Októberben ítélet születhet Debrecenben.
Szeptember 28-án a műszaki és orvosszakértők, továbbá egy tanú meghallgatásával folytatódott a segítségnyújtás elmulasztásának vétségével vádolt 82 éves debreceni férfi tárgyalása a járásbíróságon; a vád szerint 2019. november 14-én hajnalban elgázolta a város ismert figuráját, a 48 éves Rostás Attilát a debreceni Csapó és Rákóczi utcák kereszteződésében – írja a civishir.hu
Az agrármérnök vádlott fenntartotta eredeti vallomását, miszerint a vádiratban rögzített bűncselekményt, azaz azt, hogy elgázolta a sértettet, majd megállás és segítségnyújtás nélkül elhajtott, nem követte el. Korábban kijelentette, nem érzi magát felelősnek, bűnösnek, a lelkiismerete tiszta.
A nyomozás és a tárgyalás fejleményeiről részletesen beszámoltunk, melyet elolvashat ITT, ITT és ITT.
Látta, hogy elesik Attila
A negyedik szemtanú, a gépjárművezetőként dolgozó férfi elmondta, a baleset hajnalán munkába indult a Bethlen utcáról. A Fórum bevásárlóközpontnál járt, amikor látta, hogy egy személy halad át a gyalogátkelőhelyen. Először azt hitte, egy részeg fiatal, közelebb érve mozgásáról felismerte Attilát. Ekkor már lassított. Elmondása szerint Attila átért a tanúval szemben lévő forgalmi sávba, és elesett.
– Én ekkor már szinte csak gurultam. Szembe jött egy pickup a belső sávban, mögötte-mellette egy másik autó. Attila nem tudott felállni. Láttam, hogy nem lassít a szembe jövő autó, kétszer rávillantottam, de megállás nélkül átment rajta, és továbbhaladt – mondta a tanú.. Kijelentette, biztos abban, hogy villantással jelzett a pickup sofőrjének, és azt is elmondta, a vádlott járművéhez hasonló kocsit nem látott a baleset környékén.
A vádlott korábban azt állította, a gyalogátkelőhely után, a buszmegálló vonalában érezte, hogy áthajtott valamin, amit ő csomagnak, egy mozdulatlan fekete tárgynak határozott meg, de most, a meghallgatásán a tanú azt mondta – mint az összes többi –, hogy ilyen tárgyakat az úton nem látott. A bíró felolvasta a férfi korábbi vallomását is. Csaknem 3 évvel ezelőtt azt mondta, a pickup sofőrje lassítás és irányváltás nélkül haladt át a gyalogoson, de nem érzékelte, hogy megemelkedett volna a kocsi. Akkor kiemelte, azért nem szállt ki segíteni, mert akkor őt is elgázolta volna a szemből érkező autó. Felidézték, a rendőrök a baleset napján elvitték az udvarba, ahol megtalálták a vádlott autóját, ami egy sötétzöld színű Nissan terepjáró.
Egy másik szemtanú, a vádlott mögött haladó férfi emlékezett egy rendszámtöredékre – 3 betűből 2 egyezett –, és az ő leírása alapján elképzelhetőnek tartotta, hogy ez az autó hajtott át a gyalogoson. Az ügyész kérdésére most nyomatékosította, a gázoló autós nem próbálta meg kikerülni a földön fekvő embert.
A tanúnak levetítették a Csapó utcai buszmegálló térfigyelő kamerájának felvételét. A baleset pontos mozzanatai nem láthatók, de a fekete-fehér felvételen jól kivehető Attila haladása, majd esése. Ezt követően látszik, hogy egy autó elhalad, nem sokkal utána egy másik. A Csapó utca irányából több autó is érkezik a kereszteződéshez – ahogy a tanúk korábban elmondták – , így kitakarják a kép egy részét.
A szemtanú elmondta, a balesetet okozó jármű típusát nem tudta megállapítani, csak azt, hogy sötét autó volt. A tragédia után a Burgundia utca felől is érkeztek autósok, nekik jeleztek, hogy lassítsanak. Ezt meg is tették, kikerülték a helyszínt.
