A török hódoltság után a terület hosszú ideig lakatlan puszta volt, legeltető helyként Szeged birtoka lett. Vedres István mérnök kezdeményezésére 1805-ben a csengelei homoksivány beültetésével kezdődött a szegedi homokpuszták erdősítése, amelynek a táj fejlett mezőgazdasági kultúrája az eredménye. Először feketenyár- és fűzfacsemetéket telepítettek, de kísérleteztek eperrel, akáccal még vadkörtével, vadalmával, s persze tölggyel, szilfával, nyírrel is.
A nagyarányú megtelepedés a 19. század második felében kezdődött. A XX. század elején főleg Balástyáról és Kiskunfélegyháza környékéről érkeztek ide telepesek. Szeged város az addig közlegelőként használt pusztát 1852-ben parcellákra osztotta fel és azokat 10, majd később 25-30 évre bérbe adta. A bérleti rendszer az 1945-ös földosztásig fennállott.
Az 1930-as években kezdtek komolyan foglalkozni egy majdani település kiépítésével. Lehetőségként a vasúállomás környéke és a Kővágó-kanyarként ismert terület jött számba, elsősorban a közlekedés, másodsorban a sűrűn lakottság miatt. Végül a belső-csengelei iskola körül kezdett kiépülni a falu. Az embereket vonzotta az iskola, az előljáróság, a lelkészség, a bolt, a kocsma, a malom és a posta közelsége. 1950-ben a közigazgatási átszervezés során a hatalmas külterülettel rendelkező Szegedből önálló községként kivált Balástya és Csengele. 1950. január 1-én Csengele önálló község lett.
Cím: Csengele Petőfi u. 13.
Tel: +36 (62) 586-571
E-mail: [email protected]
Web: www.csengele.hu
