Bernadette Soubirous volt az a személy, akinek a testét természetfeletti vagy paranormális erők védték meg attól, hogy halála után bomlásnak induljon. Romlatlan testekről többnyire a Katolikus Egyházzal kapcsolatban beszélnek, de ismereteink vannak hindu, buddhista és muzulmán vallású emberek létezéséről, akiknek hasonló módon konzerválódott a szervezetük. Bernadette Soubirous úgy tűnik, hogy szinte pontosan ugyanolyan állapotban van mint azon a napon, amikor meghalt, és miután eltemették egy nedves sírba 136 évvel ezelőtt.
Eredetileg 1909-ben exhumálták, amikor boldoggá avatásához készültek. Annak ellenére, hogy nem lett bebalzsamozva, a teste szinte tökéletes állapotban maradt meg. Gondosan kidolgozott átverés? Természetes konzerválódás? Csodás víz? Sajnos az egyház senki számára nem tette lehetővé semmilyen független vizsgálat elvégzését, melyek bizonyíthatták volna a test eredetiségét. A szkeptikusok szerint a vékony viaszréteg, mellyel arcát és kezét befedték bizonyítja, hogy a bomláson próbáltak „javítani”.
1919. április 3-án újabb exhumálásra került sor, amivel doktor Talon és doktor Comte orvosokat bízták meg, melyen jelen volt Nevers püspöke, egy rendőrségi biztos, valamint az önkormányzat és az egyházi törvényszék képviselői. Minden ugyanúgy zajlott, mint az első exhumálás során. Esküt tettek, felnyitották a kriptát, a testet áthelyezték egy másik koporsóba, és újratemették. Miután az orvosok megvizsgálták a testet, egyedül visszavonultak, hogy egy külön helyiségben írják le a személyes beszámolójukat anélkül, hogy egymással konzultáltak volna.
A két beszámoló tökéletesen egyezett egymással, valamint a Jourdan és David nevű orvosok 1909-es jelentésével. Egy új elem azonban volt a test állapotát illetően. Ez „foltokban penész és egy réteg só jelenléte, amely úgy tűnik, hogy kálcium-só” volt, és amely valószínűleg annak eredménye, hogy az első exhumálás során lemosták a testet.
„Amikor a koporsót felnyitottuk, a test úgy tűnt, hogy teljesen ép és szagtalan.” (Dr. Talon konkrétabb volt: „Nem volt rothadó szaga, és a jelenlévők egyike sem tapasztalt kellemetlenséget.„) A test gyakorlatilag mumifikálódott, foltokban penész borította és jelentős réteg só, amely a jelek szerint kálcium-só. A csontváz teljes, és lehetséges volt egy asztalra helyezni minden gond nélkül. A bőr néhány helyen eltűnt, de még mindig jelen van a legtöbb testrészen. Néhány véna még látható.”
Délután 5 órakor a testet újratemették a Szent József kápolnában Foreister püspök, és a rendőrbiztos jelenlétében. Íme néhány részlet Comte doktor beszámolójából:
„Nevers püspöke kérésére leválasztottam és eltávolítottam a jobboldali ötödik és hatodik borda alsó részét mint ereklyét. Megfigyeltem, hogy egy ellenálló, kemény anyag volt a mellkasban, amely a máj volt, befedve a rekeszizommal. Vettem egy darabot a rekeszizomból és az alatta lévő májból szinén ereklyének, és megerősíthetem, hogy ez a szerv figyelemre méltó állapotban őrződött meg. Szintén eltávolítottam a két térdkalács csontot, melyek a bőrbe kapaszkodtak, és amelyeket több kálciumos anyag fedett. Végül a combok külső részeiből jobbra és balra izom darabokat vettem ki. Ezek az izmok is nagyon jó állapotban voltak, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy bomlásnak indultak volna.”
„Ebből a vizsgálatból megállapítottam, hogy a Tiszteletreméltó Bernadett teste ép, a csontváza teljes, az izmok elsorvadtak, de jól megőrződtek; csak a bőr, amely összezsugorodott tűnik úgy, hogy szenvedett a nyirkos koporsó hatásától. Ez okozott egy szürkés árnyalatot, és foltokban penész borította, és elég nagy számban kristályok és kálcium-só, de a test úgy tűnik, hogy nem indult romlásnak, illetve bomlásnak a holttest, bár ez elvárható lenne és normális, miután ilyen hosszú ideig volt a földben lévő kriptában.”
Bernadette halálakor, 1879-ben
1925-ben a test harmadik, és egyben utolsó exhumálását végezték el. Ez alkalommal Bernadett szent testéből több ereklyét is eltávolítottak. Doktor Comte volt újra, akit felkértek az eljárás lefolytatására. Miután a sebészeti rész véget ért, a testet kötszerekbe bugyolálta, így csak az arc és a kezek maradtak fedetlenül. Bernadett testét ezután visszahelyezték a koporsóba, de nyitva hagyták. Ezen a ponton egy precíz lenyomatot készítettek az arcáról, és a párizsi Pierre Imans nevű cég egy könnyű viasz maszkot készített a lenyomat, és néhány valódi fotó alapján. Ez általános gyakorlat volt az ereklyék esetében Franciaországban, mivel félő volt, hogy a mumifikálódott arc feketés árnyalata, és a beesett szemek és orr kellemetlen benyomást keltenének az emberekben. A kezek lenyomatait szintén elkészítették. Három évvel később 1928-ban doktor Comte jelentést tett közzé Boldogságos Bernadett exhumálásáról a Lourdes-i Notre-Dame Orvosi Társaság hírlevelében.
„Szerettem volna megnyitni bal oldalon a mellkast, hogy eltávolítsam a bordákat, mint ereklyéket, majd a szívet, melyben biztos vagyok, hogy túlélte. Azonban ahogy a törzset a bal kar támasztotta, elég nehéz lett volna megpróbálni nagyobb észrevehető károsodás nélkül. Mivel a Főtisztelendő Asszony már kifejezte azon óhaját, hogy a Szent szívét együtt kell megőrizni az egész testével, és mivel a püspök úr nem ragszkodott hozzá, feladtam a bal oldali mellkas megnyitásának ötletét, és megelégedtem két jobb oldali borda eltávolításával, amelyek jobban hozzáférhetők voltak.”
„Ami meglepett a vizsgálat során, az természetesen a csontváz, a kötőszövetek, az izmok (még rugalmas és szilárd), a szalagok és a bőr állapotának megőrződése volt, és mindenekelőtt a máj teljesen váratlan állapota 46 év után. Az ember azt gondolná, hogy ez a szerv, amely alapvetően puha, hajlamos nagyon gyorsan lebomlani vagy megkeményedni egy meszes állapotba. Mégis, amikor belevágtam, majdnem normális volt az állaga. Erre felhívtam a jelenlévők figyelmét megjegyezve, hogy ez nem tűnik természetes jelenségnek.”
Szent Bernadett teste számára egy kristály koporsó készült, és a Szent Gildard kápolnában került elhelyezésre a Nevers kolostorban, ahol tizenhárom évig élt. Teste 1925. augusztus 3-ika óta háborítatlan, és az oda látogatók megtekinthetik a kápolnában.
forrás: Újvilágtudat
