figyelhetők meg. A faj védett, állományát a vízszennyezés mellett veszélyezteti a folyómeder kikövezése is.