Szakértői vélemények
Az igazságügyi boncjegyzőkönyvből kiderült, Attila halála „erőszakos úton, traumás sokk” miatt következett be. A tárgyaláson részletesen ismertették sérüléseit, ami megfelelt annak, hogy elgázolták, és a testen a jármű kereke áthaladt. Sérülései nagy erejű, tompa erőbehatástól keletkeztek, és olyan súlyosak, kiterjedtek voltak, közvetetten életveszélyes állapottal párosultak, így életének megmentésére esély sem volt.
Kiderült az is, hogy a sértett nem állt alkoholos befolyásoltság alatt.Az együttes igazságügyi orvosszakértői és műszaki szakértői véleményből megtudtuk, a sérülései alapján megállapították, a sértett nem függőleges testhelyzetben volt a baleset bekövetkeztekor, és a nyomozati adatok szerint a gépjármű jobb oldali kereke haladt át a testén. A járművön a későbbiekben sérülés, rongálódás nyomait nem figyelték meg. Az ügyvéd hangsúlyozta, ezt a körülményt a vádlott nem ismeri el, mivel nyomadat nincs arra vonatkozóan, hogy védence ott volt a baleset időpontjában, továbbá autóján sem biológiai, sem fizikai nyom nem volt.
Az igazságügyi orvosszakértő megállapítása szerint a jármű a sértett combjának és medencéjének környékén ment át. Mivel az áldozat ruhában volt, így a szakértő szerint nyom, DNS nem feltétlenül kerül a kerékre vagy az autó egyéb részére. Kiemelte, a sérülések nem jártak sok vérrel, így azt a ruha fel is foghatta. Kérdésre elmondta, a vizes útszakaszon, továbbá a jármű haladása során – a súrlódás miatt – a csekély nyomok akár el is tűnhettek. A védőügyvéd emlékeztetett, nemcsak a ruhával fedett testrészek sérültek, így álláspontja szerint félrevezetésre adhat okot az a kijelentés, hogy a nyomok eltűnhettek az autóról, ugyanis más szakértők szerint a kocsi alkalmas volt az átvizsgálásra.
A jelen lévő két orvosszakértő egybehangzóan azt mondta, a sérülésekből következtetni lehetett arra, milyen helyzetben volt a sértett, határozottan megállapították, hogy földközelben volt Attila.
Ezt követően a bíró egy másik egyesített igazságügyi szakértői véleményt ismertetett. Ebben leírták, a sértett zakójának vizsgálata során, az anyagmaradványok között talált fekete színű festékszemcse származhat a vádlott kocsija alkatrészének festékbevonatáról. Bebizonyosodott, hogy Attila kapucnis kabátján talált fekete színű anyagfelkenődés biztosan nem a vádlott kocsijából származik, de nem zárható ki, hogy a sértett ruházatában talált talajrög és talajmaradvány az idős férfi autójához köthető.
Ezután Attila arcsérüléseit vették górcső alá, és a szakértő elmondta, azok részben keletkezhettek az eséskor is, de annyira komplexek, hogy egy részük biztosan a gázolás következménye. A védő ismételte, szerinte a vádlott járművén külsérelmi nyomnak kellene lennie, de ilyen nincs, és kiemelte, az eljárás során csak védence járművét vizsgálták át.
Az igazságügyi műszaki szakértő elmondta, egyértelmű nyomokkal nem lehetett megállapítani, hogy a vádlott autója haladt-e át az elhunyton, de a videófelvételt többször megnézve, a dokumentumok és a tanúvallomások alapján fogalmazta meg azt, hogy az idős férfi lehetett az elkövető. Kitért arra is, hogy két, hasonló balesetnél is készített szakértői véleményt, és azokon az autókon sem talált úgynevezett direkt nyomot. A vádlott autójának lökhárítója 35-40 centiméterre van a talajtól, és megítélése szerint a féloldalasan, földön fekvő sértett magassága ettől nem volt több, így nem feltétlenül kellett „találkoznia” Attilának és a gépjármű karosszériájának.
