A tisztás, ahová az 1986-os katasztrófa után leparkolták, majd sorsukra hagyták a mentésnél használt járműveket, most olyan üres, mintha soha nem lett volna ott semmi.
A Csernobiltól 15 kilométerre délnyugatra található járműtemetőt a Lenin atomerőmű robbanása után jelölték ki, 1987-ben. A telepre azok a járművek kerültek, amik részt vettek az evakuálásban és a sugármentesítésben.
Vannak itt teherautók, autóbuszok, páncélozott harcjárművek, tankok, tűzoltók, számos tehergépjármű és a Szovjetunióban gyártott Mi-6-os szállítóhelikopterből is került ide jó néhány példány. De nemrég kiürült a tisztás, az összes tank, harcjármű, teherautó és még a helikopterek is eltűntek.
Egyesek szerint fémtolvajok állnak a háttérben, akik szép lassan teljesen kifosztották a területet. Úgy gondolták, hogy a közel 30 éve sugárzó járművek már nem jelentenek veszélyt és simán elloptak mindent, azonban egyes hírforrások szerint az ukrán hadsereg szállította el az itt “parkoltatott” járműveket, és amit lehetett felújítottak, vagy kinyerték belőlük a még használható alkatrészeket.
Az igazság azonban ennél sokkal egyszerűbb és logikusabb: állítólag a kormány egyszerűen beolvasztotta és újrahasznosította amit lehetett, 2012-re a roncstemető szinte teljesen megszűnt. Most attól rettegnek az emberek, hogy olyan termékek is bekerülnek így az ukrán/orosz piacra, amik sugárzással fenyegetik a lakosságot.
A haderő számos páncélost bevetett a területen. Javarészt BTR-60, illetve BRDM-2 gumikerekes páncélozott harcjárművekről van szó. Mi-26-os Mi-8-as, Mi-17-es, Mi-6 és Mi-24-es helikopterekkel oltották a tüzet. Az erőmű körüli romok eltakarítására és az új szarkofág építéséhez főleg civil járműveket használtak, azonban a zónában több falut is lebontottak, illetve számos földmunkához alkalmazták a BAT-M típusú buldózereket.
A járműtemető az idők során szépen megfogyatkozott. Rengeteg olyan ember akadt, aki kisebb szuveníreket vitt haza magával, de volt olyan csapat is, aki kifejezetten a fémre utazott. Nem volt nehéz dolguk, hiszen a roncstemető a 30 kilométeres zónahatár szélén volt, és sok helyen csak egy drótkerítés jelölte a határt.
A roncstemető egészen 2008-ig látogatható volt a Zónába érkező katasztrófaturistáknak, majd miután sokan megfogdosták és beleültek a járművekbe, sőt, szuveníreket vittek a telepről, megtiltották az odalátogatást.
Forrás: kárpáthír
