Csonka András diplomatának is készült

Azt mondja, megküzdött a színészetért, hiszen harmadszorra vették fel a főiskolára. Ha intenzívebben tanult volna nyelveket, most diplomata lehetne, mindig is vágyott erre a pályára.

Elhalmozzák színházi és televíziós munkákkal, ami nem is baj, hiszen szabadúszóként dolgozik, annyit keres, amennyit játszik. Ma már ott tart, hogy ha két hétig nem szerepelhetne, már hiányozna neki a színház.

Rapszodikus pálya a színészeké: vagy minden összetorlódik, vagy nem történik semmi. Szabadúszóként nem ajánlatos nemet mondani a felkérésekre, mert esetleg nem keresnek többé – mondja a Szabad Földnek adott interjújában Csonka András. – Szerencsére, akinek eszébe jutok, az nekem megfelelő feladatot kínál, ismerik a képességeimet. Ki sem látszom a munkából: augusztus végétől október elejéig öt hét alatt három premier! Szerepelek a Játékszín Rejtő Jenő-darabjában, A szőke ciklonban, a Budapesti Operettszínház felújított Mágnás Miskájában, illetve a Karinthy Színház A bolond lány című vígjátékában. És meghívott a TV2 a Sztárban sztár legújabb szériájába.

Ennyi idősen az kezd foglalkoztatja, miként alakul a további élete. Néha azon töpreng, miért nem lehet Magyarországon sok évtizedes munka után megválasztaniuk az embereknek, hogy milyen körülmények között szeretnének megöregedni. – Az is kérdéses, lesz-e egyáltalán nyugdíjam, pedig mennyi pénzt befizettem már a közös kasszába – teszi hozzá. – Ha kiszámítható lenne a jövő, tervezhetném a saját utamat, akkor szívesen élnék tengerparton. Ez azonban csak illúzió marad. Különben is, két hét után hiányozna a színház.

Az interjút készítő Borzák Tibor kérdésére, mi szerint érez-e kiszolgáltatottságot, bevallja, hogy elkoptak a kapcsolatai. Biztosnak véli, hogy nem lesz belőle unokákkal körbevett nagypapa, bár az édesapját is ötvenéves korában érte el a gyermekáldás. – Nem biztos, hogy klasszikus családban boldog lennék, amint az sem biztos, hogy egyedül boldogtalan vagyok – jegyzi meg.

Bizonyos krízishelyzeteket nem a barátaimmal beszél meg, hanem pszichiáterrel. Szerinte egy szakember, kvázi egy idegen józanabbul ítélkezik fölötte. Megadja a lelki kijózanodást. Édesanyja halálakor is volt pszichiáternél. Nemrég pedig azért fordult hozzá, mert a reflux betegsége már a hangszálait veszélyeztette. – A legkisebb egészségügyi tünetben is a legrosszabbat látom – vallja be. – Ha émelyeg a gyomrom, már hívom az orvost, általában onnan indítok, hogy rákos vagyok. Persze mindenki jót röhög rajtam, hiszen tudják, hogy hipochonder vagyok.

Forrás: mixonline; Kép: Google,
Korrektúra: www.hirmagazin.eu