A pompásan zöldellő, húsos levelű aloe vera egy igazi csodanövény. A levelei között lévő átlátszó gélszerű anyagban rengeteg jótékony hatóanyag rejtőzik, amelyek segítségével többféle betegségtől is megszabadulhatunk.

Cserépedényben nő, több mint 100 különböző betegség gyógyítására alkalmas!

Ez a gyógynövény 75 féle tápanyagot tartalmaz, de ezen kívül megtalálható benne még 200 féle aktív hatóanyag, 20 féle ásványi anyag (például kalcium, foszfor, kálium, nátrium, mangán, magnézium, réz, króm, jód, szelén, cink), 18 féle aminosav, és 12 féle vitamin is (ilyen a A-, B1-, B2-, B6-, PP-, B8-, B12-, C-, D-, E-vitamin). Ezek együttes hatása segít abban, hogy megőrizzük a normális testsúlyunkat, de késlelteti a sejtek öregedését, és a napi energiaszükségletünk is biztosítva lesz.

Érdemes ebből a gélszerű anyagból gyógyitalt készíteni, amelyből 7 napon át 1 kiskanállal kell bevenni, napi 3 alkalommal, étkezések előtt, majd ezt követően 2 hétig kell ugyanezt folytatni, csak a kiskanálnyi mennyiség helyett 1 evőkanálnyit kell bevenni a nedűből.

Ez beindítja a vér- és nyirokmirigy keringést, javítja a vese- és májműködést, erősíti az immunrendszert és az emésztésre is remek hatással van. Az aloe vera lét a gyógynövény szaküzletekből lehet beszerezni, de odahaza is elkészíthető.

Ehhez szükség van egy pár érett, termetes levélre, amelyek a növény alsó részén találhatók, ezeket miután megmostuk egy turmixgépben kell pépesre összedolgozni, majd átszűrni egy gézen, hogy hozzájuthassunk a gyógyító léhez. Ebben megtalálható lesz az aloin nevű hatóanyag, ami hashajtóként alkalmazható.

Emellett a gyógykészítmény nagyszerű gyulladáscsökkentő, méregtelenítő, kollagén termelést serkentő hatással bír, így olyan bőrbetegségek kezelésére is ajánlott, mint a pikkelysömör, a napégés, a gyulladásos pattanások, az aranyér, a reuma, vagy a Hepatitis A, B, C. Az álmatlanságban, kimerültségben szenvedők is bátran fogyaszthatják, mert az aloe vera lé nyugtató hatású.

A sebeket is nagyszerűen fertőtleníti és a bőrgombák ellen is bevethető.

Forrás: Arany gondolatok