Miért számít ez jobban bármilyen más kellemetlen érzésnél? Részben azért, mert a magány nemcsak érzelmi probléma, nemcsak a lelkünknek fáj.
A krónikusan megélt magány olyan hatással van a testre, mintha napi 15 szál cigarettát szívnánk, és a korai halál szempontjából komolyabb rizikófaktor, mint az elhízás vagy a mozgáshiányos életmód. A tartósan magányos ember hajlamosabb a szívbetegségekre, a rákra és a cukorbetegségre is.
Az egészségügyi kockázat mellett az sem mellékes, hogy magányosan nehéz boldognak lenni a bőrünkben. A kutatásokból úgy tűnik, hogy az érzés negatívan hat az élettel való elégedettségünkre, hogy erős szociális kapcsolatok nélkül nehéz napi szintű jól-létet megélni.
Az élet gyakran egy átkozott rohanás, amiben az ember örül, ha van ideje lerogyni, begubózni, csendesen elszöszmötölni, de a tudomány mai állása szerint bármilyen nehéz is a lét, érdemes energiát szentelnünk a családra, a barátokra, a kapcsolatokra, találkozásra, kimozdulásra. A magány ugyanis szívás. A közös magány különösen az.”
Dr. Csernus Imre
forrás: lilapuli.hu