A védő kiemelte, alapkérdésben iratellenes a szakértői vélemény, hiszen annak egy része (egy beidézett szöveg) nem felel meg a valóságnak. Nevezetesen, hogy azt írta le jelentésében, hogy a vádlott vallomása szerint a test a gyalogátkelőhelyen helyezkedett el, pedig a vádlott nem ezt állította. Ez a szakértő módosította, és úgy fogalmazott, lehetséges, hogy a vádlott kerekei haladtak át a sértetten, de hasonló típusú jármű is lehetett.
Az orvosszakértők is megnézték a kamerafelvételt, majd elmondták, a helyszínrajz alapján látható, hogy a sértett alsó végtagja lehetett az autó alatt, továbbá a gépjárműszakértő modellezésén is úgy van vázolva. Ez arra is magyarázat lehet, miért nincs DNS, és arra is, miért volt olyan sok külsérelmi nyom az elhunyton, hiszen a teste a földre csapódott a gázolás során. A bíró a tanúvallomásokból felolvasta, ki hogyan emlékezett Attila testhelyzetére a baleset során, majd az ügyész emlékeztetett, a bizonyítási kísérlet során is egybehangzóan elmondták, mit láttak, ők mutatták meg, melyik sávban történt a tragédia. Az orvosszakértő kijelentette, nincs másik gázolásra utaló nyom.
A legfrissebb hírek itt!
Milyen sebességnél lett volna elkerülhető a baleset?
A tárgyalás során arra is fény derült, a vizsgált autón műszaki hiba nem volt, rongálódást nem fedeztek fel rajta. Az eljárás során részletes számításokat végeztek arra vonatkozóan, a sofőrnek milyen távolságban kellett volna felismernie a földön fekvő sértettet. A vádlott a baleset estéjén tett vallomásában azt mondta, körülbelül 40 kilométer per órával haladt, a gyalogátkelőhely előtt pedig lassított 25-30 kilométer per órára. A kereszteződés előtt szétnézett, autót, gyalogost nem látott, a kereszteződés után figyelt fel ő is és járműben utazó felesége is egy döccenésre.
A szakértő leirata alapján több mérés is volt az útviszonyokat figyelembe véve, és azt állapították meg, hogy ha 60 kilométer/órával haladt volna (az útszakaszon megengedett legnagyobb sebesség is ennyi) a sofőr, akkor foltszerű akadályként 100, akadályként 41,8, emberi alakként pedig 28,5 méterről lett volna látható Attila. Így vészfékezés, intenzív fékezés és normál lassító fékezés esetén is emberi alakként féktávolságon belül volt a sértett.
Ha 30 kilométer per órával vizsgálták, akkor alakként fel kellett volna ismerni féktávolságon kívül. Ha 50 kilométer per órával haladt volna, akkor féktávolság határán kellett volna alakként felismerni. Az alapszakértői vélemény szerint a vezető feltehetően fékezés nélkül hajtott át a gyalogoson, így a tényleges észlelési helyet nem tudták meghatározni. A baleset vészfékezés esetén 43, intenzív fékezésnél 38, normál lassító fékezés esetén pedig 30 kilométer per órás sebesség alatt lett volna elkerülhető. Abszolút sebességtúllépést nem állapítottak meg, továbbá észlelési késedelmet sem, ugyanis nincs tényleges észlelési pont. Elhangzott az is, a gázolás során súlypontemelkedést majd -süllyedést kellett tapasztalnia a sofőrnek; ha egy kerékkel hajtott át Attilán, akkor pedig billenés jött létre. Azaz fizikálisan is észre kellett venni a balesetet, még ha a vizes út miatt hanghatással nem is járt, járhatott.
Azaz kijelenthető, ugyan Attila sötét ruhában volt, de észlelni kellett emberi alakként.
Az ügy október 14-én folytatódik perbeszédekkel, és ítélethozatal is várható.
