forrás: M1 – Minden tudás
Magyarországon minden ötvenedik embernek problémát jelent az arcfelismerés. Az arcvakság nem a klasszikus értelemben vett betegség, inkább spektrumzavar.
Az arc az egyik legfontosabb szociális információforrás, felismerése olyan képesség, amiért agyi területek egész hálózata felelős.
Zimmer Márta a Budapesti Műszaki Egyetem Kognitív Tudományi Tanszékén tanít és kutat. Az M1 – Minden tudás című műsorában kifejtette, az arckutatók között a mai napig vita van arról, hogy ez a hálózat más tárgyak észlelése esetén is aktiválódik vagy csak az arcok kódolásáért felelős?
Vannak olyan emberek, akiknek problémájuk van az arc felismerésével, ők prozopagnóziások, vagyis arcvakok. Németh Kornél a tanszék tudományos munkatársa szavai szerint esetükben arról van szó, hogy nem áll össze az az információegység, ami megüzenné az agyban egy másik ilyen feldolgozási szintnek, hogy ki az, akit az adott egyén pontosan lát.
Az arcfelismerési problémával küzdők nem egy elmosódott pacát látnak az arc helyén, nem is a memóriájukkal van probléma, hanem nem képesek összeállítani, összerakni az arcot. Sokan közülük nehezen vagy egyáltalán nem tudják eldönteni arc alapján valakiről, hogy idős vagy fiatal, nő vagy férfi.
Sokáig azt hitték, a prozopagnózia ritka betegség, ma már bebizonyosodott, hogy örökölhető zavar, jóval gyakoribb, mint azt korábban gondolták. Zimmer Márta szerint előfordulási esélye általában körülbelül 2-2,5 százalék, vagyis minden 50. embernek valamiféle problémája van az arcok felismerésében.
Illusztráció – arcfelismerés (Fotó: AFP)
Az arcvakság legsúlyosabb esetben akár a legközelebbi hozzátartozók felismerését is lehetetlenné teszi. Azok az emberek, akik nem ismerik fel az arcokat, másodlagos jellemvonásokból következtetnek a személyek kilétére. Zimmer Márta szerint ők inkább a részletekre, adott esetben a kiugró részletekre figyelnek.
Akinek nincs problémája az arcfelismeréssel az általában egy csúcsára állított háromszög formájában tapogatja le az arcot szemével.
A prozopagnózia nem a klasszikus értelemben vett betegség, érdemes inkább spektrumzavarként számon tartani. Kezelésére nem létezik hatékony terápia, hiszen a kutatók még természetrajzát sem ismerik pontosan.
