A magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott három érmet szerezve minden idők legjobb téli olimpiai szereplését érte el Pekingben.
A csapat a két hét alatt megjárta a mennyet és a poklot is, de végül egy arany- és két bronzérem lett ennek az eredménye. Az emberfeletti teljesítmény és a fantasztikus eredmény a versenyzők, a szakmai stáb, valamint a szövetség dolgozóinak és a kormány támogatásának közös eredménye Kósa Lajos, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnöke szerint, akivel az Origo Sport exkluzív interjút készített, melyben szó esett a magyar küldöttség szerepléséről, utánpótlásról, illetve, hogy a jövőről.
Nehéz, fárasztó, örömteli napokon vagyunk túl, de mi az, ami most elsőként eszébe jut a mögöttünk lévő napokról – kérdeztük Kósa Lajost.
Az örömteli. Majdnem elsírja magát az ember, amikor újra nézi ennek a csapatnak a teljesítményét. Négy év kemény munkája van ebben, le a kalappal mindenki előtt.Ebben az eredményben mindenki benne van, de legfőképpen a versenyzők. Amit pedig Ádó csinált, nyugodtan mondhatom, hogy ennek a sportágnak a legeslegnagyobbjai közé emeli őt. Minden tiszteletem az övé, és még mindig csak 23 éves.Valamint külön szeretném megköszönni a támagatást a magyar kormánynak, mert nélkülük ez az egész nem sikerült volna.
Most a boldogság pillanatait éljük, de fel tudná idézni, hogy mit érzett, amikor a téli olimpia kezdete előtt öt nappal Liu Shaoang elkapta a koronavírust? Gondolt arra, hogy mindennek vége?
Egyáltalán nem. A válságstábot azonnal összehívtuk, de mindenki nyugodt volt. A korcsolyasportban egyébként sem jellemző a pánikolás. Mindenki tette a dolgát, így biztosak voltunk benne, hogy Ádó ki fog tudni utazni az olimpiára.
Mi járt a fejében, amikor Liu Shaoang megnyerte a férfi 500 méteres verseny döntőjét?
Itt néztük a döntőt a csarnokban és mondanom sem kell, magunkon kívül voltunk. Nem lehet leírni azt az érzést. Nagyon kellett ez a siker a csapatnak. A sors nagyszerű dramaturg, mert visszaadta azt, amit máshonnan elvett. Ezen az olimpián aztán minden volt, nagyszerű kezdés után azonnal bronzérem, majd jött az 1000 méteres döntő, ahol teljesen katasztrofális futamvezetés volt, ami az egész versenynapra rányomta a bélyegét. Persze,
meg lehetett ítélni Sanyi kizárását a rossz pályalezárás miatt, de akkor a kínai versenyzőt is ki kellett volna zárni, mert ő meg két kézzel húzott hátra.
Mit ad ez a siker ennek a sportágnak? Hiszen általában az a tendencia, hogy egy-egy olimpiai aranyérem után elkezdenek özönleni a gyerekek.
Magyarországon a téli sportágak közül leginkább a korcsolyasportok dominálnak, de ezekhez mind csarnok kell. Ennek megfelelően már vidéken is elkezdtünk fejleszteni a korcsolyasportnak megfelelő csarnokokat, tehát remélem, hogy még több fiatal jelentkezik majd korcsolyázni. Azt azonban látni kell, hogy itt óriásokkal birkózunk.
Csak emlékeztetőül: nem kezdődött jól a magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott számára az idei téli olimpia, ugyanis öt nappal a nyitány előtt Liu Shaoang szereplése még nem is volt biztos, mivel pozitív koronavírustesztet produkált, végül pár nappal a magyar küldöttség után elindulhatott Pekingbe, ahonnan aztán egy arany- és két bronzéremmel tért haza. A hazaérkezést követően Bánhidi Ákos edző-menedzser elégedetten értékelte az elért eredményeket és a csapat mentális hozzáállását a nehéz helyzetekben is.
Nem tudom elmondani, milyen volt ezzel kelni és feküdni. Csoda, hogy nem kerültünk diliházba. Mindennap figyelni a tesztjeink eredményét, miközben hiába tesz meg mindent az ember, öt napig lappang benne a vírus. Négy évig dolgozunk valamiért, és ennyin múlik. Nem könnyű ezzel a tudattal neki menni minden napnak, miközben folyamatosan dolgozni kell, hogy eredményesek legyünk. Ez olyan embertelen nyomás volt, hogy a legmagasabbra emelem a kalapom a sportolók, a szövetségi dolgozók, az orvosok és a kollégáim előtt” – mondta Bánhidi Ákos, aki szerint a siker titka, hogy mindenki egy célért küzdött végig.
„Amikor az Ádó megbetegedett azt gondoltam, hogy kénytelen lesz majd elszeparálva, egyedül korcsolyázni, mert mégis csak egy fertőző vírusos betegségről volt szó, de teljességgel megdöbbentem, hogy azok a versenyzőink, akik nem jutottak ki az olimpiára, a karantén veszélyét vállalva egymás után jelentkeztek, hogy segítenek Ádónak edzeni. Mi nem kértük őket erre, maguktól találták ki, de számomra ez legalább akkora emberi győzelem, mint amit elértünk kint Pekingben.
FOTÓ: CSUDAI SÁNDOR – ORIGO
A magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott 2018 után ismét bebizonyította tehát, hogy fel tudja venni a versenyt olyan országokkal szemben, mint például a korcsolyázás őshazája, Kanada, ahol már a 2010-es téli olimpia idején a fedett jégpályák száma jóval háromezer felett volt, és ahol tízezrek űzik napjainkban ezt a sportágat. Az edző-menedzser szerint az eredményesség szempontjából fontos, hogy rendelkezésre álljanak a megfelelő körülmények, de kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy milyen utánpótlás áll a szövetség rendelkezésére.
„A múltban is voltak nagyszerű korcsolyázóink, mint Huszár Erika vagy Knoch Viktor, vagy Heidum Bernadettet, de sorolhatnám még, hiszen korábbról is vannak korcsolyázóink, akik eredményesek voltak. Nem annyira mint a mostani generáció, de mindig sikerült tehetségeket találnunk, csak nem mindegy a merítés. Egy kanadai vagy koreai rendszerben egész egyszerűen sokkal több tehetség kerül bele a merítőhálóba. Nálunk ez még mindig erősen véletlenszerű” –mondta az Origónak Bánhidi Ákos, aki reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a 2026-os milánói téli olimpiára is legalább ennyire felkészült magyar csapat fogja képviselni Magyarországot.
origo
