Innentől kezdve a lakosságszám emelkedik, a XIX. századi gazdasági fellendülés következtében majdnem eléri a kétezret. Főleg agrárnépesség lakja. A kivándorlás és az első világháború visszaveti a növekedést. 1939-ig mérsékelt változást láthatunk. Az újabb háború már nem csak a frontélmények meséléséből áll a csóriaknak. 1944 decemberétől 1945 márciusáig folyamatos harcok dúlnak a német és orosz csapatok között. A polgári lakosság jelentős része nyugat felé menekül. Ők majd csak májusra térnek haza, hogy megkezdjék a falu újjáépítését.
Az 1945-től 1990-ig tartó időszak ellentmondásos. Sokan költöznek be, növekszik a lakosságszám. Ez főleg Székesfehérvár szívó hatásának, a közeli inotai hőerőműnek, valamint a várpalotai szénbányának köszönhető. Szinte megvalósult a teljes foglalkoztatottság. Akkoriban népesült be a mai Táncsics utca, Vörösmarty utca, Dózsa György utca, Széchenyi utca, Csók István utca, ami korábban grófi szérűskert volt. 1948-tól állami kézbe került az oktatás, 1960-ban pedig átadták a községi művelődési házat. A faluban 1958-tól TSZ is működött.
Történelmünk utolsó 16 éve a demokrácia kiépítéséhez kötődik. 1990-ben polgármesterré választották Csete Dezsőt, aki 2006-ig viselte ezt a pozíciót. Vezetése alatt a faluban tornaterem készült, felújították a kastélyt, kiépült a gáz, szilárd burkolattal látták el az utcákat, telkek kerültek kialakításra, felépült egy tekepálya, egy futballpálya.
2006. október elsején Csete Krisztián került a polgármesteri székbe.
Cím: Csór Fő tér 10.
Tel: +36 (22) 599-511
E-mail: csorhivatal@fejernet.hu
Web: www.csor.hu
