Több száz olajtárolásra használt óriási tankerhajó vesztegel jelenleg a világtengereken kedvezőbb piaci helyzetre várva: világszerte kezdenek megtelni a szárazföldi tárolók, és az alternatív helyek keresése kiterjedt a vizekre is.
A tankerhajók tárolási célú használata azonban a sokszorosára emelte a költségeket, ami tovább nehezítette az olajárzuhanás miatt amúgy is válságban lévő ágazat helyzetét. A legnagyobb bajban a kisebb, független cégek és az olyan olajtermelő országok vannak, mint az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia vagy Oroszország.
Április végére az Egyesült Államok partjainál egy korábban soha nem látott flotta torlódott fel: több mint hetven nagy olajszállító tankerhajó várt a kikötőknél, vagy egyszerűen hetek óta a tengeren vesztegelt. Mindez az elmúlt két hónap eseményeinek az eredménye – a világszerte kirobbant Covid–19-járvány megakasztotta a termelést és a fogyasztást is, ami rányomta a bélyegét az olajpiac egészére. Ebben az évszázadban nem voltak még ennyire alacsonyak az olajárak, mint most, a kereslet visszaesése pedig a 2008–2009-es pénzügyi válság idején mért szintet is alulmúlta.
A lehetőségek beszűkülésével az olajtermelők új tárolási alternatívák után néztek: barlangok, nem használt olajvezetékek vagy vasúti tartálykocsik is látókörükbe kerültek. Újabban egyre inkább terjed a nagy olajszállító hajók használata. Az úgynevezett szupertankerek a világ legnagyobb, ember alkotta szállítószerkezetei. Egy ilyen hajó akár közel fél kilométeres hosszúságot is elérhet, és kétmillió hordó olaj szállítására képes. Világszerte mintegy nyolcszáz ilyen hajó készült, és a Bloomberg szerint ebből jelenleg legalább százat tárolásra használnak, de május végére ez a szám megduplázódhat.
– Példátlan időket élünk most a tankerhajók történelmében, és bár a hírek leginkább a szupertankerekről szólnak, valójában a kisebb hajókat is ugyanígy tárolásra használják – mondta Gregory Lewis szállítmányozási elemző a Reuters hírügynökségnek.
Aggasztó kilátások. Szállítóhajó vesztegel a kaliforniai partoknál
Fotó: MTI/EPA/Etienne Laurent
Becslések szerint jelenleg legalább 160-200 millió hordó kőolaj várja a vevőjét valahol a világtengereken hánykolódva. Utoljára 2009-ben volt példa hasonlóra, de akkor csak mintegy felét, százmillió hordó olajat tároltak a tartályhajók. A helyzet egyrészt környezeti kockázattal jár, másrészt nem látszik, hogy meddig tart majd ez az állapot. Az új igények és Szaúd-Arábia megnövekedett termelése miatt április második felére egy szupertanker üzemeltetésének napi átlagára 300-335 ezer dollárra nőtt, vagyis egyetlen olajszállító hajó várakoztatása havi kilencmillió dolláros költséget jelent. Összehasonlításképpen: februárban egy ilyen hajó napi átlagos működtetése még csupán húszezer dollárba került a Republic orosz lap adatai alapján.
A világ kőolajpiacának több mint 40 százalékán három ország osztozik: Egyesült Államok (18 százalék), Szaúd-Arábia (12 százalék) és Oroszország (11 százalék). Mindhárman erősen meggyengülve kerülhetnek ki a jelenlegi helyzetből. Az Egyesült Államokban az elmúlt hetekben számos kitermelő cég felfüggesztette a működését vagy a csőd szélére került. A Bloomberg szerint az országban az év elején még mintegy 650 olajfúró torony működött, de április végére már csak 378 maradt üzemben.
Az egyik legnagyobb olajtermelő vállalat, az ExxonMobil részvényárfolyama például 38 százalékkal zuhant, és egy szintre került a digitális filmplatform, a Netflix értékével. Szaúd-Arábia Washingtonhoz hasonlóan szintén erősen érintett: GDP-je mintegy negyven százaléka az olajszektorból származik, ráadásul erősen rá van szorulva a tengeri szállításra. Oroszország kiépített olajvezeték-rendszerrel is rendelkezik, így a szállítási költségek megnövekedése kevésbé érinti, de az alacsony olajár annál inkább: a 2020-as orosz költségvetés 35 dolláros minimális hordónkénti árral számolt, azonban az elmúlt egy hónapban az olaj világpiaci ára április 13-án járt utoljára 30 dollár felett.
magyarnemzet, Hirmagazin.eu
